A rajtvonaltól a célig – Párkeresők imádkoztak a Párbeszéd Házában

Hazai – 2016. május 1., vasárnap | 15:01

A párkeresők imamozgalmát összefogó AjándékSzervezők meghívására gyűltek össze lelkinapra – imára, szentmisére, beszélgetésre, pszichológus házaspár előadására, agapéra és táncra – párkeresők és párok április 30-án Budapesten, a Párbeszéd Házában.

KÉPGALÉRIA – Klikk a képre!

Hogyan rajtoljunk jól? Mi szükséges a célba éréshez? – ezekre a kérdésekre adott választ a Kocsis Fruzsina és Gyombolai Zsolt pszichológus házaspár, valamint a Somogyi Klára és Hafner Gábor pszichológus–mérnök házaspár előadása a párkeresők lelkinapján. A szentmisét bemutató Mohos Gábor atya, valamint a szentbeszédet mondó Gulybán Gergely görögkatolikus parókus is felvették a gondolati fonalat, és a lelkinap mottójához – „Örömötök teljes legyen!” (Jn 16,24) – kapcsolódva a párra vágyó egyén megfelelő hozzállásáról beszéltek.

A lelkinap lehetőséget adott arra is, hogy a résztvevők kérdésekkel forduljanak a meghívott három lelkipásztorához. Mohos Gábor, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia titkára, Horváth Árpád SJ, a Jézus Szíve-templom plébánosa és Gulybán Gergely görögkatolikus parókus várták a beszélgetni vágyókat.

Kocsis Fruzsina és Gyombolai Gábor előadásukban azt szedték csokorba, megmutatva a nehézségeket is, hogyan kell felkészülni az egyénnek arra, hogy jól lépjen be egy párkapcsolatba. Alapfeltételként a helyes önismeretre épülő önszeretet, önbizalom szükségességét emelték ki, melynek hiányára számos esetben visszavezethetők a társkapcsolati nehézségek. A gondolat visszaköszönt a lelkinap szentmiséjén Gulybán Gergely görögkatolikus parókus szentbeszédében, aki annak veszélyére mutatott rá, amikor a felek egymásban keresik a támaszt saját egyensúlyhiányuk miatt.

A szónok megfogalmazta: csak két egyensúlyban lévő ember kapcsolata tud megtartó erő lenni, a két ember csak így tudja egymást megtartani nehézségek idején.

Somogyi Klára és Hafner Gábor is azt hangsúlyozták, a felekben lévő sebek nem orvoslódnak attól, hogy most egyszerre együtt vannak. Kocsis Fruzsina és Gyombolai Gábor szerint két stabil „én” találkozásából kell megszületnie a stabil „mi”-nek, és az identitáskérdéseket az együttjárás alatt is át kell dolgozni.

Az önismeretre épülő önszeretet alapján tudja az ember saját identitását megérteni, stabillá tenni. Tudnom kell, miben vagyok jó, és miben kell fejlődnöm. A Gyombolai házaspár felhívta ugyanakkor a figyelmet annak veszélyére, hogy az önismeretet kínáló piac könnyen beszippantja az embert, és évekre megköti ebben a folyamatban. A pszichológus házaspár kitért azokra a nehézségekre is, melyek akadályozzák, hogy az ember egyáltalán a rajtvonalhoz álljon. Ezek között első helyen említették a környezetben tapasztalható negatív párkapcsolati minták miatt kialakuló félelmet, melyek megakadályozzák mind a kezdeményezést, mind egy kapcsolat elfogadását.

„Senki nem mondhatja azt, hogy életed végig boldog leszel” – figyelmeztetett Kocsis Fruzsina. Gyombolai Zsolt szerint sokakat a szabadságuk feladása tart vissza egy párkapcsolat vállalásától, példaként egy olyan ember életpályáját mutatta be, aki több európai országban igénybe vett ösztöndíjas tanulás után 40 évesen Új-Zélandon döbbent rá magányára, és a priorizálás tudatosságára figyelmeztetett.

Kezeljük „kiemelt projektként” a párkapcsolatra törekvést – biztatott Gyombolai Zsolt, a munka világából vett hasonlattal szemléltetve a projektszemlélet szükségességét. Majd feltette a kérdést: Felépítem-e úgy a párkapcsolathoz való hozzáállásomat, mint azt a munkámban kapott feladatok esetén teszem? Elsőként azt kell számba venni, mik a pártalálás sikerének a feltételei, majd átgondolni ezek alapján, mennyire vagyok készen, és min kell dolgoznom.

