A papnövendék válaszol – Mit jelent jelnek lenni a világban?

Sokszor halljuk, hogy keresztényként jelnek kell lennünk a világban. Ahogy régebbi cikkekben magam is említettem, fénynek kell lennünk a sokszor sötét világban.

De mit is jelent igazából ez a jel-lét? Hogyan és miként lehetek olyan hívő, akin látszik, hogy tartozik valahova, illetve valakihez?

Modern korban élünk. Állandóan ingerek érnek minket, és a legtöbb az interneten keresztül érkezik. De ahhoz, hogy az internethez hozzájussunk, stabil internetkapcsolatra kell szert tennünk, kell egy stabil jel.

A katolikus lét is ilyen. Jelnek lenni azt jelenti, hogy egyfajta „wifivé” válunk, amin keresztül a világ és a benne élő emberek képesek rácsatlakozni a mennyei világhálóra. De a wifi akkor jó és használható, ha stabil és nincsenek benne kilengések. Vagyis ha a szolgáltatóval erős a kapcsolata. A mi szolgáltatónk a szentségek, és rajtuk keresztül Krisztus.

De hogyan is lehetek stabil, biztos ez a „wifi”? Ehhez két dolgot kell megtanulni: hálát adni és segítséget kérni.

Ha valami siker ér, és a felhők felett lebegünk fél méterrel, sose felejtsünk el hálát adni az Istennek. Sokszor kapunk olyan lehetőségeket, segítséget, amit mégis szinte természetesnek vélünk, és ilyenkor nagyon könnyű abba a hibába csúszni, hogy azt hisszük, ez csak és kizárólag a mi érdemünk. Ilyenkor jöhet az a kísértés, hogy további sikerek felé hajszoljuk magunkat. Ennek viszont sokszor koppanás a vége, és ilyenkor a legegyszerűbb a másikat hibáztatni.

Tanuljunk meg hálát adni, és akkor nem fog a „wifijelünk” túlpörögni, így téve tönkre minket is és a szolgáltatóval való kapcsolatunkat is.

A másik, ami nagyon fontos, hogy megtanuljunk segítséget kérni. Nem az a legnagyobb baj, ha elesünk – hiszen emberek vagyunk –, hanem az, ha nem akarunk felkelni. Ilyenkor nagyon könnyű az önsajnálat és a reménytelenség mocsarába belesüllyedni. Maradva a hasonlatnál, olyan ez, mintha egy ólomdobozt tennék a wifijelre, megszakítva így mindenfajta kapcsolatot.

Számomra nagyon jól összefoglalja a következő gondolat a keresztényi jel-létet: ha két lábon állsz, tanulj meg letérdelni és hálát adni, de ha a térdre rogysz, tanulj meg segítségért kiáltani, mert egyedül nem tudsz felkelni.

Ha meg tudjuk élni ezt a fajta létet, akkor valóban mécsesekké válunk a világban. De azt sose feledjük el, hogy a „szolgáltató”, akihez kapcsolódunk, nem más, mint Jézus. Mi ezt a kapcsolatunkat akarjuk jelként a világ felé sugározni.

Fotó: Pixabay

Magyar Kurír