A mi Getszemánink – Varga László püspök írása

Lassan, de biztosan hazánkban is nő a fertőzöttek és az elhunytak száma. Bár a hírekben mindig hozzáteszik azt is, hányan gyógyultak meg, ettől még nem csökken a félelmünk, hogy mi is sorra kerülünk, és nem nő a reményünk, hogy megúszhatjuk. A félelem a fiatalokat sem kerüli el, hiszen szeretteik miatt van kit félteniük, van mitől félniük. Látom a szenvedéseket, hallgatom a szenvedők kétségbeesett sírását, értem a félelmüket, és keresem a kapaszkodókat, magamnak is.

Lehetetlen, hogy pont akkor ne legyen jelen a Szeretet, amikor a legnagyobb szükségünk van rá. Ott van minden sebezhetőségünkben, gyengeségünkben, tehetetlenségünkben. Jelen van az orvosok vergődésében, akiknek élet és halál felett kell dönteniük. Az Irgalom együttérez azokkal, akiknek nem maradt idejük elbúcsúzni meghalt szeretteiktől. Közösséget vállal és együtt szenved velünk minden félelmünkben, gyötrelmünkben!

Jézus Krisztusban olyan Istenünk van, aki tudja, mit élünk át ezekben az időkben. Ő is félt a haláltól, rettegett a szenvedéstől, és vért izzadt mások bűneitől. Mindezt egyedül, mindenkitől elhagyatva. A tanítványok elalszanak, majd elmenekülnek. Ott marad a tömegtől körülvéve, elárulva, megtagadva, magányosan még a kereszten is.

Ő az, aki igazán érti a szenvedéseinket. Látja, hallja és együttérez, együtt szenved velünk. Mivel ő már átjutott mindezen, önmagát ajánlja fel biztos pontként, jelenlétét szilárd kapaszkodóként. Elfogadjuk?

Mi egyetlen dolgot vagyunk hajlandók elfogadni. Takarítsa el az összes vírust, állítsa vissza a biztonságunkat, engedje folytatni korábbi életünket. Ha ő Isten Fia, akkor mutassa meg! Vegyen le bennünket a keresztről, és hiszünk neki. Gyógyítson meg bennünket, és akkor hallgatni fogunk rá.

Miért nem vesszük észre? Mert jobban figyelünk a fájdalmunkra, mint az ő jelenlétére. Kopogtat, és azt kéri, fogadjuk be a szenvedéseinkbe, és ne magyarázzuk el neki, hogy mit kell tennie. Példát adott ebben is, és azt kéri, tegyünk hasonlóképpen.

Ő is háromszor könyörgött, hogy ne kelljen kiinnia a szenvedés kelyhét, és háromszor mondott igent az Atya akaratára. Csak ezek után lett benne béke, és tudta teljes bizonyossággal átadni, rábízni magát az Atya szeretetére.

Ő kiengesztelődött mindenkivel, ott a középső kereszten. Jobban érdeklik a szenvedők, mint a bűneink, a bűnösök, mint a bűneik. Nem engesztelést kér, hanem együtt szenvedést a szenvedőkkel. Amikor kérünk, akkor kapunk, mégpedig a legnagyobbat, a Szentlelket. Rá van szükségünk, hogy szeretettel tudjunk odafordulni a szenvedőkhöz.

Jézus Krisztus ugyanaz ma is, mindörökké. Ő nem haragszik, hanem szeretetből együtt szenved velünk. Megtaláltam a kapaszkodómat, Aki egyben a tiétek is!

2020. április 6.

Varga László megyéspüspök

Forrás: Kaposvári Egyházmegye

Fotó: Pexels.com

Magyar Kurír