A szent és a profán – Apor Vilmos nevét viselő közösségi házat áldottak meg Budán

KÉPGALÉRIA – klikk a képre!

A Müller Ferenc tervei alapján épült közösségi ház, melyben mostantól közösségi programokat, esküvőket, keresztelők utáni összejöveteleket tarthatnak majd, két és fél év alatt készült el.

A felső-krisztinavárosi templomban bemutatott ünnepi szentmisén jelen volt Alberto Bottari de Castello apostoli nuncius, Györgydeák Márton plébános és a környék több plébánosa, valamint Soltész Miklós egyházi, nemzetiségi és civil társadalmi kapcsolatokért felelős államtitkár, Pokorni Zoltán polgármester és az önkormányzat több tagja is.

A szertartás kezdetén Erdő Péter bíboros néhány mondatban szólt úrnapjáról. Mint kifejtette, Jézus Krisztus testét és vérét ünnepeljük ezen a napon, melyet eledelül adott nekünk. Belőle tudunk kegyelmet, erőt meríteni, hogy a körülöttünk lévő világ felé tovább tudjuk azt sugározni. „Ebben a feladatban eszközöket is kapunk a Gondviseléstől, ilyen például az új közösségi ház is, melyet ezért különösen nagy örömmel áldok majd meg” – fogalmazott az esztergom-budapesti érsek.

Az ünnepi szentmisén az evangéliumot követően, mint az ország valamennyi templomában, felolvasták a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus elnöksége és a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia által május 20-án kiadott körlevelet.

A záróáldás előtt Erdő Péter bíboros a hívekhez fordulva a következőket mondta: „A téren és időn messze felülálló Isten szolidaritást vállal a teremtett világgal, és emberként születik meg Jézus Krisztus személyében. Krisztus itt akar maradni közöttünk. Az utolsó vacsorán megalapítja az Oltáriszentséget, hogy a kenyér és a bor színe alatt valóságosan is jelen legyen. Ez olyan elkötelezettség a teremtett világ iránt, olyan fizikailag is átérezhető szeretet az emberiség iránt, amit csak a mindenható Isten találhatott ki. Az ő csodája az, hogy mindenhol jelen van a világban, hiszen akaratával, szeretetével alkotta, fönntartja és kormányozza a világot. Mégis bizonyos helyeken, bizonyos időkben különleges módon is jelen van, hiszen a szellem az anyagban ott van jelen és úgy van jelen, ahogyan és amikor a hatásait kifejti. Az Oltáriszentségben a legkülönlegesebb módon van jelen Krisztus – ő a hitünknek, vallási életünknek a középpontja. Méltán őrizzük őt a tabernákulumban, méltán imádjuk őt, méltán vannak ünnepei, és méltán vannak templomaink is, amelyek szent helyek, melyeket kiszakítunk a profán térből azért, hogy az imádságnak és az istentiszteletnek házai legyenek. De kisugárzik ez a találkozás a hétköznapi életünkre is. Helyes és szép dolog tehát, ha a közösségnek van olyan háza, ahol a vidám együttlét, a kultúra, a barátság, a közös étkezés is helyet kaphat. Így áll igazán két lábon egy teljes egyházi közösségnek az élete. A szent és a profán, amelyek nem állnak szemben egymással, hanem szerves egységet alkotnak. Adja Isten, hogy ez a közösség Krisztus körül ilyen teljes életközösség lehessen.”

A közel 600 millió forintból megvalósuló beruházást az egyházközség saját forrásból: a hívek adományaiból, az urnatemető bevételéből, az egyházmegye jelentős támogatásából, valamint a kormány 140 millió forintos segítségéből finanszírozta.

Régi álom vált valóra, hiszen 1941-ben Irsy László tervei alapján tették le a templom alapjait, az építkezés azonban a II. világháború miatt félbemaradt. 1945 után az elkészült altemplomot államosították, utóbb szolgáltatóházat létesítettek fölötte, amelyben fodrászat és cukrászda is helyet kapott. A nyolcvanas évektől diszkó működött benne. A szórakozóhely 1998-ban bezárt, az egyházközség pedig élve elővásárlási jogával a telket és a rajta lévő épületet megvásárolta. Az eredetileg altemplomnak készített helyiségben urnatemetőt alakítottak ki.

A közösségi ház megáldása előtt Soltész Miklós egyházi, nemzetiségi és civil társadalmi kapcsolatokért felelős államtitkár köszöntötte az ünneplő közösséget. Mint mondta, a Bibliában egyik kedves jelenete a házasságtörő asszony története. Rámutatott: az épület történetében is megtalálható minden emberi gyarlóság, de a közösség erejét is bizonyítja. A létesítmény múltja őrzi a kommunizmus gaztetteinek emlékét, azt, hogy elvették a közösségtől épülő templomát, és őrzi az egykor a falai közt működő éjszakai mulatóban önként vagy kényszerűségből dolgozó nők nyomorúságos sorsát, valamint az őket kihasználók bűneit is. De az épület történetében most már benne van annak a közösségnek az ereje is, amelyik birtokba veszi.

Pokorni Zoltán, a XII. kerület polgármestere köszöntőjében arról beszélt, hogy a II. világháború idején a környék katolikus és református hívei is templomot szerettek volna építeni. Míg a katolikusok a jelenlegi Apor Vilmos téren, addig a reformátusok a MOM Kulturális Központ helyén akarták terveiket megvalósítani. A mögöttünk lévő félszáz év keserűsége, hogy egyik templom sem valósult meg – folytatta Pokorni Zoltán, majd hozzátette: helyettük épült meg a korábban ideiglenes használatra tervezett katolikus templom, a református egyház pedig a Böszörményi úton alakította ki istentiszteleti házát.

Györgydeák Márton plébános végül a nagylelkű támogatóknak köszönte meg segítségüket. Kiemelte, hogy nélkülük ez a hatalmas munka nem valósulhatott volna meg. Példaként említette, hogy a létesítményt és a hozzá tartozó telket 240 millió forintért vásárolták vissza, a bontás során 710 tonna törmeléket hordattak el. Miután Erdő Péter bíboros megáldotta az épületet, a felső-krisztinavárosi Keresztelő Szent János-templom plébánosa emlékplaketteket adott át az egyházi és világi vezetőknek, s azoknak a plébániai híveknek, akik a legnagyobb részt vállalták az anyagi terhekből, illetve a szervezési, kivitelezési munkálatokból.

Fotó: Lambert Attila

Bókay László/Magyar Kurír