A pedagógus személyisége a legfontosabb munkaeszköz – Hitoktatói szakmai nap Székesfehérváron

Hazai – 2019. október 21., hétfő | 12:21

Hatodik alkalommal szerveztek szakmai továbbképzést a székesfehérvári egyházmegye területén működő hitoktatóknak október 12-én.

Spányi Antal megyéspüspök köszöntője után a konferenciát Szalma István, az Egyházmegyei Hitoktatási Felügyelőség elnökének előadása nyitotta meg. Bágya Jánosnak, a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus egyházmegyei referensének ismertetőjét Gombocz János, a Testnevelési Egyetem professor emeritusának előadása követte.

A főpásztor bevezetőjében az egyházias nevelés jelentőségét emelte ki a hitoktatók munkájában. Felhívta a figyelmet arra, hogy nemcsak a katolikus hagyomány, a liturgia, a katekézis ismerete jelentős az oktatásban, hanem az is alapvető, hogy a családok keresztény módon éljék meg az ünnepeket és mindennapjaikat. „Tanítani, nevelni, példát adni kell – emelte ki beszédében a püspök, – korszerű pedagógiával, egyháziasan, a mai kor emberéhez szólva, a mai kor kérdéseire választ adva.” A püspök végül megköszönte a katekéták helytállását és szolgálatát az egyházmegye intézményeiben, az oktatási intézményekben és a plébániákon.

A konferencián részletes tájékoztatást adott a Székesfehérvári Egyházmegyében folyó hitoktatás helyzetéről a statisztikai adatok tükrében. Összegezte a szakreferensek, kerületi tanácsadók személyes tapasztalatait, értékelve a 2018/19-os tanév óralátogatásainak eredményeit.

A szakmai napon Gombocz János, a Testnevelési Egyetem professor emeritusa a pedagógus személyéről beszélt, mint az oktatói és nevelői munka legjobb hatást keltő eszközéről. Fontos, hogy a pedagógus erős egyéniség legyen – emelte ki az előadó. Rámutatott: sem a közelmúlt, sem a régmúlt pedagógiai felfogása nem vette alapul a pedagógus személyiségét. Nem vizsgálta a tanárt abban a helyzetben és környezetben, azok között az adottságok között, ahol éppen oktatnia kellett. A pedagógus személyének megjelenése a gyerekek között nem volt lényeges.

Gombocz professzor a ma tapasztalható pedagógusi hozzáállást három típusban foglalta össze. A túlélésre törekvő, „majd csak kicsöngetnek” elvet követő tanárra, aki nem tesz semmiféle erőfeszítést, hogy együttműködésre bírja a diákot. A harcosra, aki ezzel szemben minden pillanatban csatázik a gyerek figyelméért, de „az aggódó figyelmet mutató, és közben alvó diákot” sem veszi észre. A harmadik típus az, aki jó értelemben véve tudja kényszeríteni, magával vinni a tanítványt, a jó cél felé motiválni, hogy saját maga akarja elvégezni a feladatot, amire tanulmányai során szüksége van.

A neveléskutató az együttműködő tanár–diák kapcsolatról elmondta, ez akkor lehetséges, ha a pedagógus láttatni tudó, önfegyelmet gyakorló ember. Előadása végén hangsúlyozta, mindenkinek a saját pedagógiai módszerét kell megtalálnia, mert a hatás akkor lesz maradandó, ha az hitelesen következik a tanár személyiségéből.

Az előadások után a hitoktatók esperesi kerületenként alakítottak csoportokat, amelyekben megvitatták a felvetett témákat. A szakmai nap végén a résztvevők és a szervezők együtt összegezték, értékelték a megbeszélteket.

A továbbképzést Ugrits Tamás pasztorális helynök, hitoktató tanár személyes élményeken alapuló szavai zárták a katekéta tanúságtevő életéről. „Egyházunk azért küldött bennünket, hogy Krisztusról tegyünk tanúságot, Őt hirdessük. A forma, a módszer bármilyen lehet, a tartalom azonban egy személy, az élő Jézus, aki szeret és meghívott bennünket. Azt adhatjuk, ami a miénk. Nekünk kell elöl járni ezen az úton, kézen fogva tanítványainkat” – hangsúlyozta a helynök.

Forrás: Berta Kata/Székesfehérvári Egyházmegye

Fotó és videó:  Székesfehérvári Egyházmegye

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria