A pápai lelkigyakorlat negyedik elmélkedése: Jézus találkozóra hív minket a keresztnél

A kérdés egy félreeső helyen hangzik el, távol mindenféle csoportosulástól, távol a tömeg zajától, csendben, magányban, imádságban. Az apostolok egymás között vannak, és együtt az Istennel. Ebben a helyzetben hangzik el Jézus kérdése, és először az emberek véleményéről kérdezi az apostolokat: „Kinek tartanak engem az emberek?”

Ermes Ronchi a Római Kúria tagjainak ugyanazt a kérdést vetette fel, mint Jézus az övéinek. A kérdést bevezető „hát” szócska hangsúlyos, hiszen a közvéleménnyel szemben Jézus valójában a személyre, a konkrét emberre tekint: „Nektek ellenben ki vagyok én?” Nem elegendő tehát a puszta „hallomás”, mert Jézus nem annyira a szavakat keresi, hanem a megnyilatkozó személyt. Nem definíciót vár, hanem be akar vonni személyének a titkába: „Mi történt benned, amikor velem találkoztál?” Jézus a szív mestere, nem tart előadást, nem indítványoz válaszokat, óvatosan vezeti az embert a saját bensőjébe. Én így fogalmaznám meg – mondta a prédikátor: „Te voltál a legjobb esemény, a legjobb dolog az életemben!”

Jézus kérdése, a „Ki vagyok én számodra?” valójában a „szerelmesek” kérdése egymástól. Meglepő, hogy Jézus kérdez, és nem oktat ki senkit sem. A tanítványoknak nem kell félniük attól, hogy előre kész válaszokat adjanak a kérdésre, és nem is kell Hiszekegyet megfogalmazniuk. Jézust az érdekli, hogy társai megnyitják-e a szívüket. Péter válasza: „Te vagy az élő Isten fia”, olyan igazság, melynek csak akkor van értelme, ha Krisztus bennünk él. Éppen ezért a mi szívünk egyszerre lehet Istennek a bölcsője vagy éppen a sírja.

Ha tényleg tudni akartok valamit rólam és tudni magatokról is – szólt Jézus nevében Ronchi atya –, akkor találkozzunk a keresztnél, rajta egy ember a magasban, de előtte még csütörtökön kötényt köt maga elé, letérdel, és megmossa az övéi lábát. Egy ember alul! Igaza van Pálnak: a kereszténység botrány és őrület. Most megértjük őt: egy csók annak, aki elárulja. Nem tör meg senkit, saját magát töri meg. Nem ontja senkinek a vérét, csak az ő vére hull. Nem áldoz fel senkit, hacsak nem saját magát!

Az apostolok eddig a csöndben feltett kérdésig nem értették őt. Most azonban Jézus szigorúan megtiltja nekik, hogy erről az embereknek szóljanak. Szigorú rendelet ez, mely az egész egyházat érinti, hiszen néha torz istenképet prédikáltunk. Az emberek a szavainkon túl a személyes tapasztalatainkat kérik: „Mondd el nekünk a személyes istentapasztalatodat!” Krisztus mondja nekünk: nem az számít, amit mondok róla, hanem amit megélek belőle. Nem mi vagyunk a közvetítők Isten és az ember között, az igazi közvetítő Jézus. Gyújtsuk meg a fényszóróinkat, és ne magunkra, hanem Krisztusra irányítsuk a fényét – zárta negyedik elmélkedését Ermes Ronchi.

Forrás és fotó: Vatikáni Rádió

Magyar Kurír