„Ovis misék” Mohácson

– Mikor kezdődtek az ovis misék és milyen céllal?

– Az első ovis miséket 2007 őszén tartottuk az óvoda szomszédságában lévő Szent István ferences templomban, egyeztetve Csősz István esperes, plébános atyával és az akkori káplánnal, Darnai József Ágoston atyával. Óvodánk a kezdetektől a mohácsi ferences kolostorban működik – úgy éreztük, hogy keresztény és elkötelezett óvodapedagógusokként ki kell használnunk az óvoda és a templom közelségét, átjárhatóságát, így örültünk a plébánosi és kápláni támogatásnak.

Egyházi fenntartásban lévő óvodánkban a gyerekek vallásos nevelése a mindennapi csendes percek keretében történik, amelyeket óvodapedagógusaink tartottak és tartanak napi rendszerességgel. Amikor láttuk, hogy gyerekek és szülők egyaránt nagy érdeklődéssel fogadják a bibliai történeteket, Jézus születésének misztériumát és csodáit, vagy éppen a hálaadást és az imákat, énekeket, elhatároztuk, hogy a gyerekeket az óvoda falain túlra is kivisszük, megismertetve velük Isten házát – azt a házat, amelynek színes ablaküvegein keresztül szentek serege tekint ránk mosolyogva. Nem titkolt szándékunk volt az is, hogy az ovis misék segítségével megszólítsuk a szülőket, nagyszülőket is: jöjjenek és ünnepeljenek velünk. A gyerekek így otthon érzik magukat a templomban.

– Miképpen segítik ezek a szentmisék a hitre nevelést?

– Az ovis misék hangulata, a gyerekek közvetlen megnyilvánulásai, az atyával kialakuló kommunikáció sokat segítenek, hogy megszülessen az összetartozás érzése. Fejlődnek a gyerekek türelemben, szeretetben, jóságban, egymás meghallgatásában és a segítségadásban is. Alkalomról alkalomra egyre jobban megismerik a szentmise felépítését, a cselekményeket, ismerőssé válnak számukra a fények, a hangok, a mozdulatok. Sajátjuk lesz az a meghittség és nyugalom, amely építi a személyiségüket.

– Vannak-e a misének kimondottan a gyerekek kedvéért beépített elemei?

– Igen. Az ovis szentmisék eleinte úgy kezdődtek, hogy a plébános vagy káplán atyák a gyermekek előtt, a szentélyben öltötték fel a miseruhát. Egyenként bemutatták és elmagyarázták a gyerekeknek a liturgikus öltözet részeit. A vállkendő, az alba, a stóla és a miseruha kifejezések ismerősek a mi óvodásainknak. A szentmise előtt a gyerekekkel együtt közösen „megterítik” az oltárt. Buzgón viszik az atyákhoz a szebbnél szebb, érdekesebbnél érdekesebb nevű tárgyakat, mint paténa, kehely, ampolnák, ostya, bor és víz, misekönyv, könyvtartó, kézmosó tálka, kéztörlő – tehát a felajánlási eszközöket. A felajánláskor minden kisgyermek a saját jelével ellátott piros szívet helyez el egy kosárkába, és ezek felkerülnek az oltárra.

A prédikáció ezeken a szentmiséken a pap és a gyermekek közötti beszélgetés formáját ölti. Közösen megfogalmazhatják Isten házában, hangosan kimondva, hogy a szeretet, az együttlét, a közös imádság és éneklés milyen nagyszerű és felemelő dolog. A havi rendszerességnek köszönhetően módunkban áll érzékeltetni gyermekinkkel az egyházi ünnepekhez, időszakokhoz kapcsolódó liturgikus színeket, díszítéseket is.

Mivel ők ezeknek a miséknek aktív szereplői és segítői, nagy élvezettel és örömmel fogadják és várják a következő alkalmat.

– Mit tudnak átélni a miséből, vannak-e „kedvenc” részeik? Miért? Egyáltalán: milyen reakciók születnek a gyerekek részéről a misével kapcsolatban? Szívesen járnak?

– Mivel ők ezeknek a miséknek aktív szereplői és segítői, nagy élvezettel és örömmel fogadják és várják a következő alkalmat. Az utóbbi időben mi, óvodapedagógusok fogalmazunk meg rövid könyörgéseket, amelyeket az óvodában és a családok segítségével megtanulnak a gyerekek, bátran az oltár elé kiállva mondják a szentmisén a mikrofonba, a hívek pedig ezekre a kérésekre felelik: „Kérünk Téged, hallgass meg minket!”

– Nem okoz-e problémát a folyamatos figyelés, vannak-e rendetlenkedők?

– Annyi impulzus éri a gyermekeinket az ovis miséken, hogy szinte észrevétlenül válnak eggyé a történésekkel. A helyszín, a padok, a „ministránsfeladatok”, a sok-sok közös ének, a párbeszédek atya és gyerekek között – mind-mind nagy élmény számukra. Ezeken a miséken mintegy százhúsz kisgyermek vesz részt. A hívek és mi magunk is örömmel, meghatottsággal nézzük a gyermeki megnyilatkozásokat, olykor nevetéseket, az atyai szeretetet.

– Nem sértik-e a liturgikus tisztaságot az ovis misék sajátosságai?

– A szentmise felépítésében vannak áthághatatlan szabályok, ezekhez mi a kezdetektől fogva hűségesen ragaszkodunk. Úgy alkalmazkodunk a kisgyermekek befogadóképességéhez, hogy közben nem változtatunk meg semmit a liturgiában. Az utóbbi időben egyvalamiben azért Bognár Attila plébános atyával egyeztetve változtattunk: a hétköznapra eső délelőtti ünnepi szentmiséket összekapcsoltuk az ovis misével. Így a városi hívek és a kisgyerekek együtt ünnepelnek. Így volt például vízkeresztkor vagy Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepén. Ezt új kapcsolódási pontnak tekintjük, ahol akár egyszerre négy generáció tud együtt örvendezni Isten dicsőségében.

Fotó: Pécsi Egyházmegye

Magyar Kurír