A Szent Kereszt felmagasztalásának ünnepe Péliföldszentkereszten

Prédikációjában a tartományfőnök rámutatott: Szent Pál és Szent Ágoston is figyelmeztet bennünket, nehogy Krisztus keresztje üressé váljék. Sokszor érezzük, hogy talán ez csak megszokás, díszítőelem. Elmondta, hogy amikor átvették a META  – Don Bosco Szakközépiskolát és a SZÁMALK – Szalézi Szakgimnáziumot, akkor a sajtótájékoztatón valaki megkérdezte tőle, fölkerül-e a kereszt a falakra, ahogy ezt egy katolikus iskolában megszokták – erre azt válaszolta, hogy majd akkor, ha tudjuk, hogy mit jelent.

Szent Kereszt felmagasztalása az ünnep neve, és föltekintünk Krisztusra, akit átszúrtak, hogy gyógyulást merítsünk belőle. Ábrahám Béla hangsúlyozta, hogy az irgalmasság évében erősödik az a gondolat, hogy Krisztus a kereszten nyilvánítja ki az irántunk való irgalmasságának teljességét. Ő az áldozat, de ő a főpap is, aki ezt az áldozatot bemutatja, önmagát fölajánló teljes áldozatként az Atyának értünk, emberekért, a mi üdvösségünkért.

Hozzátette, hogy a megváltás nem csak a kereszt. A megváltás elkezdődik Isten első szándékával, hogy az embert megszabadítsa a bűntől. Jézus Krisztus emberi léte kezdetétől fogva teszi a megváltás művét, hiszen a megváltásnak az első nagy, isteni műve az, hogy egy lett közülünk. Teljes egészében felvette a mi emberségünket, mert meg akart menteni bennünket, meg akart szabadítani minket a bűntől, a haláltól, az élet értelmetlenségétől, és ez már a megváltás, már maga a kereszt.

Hozzátette: amikor a keresztre föltekintünk, akkor a föltámadott Krisztust is látnunk kell. Őt, aki föltámadott mivoltában is megőrizte emberségét, hiszen meg lehet érinteni, ott vannak a sebek rajta, amelyek nemcsak látszólagos jelek, hanem valóságosak. Jézus Krisztus föltámadásában megmutatja a mi életünk teljességét is, hogy az ember test és lélek egysége, személyiség, és az marad mindenkor, a föltámadásban is.

Hogyan is viszonyuljunk Krisztus keresztjéhez? – tette fel a kérdést az ünnep szónoka. Krisztus keresztjére csak térdelve lehet föltekinteni. A keresztben nem csupán fájdalmat, szenvedést, halált látunk, sőt, igazából a feltámadást látjuk a keresztben, a győzelmet, Isten szeretetének győzelmét a gonoszság fölött.

Végül Ábrahám Béla arról beszélt, hogy a kereszt nagyvonalúságra is kell hogy tanítson. Nagyon fontos lenne a szaléziaknak, a Szalézi Családnak Don Bosco életét azon a módon is olvasni, ahogy abban gyerekkorától kezdve mindig kibontakozik a kereszt dicsősége, a Krisztus keresztjéből áradó szeretet, irgalmasság és jóság. Mindig ott van Don Bosco életében a kereszt, amiből azonban mindig valami jóság, apostoli tevékenység, bátorság, szeretet bontakozik ki. Soha nem megfélemlítéssel vagy fenyegetéssel, hanem a növekedés alapját megadó tápláló szeretettel.

Forrás és fotó: Szaléziak.hu

Magyar Kurír