A párkapcsolatba lépésért tenni kell – hangsúlyozták a pszichológusok. – Ebben segít a motiváltság, de az ösztönző erőket is tisztán kell látni: mik a kóros, s mik a jó, egészséges motivációk.

Ha az ember menekül a magányból, egy boldogtalan családból, egy rossz kapcsolatból, az elkésettségből, hajlamos hibás döntést hozni. Ugyancsak téves útra vezethet a környezet felől érkező nyomás: miért nem házasodsz már meg?! A ma gyakorta kialakuló helyzet, hogy egy párt a gyerekvárás ténye késztet elhamarkodottan a házasság melletti döntésre, sok később jelentkező nehézséget borítékol – Kocsis Fruzsina szerint ebben a kész helyzetben nem szabad kényszerpályára kerülni, meg kell állni, feldolgozni a történteket, és utána hozni döntést.

A házaspár rámutatott azokra a motivációkra is, melyek segítik a párkapcsolat megteremtését. Alapvető az állandó társ utáni vágy, a szülővé válás vágya, de fontos ösztönző a valakiről való gondoskodás vágya is. Ennek alanya lehet a társ, a gyerek, de lehet egy közös álom, akár együtt kialakított, akár egymástól átvett és közössé tett jövőbeli vízió.

Somogyi Klára és Hafner Gábor ott folytatták a gondolatmenetet, ahol az első előadó házaspár abbahagyta: ők A rózsaszín ötven árnyalata, avagy élet az első ötven randi után. Találkozástól az elfogadásig címmel a startvonaltól a cél felé vezető utat vizsgálták. Elsőként azt szögezték le, törvényszerűségek vannak, de általános szabályok, receptek nincsenek, majd egy alapigazságot is megfogalmaztak a „nagy Ő”-t kereső embereknek: életünkben több ember válhat számunkra nagy Ő-vé, sok emberrel tudunk harmonikus kapcsolatban élni, a mi befektetett energiánkon múlik, mennyire sikerül.

A házaspár, akik a közelmúltban sikeresen részt vettek egy Velencei-tó-kerülő futáson, a hosszútávfutás analógiájával szemléltették a párkapcsolat fejlődésének, alakulásának útját.

Egy egészséges kapcsolatban a két ember nem összeadódik, hanem összeszorzódik – Hafner Gábor ezzel arra mutatott rá, hogy a felek a házasságkötéssel nem élhetik életüket kizárólag párként, meg kell őrizniük saját felületeiket, hobbijukat, barátaikat. Somogyi Klára pedig ebben az összefüggésben arra figyelmeztetett, mindenki maga felelős a saját boldogságáért: „Nem várhatom, hogy majd a másik boldogít engem; tudatosítanom kell saját, boldogságot adó forrásaimat. Fontos az is, hogy a társam erőforrásait is ismerjem, és számára alkalmat adjon a kapcsolat a feltöltődésre.” Majd árnyalva a képet hozzátette: nézzük meg, mi a mi felelősségünk, akár olyan szintig is, mennyire vagyok én felelős a másik rögzült rossz szokásáért.

Az előadó házaspár csokorba szedte a párkapcsolati út néhány fontos feladatát. Kiemelték a közös problémamegoldás tanulásának fontosságát, melyben alapvető a direkt kommunikáció, az egyértelmű üzeneteket adó közlés. A későbbiekben sokat segít, ha a párnak megvan a tapasztalata, hogyan oldott meg az együttjárás során konfliktusokat. A férfi és női lélek sajátosságainak ismerete alapján tudunk eligazodni abban, mikor van egy adott helyzetben érzelmi támogatásra szükség, és mikor kell problémát megoldani. Az érzelmi támogatásra való vágy mindenkinek alapvető igénye, azt azonban meg kell tanulni, hogyan tudjuk ezt megadni párunknak.

Végül néhány gondolatban arra is kitértek, mit tegyünk, ha nem megy. Ha nem nagy a baj, sokat segíthet a tengernyi önsegítő szakirodalom. A tanácskéréstől sem kell félni, nem kell erőből, egyedül küzdeni a megoldásért, forduljunk segítségért a körülöttünk élőkhöz. Az a fontos, hogy szembesüljünk a nehézségekkel, alapvető kérdésekkel, mert csak így válik lehetővé a sikeres befutás – biztatott a házaspár.

A lelkinap az előadásokat követő, beszélgetésre alkalmat adó szünet után szentségimádással folytatódott. Ennek része volt a párkereső imaközösség által kialakított, többek között a türelemért, a jó házastársért, a tisztaságért, az áldott családi életért, a hivatásért könyörgő ima.

