A Szent Egyed közösség örömmel fogadta be a Ferenc pápával érkezett menekülteket

Kitekintő – 2016. április 18., hétfő | 12:22

Ferenc pápa április 16-án tizenkét menekültet vitt magával Rómába a Leszbosz szigetén tett látogatásáról. Mindannyian Szíriából származnak, otthonaikat lebombázták, mindenüket elvesztették. A Szent Egyed közösség örömmel elfogadta a kérést, hogy érkezésük után lássák vendégül a menekülteket.

A pápával érkező menekültek mindannyian muzulmánok és valamennyien szíriaiak – azért éppen ők, mert nekik voltak rendben az irataik a hirtelen jött lehetőséghez. Mindhárom család még a Törökország és az Európai Unió között létrejött megállapodás előtt érkezett Görögország területére, így nem fenyegeti őket a veszély, hogy vissza kell térniük hazájukba. Két család Damaszkuszból jött, egy pedig Deir Ezzorból, az Iszlám Állam által elfoglalt területről. Hassszán és Nour kétéves kisfiukkal, Ramy és Szuhila három gyermekkel, Oszama és Wafa két kisgyermekekükkel érkeztek.

A Szent Egyed közösség tagjai előbb a repülőtéren, majd a Santa Maria in Trastevere-bazilika előtti téren fogadták a menekült családokat, akik a bazilikával szemközti épületben, a Palazzo Leopardiban kaptak szállást, költségeiket a Vatikán fedezi. Az épületben több bevándorló, menekült család él, akik gyermekeikkel különleges fogadóbizottságot alkottak, ők is örömmel, énekelve várták az érkezőket. A szíriai kisgyermekek szemmel láthatóan örültek a kedves fogadtatásnak. Az egyik hatéves kisfiúról szülei elmondták, hogy hosszú idő óta aznap látták először mosolyogni – Leszboszon nem tudott aludni, és hosszú ideig nem is beszélt.

A szombati vacsorát Mahmud szervezte számukra, aki a szíriai Tartúszból menekült már korábban Rómába. A desszertet Szulejmán készítette, aki azelőtt cukrász volt Homszban, és a humanitárius folyosón keresztül február 4-én érkezett Rómába. Nem véletlenül ők voltak az elsők, akik megkapták ezt a humanitárius vízumot: kislányuk, Falak súlyos beteg, daganat van a szemében, jelenleg a Gyermek Jézusról nevezett Vatikán közeli gyermekkórházban ápolják.

* * *

Andrea Riccardi, a Szent Egyed közösség alapítója a Corriere della Sera olasz napilapban Emberség és konkrétság címmel írt Ferenc pápa utazásáról és arról a beszédes gesztusáról, hogy magával hozott három menekült családot Leszbosz szigetéről Rómába. Véleménye szerint a pápa utat mutatott az európai politika számára. Megmutatta, hogy nem osztja azt az elképzelést, amely szerint keresztény identitásunk védelmében a muzulmán menekülteket vissza kell utasítani. Egyszerű keresztényként érkezett a szigetre, a menekültek közé: találkozott, beszélgetett velük. Ne legyünk félelmeink vagy közömbösségünk rabjai! – ezt üzeni a keresztényeknek.

Bartholomaiosz ökumenikus pátriárkát is idézi Riccardi, aki a menekültekhez szólva így fogalmazott: „Akik félnek tőletek, nem látják az arcotokat és a gyermekeiteket.”

Törökországban, Libanonban, Jordániában négy és fél millió menekült él, közülük választott ki Ferenc pápa tizenkettőt, és magával vitte őket repülőgépén mint saját vendégeit. Az egyik család Deir Ezzorból menekült el, városukat az Iszlám Állam tartja megszállás alatt. Andrea Riccardi, aki egyháztörténész, emlékeztet, 1915-ben ebben a sivatagi városban lelt menedéket sok deportált örmény, majd felhívja a figyelmet arra, hogy hat gyermeket is magával hozott a pápa, akik közül a legtöbben nem tudják, milyen a béke, csak a háborút ismerik.

Arra hív ezzel a pápa, hogy ne féljünk a menekültektől! – hangsúlyozza a Szent Egyed közösség alapítója, majd ismét Bartholomaiosz pátriárka Leszboszon elhangzott szavait idézi: „A világot aszerint ítélik majd meg, ahogyan bánik veletek.”

Marco Gnavi, a római Santa Maria in Trastevere-bazilika plébánosa azt mondta, létezik egy olyan ökumené, amely a szegényekből indul ki. Ők azok, akik az egységre hívják a keresztényeket – figyelmeztet Andrea Riccardi. – Ferenc pápa azt mondja, láthatóvá válik bennük Jézus jelenléte, Máté evangéliumának tanítása szerint.

A három egyházi vezető azt üzeni Leszboszról a keresztényeknek, hogy induljanak ki a szegényekből – írja Riccardi, és hozzáteszi, véleménye szerint eljött az ideje annak, hogy a keresztény egyházak közös szinódust rendezzenek a menekültkérdésről.

A Corriere della Sera riportere a három családdal való beszélgetés után összefoglalta történeteiket:

Wafa harmincéves, a háború előtt fodrászüzlete volt Damaszkusz Zamalka kerületében. Hatéves kisfiát hosszú ideje nem látta mosolyogni. A kisfiú Leszboszon nem tudott aludni, egy ideig nem is beszélt, még nyolcéves nővéréhez sem szólt. Férje, a harminchét éves Oszama elmondta, hogy mindenüket elvesztették, a házukat lebombázták, Zamalkában már csak az emlékeik maradtak. Bizonytalanok abban, hogyan tervezzék jövőjüket, táplálhatják-e magukban a reményt, hogy egyszer majd visszatérhetnek Szíriába.  

Az ötvenegy éves Ramy tanító volt az Iszlám Állam által elfoglalt szíriai városban, Deir Ezzorban. Felesége, a negyvenkilenc éves Szuhila egy varrodában dolgozott egészen addig, amíg meg nem érkeztek a városba az ISIS katonái, akik földig romboltak mindent. Elmondta, hogy a törökországi Izmirből gumicsónakon menekültek át Leszbosz szigetére, az összes megtakarított pénzüket erre az utazásra költötték. A sziget azonban lassan börtönné kezdett válni számukra. Három gyermekükkel érkeztek, akik közül a tizennyolc éves Rahid örül, hogy Olaszországba jöhettek, hiszen otthon a focimeccseken mindig az olaszoknak szurkolt. Szuhila megvallja, hogy ha Isten is úgy akarja, ha véget ér ez a szörnyűség, szeretnének egy napon majd visszatérni Szíriába. „Az ISIS emberei nem igaz muzulmánok, hanem bűnözők” – mondták el az újságíróknak. 


Nour és Hasszán a Damaszkusz területén található Al-Zabadani járásból menekültek el, mindketten harmincegy évesek, biokémiai mérnökök. Nour elmesélte, otthon mindennaposak voltak a bombázások, ugyanakkor hozzátette, hogy Leszboszon is nagyon nehéz az élet, mert hideg van a sátrakban, nincs villany, egyre több ember zsúfolódik össze. „Muzulmánok vagyunk, és a pápával érkeztünk Rómába. Ez nagyon szép, nyilvánvaló jele annak, hogy a vallások képesek egyesíteni, ahelyett, hogy megosztanának” – tette hozzá. 

Forrás: Santegidio.org, Corriere.it

Fotó: Santegidio.org

Magyar Kurír
(tzs)

Kapcsolódó fotógaléria