A miskolci görögkatolikus papnövendékek találkozója

Egy papnövendék számára a nyári szünet nem csupán arról szól, hogy különleges szolgálatokat vállal egy-egy táborban, búcsújáróhelyen, vagy esetleg kikapcsolódik egy nyaralás alkalmával, hanem jelentheti azt is, hogy kis időre kiszakad abból a közegből, ahol az év több mint háromnegyedét tölti. Éppen ezért a nyári szünet alatt otthoni környezetében igyekszik mindenki a maga módján megélni a saját imaéletét, napi rutinját, távol a kispaptársaktól. Kicsit talán fel is lélegzik ilyenkor az ember: „végre egy darabig nem kell köztük lennem” – lévén, hogy napjaik egészét együtt töltik ebben a „választott nagycsaládban”.

Éppen ezért érdekes, hogy egyházmegyénk papnövendékei a nyári nyaralásukat, szolgálataikat félretéve mégis összegyűltek egy rövid nyári találkozóra. A találkozó szellemi atyjai maga Orosz Atanáz megyéspüspök és Fedor Péter atya voltak, akik Sajópálfalára hívták a növendékpapságot. 

Arra is adódott alkalom, hogy a három új növendékjelölt is bemutatkozzon, akiket a nyáron vett fel Orosz Atanáz a papnövendékjelöltek közé: Kocsis Gergely Pálházáról, Mikita Gábor és Mikita Marcell pedig Meggyaszóról.

A rövid bemutatkozás és élménybeszámolók után tanítást kaptunk Atanáz püspöktől, aki Szent Polikárp egyik írását olvasta fel arról, hogy milyennek kell lennie a jó presbiternek (esetünkben papnak). Említi a szolidaritást, hogy legyen türelmes, megértő és segítőkész mindenkivel, aki segítséget kér tőle. Főként az özvegyekre és árvákra legyen nagy gondja. Legyen szelíd, és késedelmes az indulatosságra.

Ezek átelmélkedése után kis ebédünk elfogyasztása közben vártuk még hiányzó társainkat, hogy elindulhassunk a kirándulásra.

Találkozónk helyszíne az idén átadott lelkigyakorlatos ház volt, mely máris számos lelkigyakorlatnak adott otthont, többek között papszentelés előtt állók, egyháztanácstagok, illetve nevelőszülők lelkigyakorlatai után került sorra a mi találkozónk. 

Miután mindenki összegyűlt, végre útnak indulhattunk Szerencs irányába, ahová szerencsésen megérkezve meglátogattuk a helyi görögkatolikus templomot, mely az egyik legrégibb egyházmegyénk területén.

Ezek után Mezőzomborra látogattunk el, ahol a helyi parókus, Polyák Péter épp családi szilvalekvárfőzés közben látott vendégül minket, a lekvár „minőségellenőrzése” után megállapíthattuk, hogy jó munkát végeztek. Ahogy Szerencsen, itt is meglátogattuk a helyi templomot, melynek érdekessége, hogy a II. világháború alatt romba dőlt, de kitartó munkával újra fel tudták építeni, nem sokkal a háború után.

A napunkat Tarcalon zártuk, felmentünk az Áldó Krisztus-szoborhoz, ahonnan mesés táj vetült elénk, szerte a Miskolci Egyházmegye gyönyörű vidékének egy részével, a borsodi síkságtól egészen a Bükk alján keresztül a Cserehát dombjaiig, illetve a Zempléni-hegység egy részéig. Innen aztán testi és lelki élményekben gazdagon térhetett mindenki haza a nyár maradék részére.

A beszámoló teljes terjedelmében ITT olvasható.

Forrás és fotó: Miskolci Egyházmegye

Magyar Kurír