Ahogy Salamon Gergelytől, a szervező közösség egyik tagjától megtudtuk, a párkereső imamozgalom tagjai havi rendszerességgel találkoznak beszélgetésre és imára, az imádságokat a pártalálásért ajánlják fel. Kezdeményezésük egy lelkiségi mozgalomhoz kapcsolódik, a Jézus Szíve Közösségből nőtt ki. Ez egy medjugorjei ihletésű közösség, az ottani máriás lelkületet és rózsafüzér imádságot gyakorolják. A tagok medjugorjei Mladifesten vettek részt még 2010–11-ben, és hamarosan mintegy nyolcvanan lettek. Megfogalmazódott az igény, egyidősek lévén, ugyanazzal a problémával szembesülve: kezdjenek el közösen, de külön a férfiak és külön a nők, imádkozni a párjukért.

Busai Barbara közreműködésével megalakultak a párkereső, párkérő imacsoportok, évente pedig lelkinapra gyűlnek össze a közösségek tagjai. Az egyik férfiközösség az elmúlt évben a Párbeszéd Házában kapott helyet, így szervezték meg idén a jezsuiták támogatásával lelkinapjukat. Hogy az ima hatékony – mondta Salamon Gergely – mutatja egy korábbi lelkinap, amikor tanúságtételre kérték az egymásra talált párokat, akik alig fértek el a szentélyben.

A szervező Máté evangéliumát idézte: „Ha ketten közületek valamiben egyetértenek a földön, és úgy kérik, megkapják mennyei Atyámtól.” Érezzük, hogy az imának van ereje, a csoportok egymást hordozzák. Ma már Magyarország számos településén, Erdélyben, Kárpátalján és a Felvidéken is vannak csoportok, sőt az Angliában és Németországban élő magyarok is imádkoznak együtt ugyanezen szándékért. Az érdeklődés a lelkinap iránt is nagy volt, napokkal a rendezvény előtt le kellett zárni a regisztrációt, mert megtelt a 300 fő befogadására alkalmas nagyterem. A nehézséget azonban jól mutatja, hogy jelenleg 20 női és 3 férficsoport működik.

A lelkinap szensmiséjét Mohos Gábor mutatta be, koncelebrált és szentbeszédet mondott Gulybán Gergely. Mohos Gábor a lelkinap mottója és választott szentírási részlete – „Eddig semmit sem kértetek az én nevemben. Kérjetek, és megkapjátok, hogy örömötök teljes legyen!” – szellemében arra buzdította a résztvevőket, keressék az evangélium alapján, hogyan adja nekik Isten az örömét, fedezzék fel jelenlétét a világban és legyenek részesei életének, felfedezve az egymással való kapcsolat boldogságát is.

Gulybán Gergely az öröm felszínességének, sekélyességének veszélyére figyelmeztetett, ami a minket körülvevő világ uralkodó szemléletének egyik folyománya.

Helyesen élni ezért is nehéz, mert a világ ebben nem segít – állapította meg, majd áttekintette, mit kapunk muníció gyanánt... ilyen tanácsokat és elvárásokat: „Valósítsd meg, bontakoztasd ki önmagadat!” „Fogadjatok el engem olyannak, amilyen vagyok!” „Járj nyitott szemmel, legyél szerelmes, váltsd valóra vágyaidat, ha nem működik, kezd elölről!” Az eredmény az, hogy olyan énközpontú, önmagukban bizonytalan, de kifelé örömet mutató emberek keresik egymásban a társat, akik kivették életük középpontjából Istent.

Gulybán Gergely az evangéliumi modellt állította a hallgatóság elé: „Légy megfelelő ember, élj szeretetben, bízd életedet Istenre, és ha nem megy, vállald életedért, társadért a küzdelmet.”

A görögkatolikus, három gyerekes családapa szerint az embert felépítő hármasból – lélek-szellem-test – gyakorta a lélek ápolását hanyagoljuk el leginkább. Felhívta arra a figyelmet, hogy a testi, szellemi fogyatékosságot mennyire képes pótolni a lelki gazdagság, míg a lelki fogyatékon az együttélésben sem a szellemi gazdagság, sem a testi tökéletesség nem segít.

Gulybán Gergely a lelki oldal művelésére biztatott: helyezzük az Isten adta alapra életünket, engedjünk teret a növekedésnek, vállalva a kudarcokkal járó küzdelmet. A görögkatolikus pap arra figyelmeztetett, az embert a belső egyensúly teszi vonzóvá.

Az evangélium szerint élve, küzdve önmagunkért, a másikért, a kapcsolatért, Isten meg fogja sokszorozni erőfeszítéseinket – buzdított a szónok, jó küzdelmet kívánva.

Fotó: Lambert Attila

Trauttwein Éva/Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria