A szentföldi keresztények helyzetéről tartott előadást Jungbert Béla a Szent István Társulat estjén

Hazai – 2017. március 29., szerda | 16:27

A Szent István Társulat rendezvénysorozatának keretében Jungbert Béla, a jeruzsálemi Szent Sír Lovagrend magyarországi helytartója, volt palesztinai és jordániai nagykövet tartott előadást „Keresztények a mai Szentföldön” címmel a Pázmány Péter Katolikus Egyetem jogi karán március 27-én.

KÉPGALÉRIA – klikk a képre!

A történész-régész végzettségű előadó 1990 és 2015 között teljesített diplomáciai szolgálatot, ebből tizenkét évet a Szentföldön, Izraelben, Palesztinában és Jordániában. Személyes tapasztalatait osztotta meg a hallgatósággal, elsősorban a keresztény közösségek – plébániák – helyzetére fókuszálva. Rámutatott: nemcsak a keresztények, de a zsidók és a muszlimok számára is kiemelt fontosságú hely a Szentföld.

A migrációval összefüggésben az előadó leszögezte, alapvető érdekünk fűződik ahhoz, hogy a szentföldi keresztények az üldöztetések miatt ne kényszerüljenek elhagyni otthonaikat, és szülőföldjükön, kollektív jogok birtokában tudjanak megmaradni. Jungbert Béla szerint nagy igény lenne a magyar egyházi jelenlétre a Szentföldön, így például egy zarándokház felépítésére. Az viszont nagy megtiszteltetés, hogy a Magyar Katolikus Egyház augusztus 20-án évek óta meghív egy, a Szentföldön szolgáló keleti keresztény vezetőt. Az is biztató, hogy a magyar kormány az utóbbi időben megkülönböztetett figyelmet fordít arra, hogy intézményesen is segítse a veszélyeztetett keleti keresztények elérhető részét, így külön államtitkárságot hozott létre ebből a célból.

A nyugalmazott diplomata az elnyomott keresztény kisebbségek sajátságos helyzetéről szólva felhívta a figyelmet arra, hogy Szaddám Huszein vezetése alatt Irakban rettenetes dolgok történtek, mégis, az ott élő, kisebbségben élő keresztények okos pragmatizmussal kialakítottak olyan élhető mechanizmusokat és kényszer-együttműködést a rezsimmel, amely szabadságot nem, de viszonylagos nyugalmat biztosított számukra. Ugyanez volt a helyzet a Bassár el-Aszad vezette Szíriában. A vegyes megítélésű, hol terrorista, hol ismeretlen eredetű zsoldosokból verbuvált, az Iszlám Államhoz közel álló lázadó harcosok viszont alapvetően ártottak a keresztény közösségeknek.

Jungbert Béla emlékeztetett rá, amikor az iszlám a 7. században megkezdte terjeszkedését az Arab-félszigetről, a közel-keleti nagytérséget a zsidó közösséget leszámítva kizárólag keresztények népesítették be. Ehhez képest 1910-ben a közel-keleti lakosságnak már csak a 14 százaléka volt keresztény. Csaknem száz évvel később, az amerikaiak 2003-as invázióját követően a másfél milliónyi keresztényből 250 ezren maradtak Irakban. Az Egyesült Államok 2011-es kivonulása után tragikus folyamatok indultak el, és Irak egyes területein teljesen eltűntek a keresztény közösségek. Ma az észak-afrikai és közel-keleti térség másfél tucatnyi országának 450 milliós lakosságából legföljebb tízmillió lehet keresztény. Több mint háromnegyedük egyiptomi kopt.

A Vatikán és a keresztény jogvédő szervezetek az 1993 és 2010 között Egyiptomból, Szíriából, Jordániából, Irakból, Líbiából, a Palesztin Hatóságból, valamint Izraelből emigrált keresztények számát több mint hárommillióra teszik. A 2011-ben bekövetkezett arab tavasz, a polgárháborúk, majd az Iszlám Állam térnyerése és pusztításai következményeként további másfél millió keresztény menekült el a térségből. Gondoljunk bele, hogy a jobboldal által démonizált, a baloldal által bagatellizált migrációs válságban keresztény hitsorsosaink válnak a migráció áldozatává, és nem igazán látjuk a szervezett, pozitív diszkriminatív törődést irányukban – hangsúlyozta a diplomata. Hozzátette: a közel-keleti keresztények kritikus sorsa nem elválasztható a térség, valamint a keresztény világ általános helyzetétől. Válságban van a térség és a kereszténység is. A nyugati világban a keresztény gyökerektől való elszakadás, a muszlim világban pedig az iszlám radikalizálódás mellett az erősödő keresztényellenesség és a keresztények nyílt üldözése terjed. Van olyan zsidó diplomata, aki úgy vélekedik, hogy a keresztények az új évezred zsidói. Ferenc pápa szavaival élve: a mártírok Egyháza lettünk. A sokarcú keresztényég a legnagyobb világvallás jelenleg, de növekedése sokkal kisebb, mint amilyen intenzíven növekszik az iszlám követőinek száma.

Jungbert Béla szerint az elvándorlás nemcsak a nagytérség országait érinti, olyan módon, hogy Tunéziában már alig, Líbiában szinte egyáltalán nincsenek keresztények, azt pedig, hogy Egyiptomban mi történik a koptokkal, ismerjük a hírekből.

A keresztény közösségek elvándorlása érinti a Szentföldet is, melyet Boldog VI. Pál pápa 1964-es szentföldi látogatásakor az ötödik evangéliumnak nevezett. A folyamatok megállításához meg kellene szüntetni az elvándorlást kiváltó okokat. A Szentföldön egyébként soha nem volt könnyű keresztényként élni – tette hozzá az előadó. Felidézte az őskeresztények üldözését, később a bizánciak, majd 614-ben a perzsák támadásait, az iszlám érkezését 638-ban, a damaszkuszi Omajjád, a bagdadi Amaszád kalifátust, a keresztesháborúk időszakát, a szeldzsuk-törökök előretörését, az oszmán uralmat. A 20. század eleji, térségbeli nagy üldözések után, amelynek elszenvedői elsősorban a törökországi örmények és görögök voltak, következett az elhúzódó izraeli–palesztin konfliktus, az iraki, a szíriai háború, végül az Iszlám Állam, és még ki tudja, mi jön...

A destabilizálódás lett a meghatározó a térségben. A mostani válság már nem csak harcokról, szomorúságról szól, hanem teljes keresztény közösségek eltűnésével kell számolni a térségben, a tömeges elüldözés, elvándorlás ölt formát. Félő, hogy a megszentelt helyek múzeummá válnak – mutatott rá Jungbert Béla. – Természetesen alapvető különbségek vannak a keresztények helyzete, életkörülményei között a „klasszikus” Szentföldön – Izraelben, Palesztinában, Jordániában – és a nagytérségben. A diplomata állítja: Nyugaton a globalizáció és a liberalizmus mellett a keresztény egyházak is kritikus helyzetben vannak. A történelmi szekularizációt követően mára megtört a kereszténység civilizációs ereje, missziós ereje.

Leszámítva az Egyházhoz kötődő, és hitét gyakorló közösségek körét, a kereszténység többé nem általános társadalomformáló erőtér, legfeljebb kulturális jelenség Európában. A keresztények száma száz év alatt kilencvenöt százalékról hetvenöt százalékra csökkent. Ennek töredéke a hitüket gyakorlók száma. Ha a tendencia folyatódik, Európában idővel többségbe kerülhetnek a muszlim hitűek. Az iszlám nem vallás, hanem civilizáció – fogalmazott az előadó. – A kereszténység pedig egy sajátosan szekularizált, laicizált világban elgyengült mint tömeges identitást nyújtó közösség.

A nyugalmazott diplomata egyúttal felhívta a figyelmet arra, hogy miközben a közvélemény másfél-kétmillió migránsról töpreng napjainkban, immár harmincmillió muszlim él az Európai Unióban, a legtöbben rendezett státusszal. Az európai iszlamofóbia eltörpül a közel-keleti keresztényellenesség mellett. A keresztényeket a Közel-Keleten – bár eltérő formában és intenzitásban – szegénység, intolerancia, hátrányos megkülönböztetés sújtja. Ezekben az országokban a keresztények legjobb esetben is a megtűrt kategóriába tartoznak, ami a gyakorlatban másodrendűséget jelent.

Jungbert Béla tényként szögezte le: a kereszténység kétezer éve önmagában jelent kulturális és spirituális értéket, esetleges megszűnése a Közel-Keleten pótolhatatlan veszteség lenne.

Nekünk, mai európai keresztényeknek sokkal hangsúlyosabban kellene megélnünk Jézus isteni, de földrajzilag a Szentföldről gyökerező világát és mai üzenetét – biztatott a Szent Sír Lovagrend magyarországi helytartója, majd végezetül emlékeztetett: Izrael és Jordánia is kizárja annak lehetőségét, hogy európai keresztény kolóniák jöjjenek létre területén, pedig a 20. század elején Haifában, Jeruzsálemben éltek ilyen kolóniák. Zsidó közösségek mindenütt élhetnek a nagyvilágban, a szemünk előtt zajlik a muzulmán vándorlás is. Vajon ezek tükrében lehet-e, szabad-e föltenni azt a kérdést, hogy a világban bárhonnan érkező Krisztus-hívő keresztények állandó szentföldi jelenléte megvalósulhat-e? Ha esetleg úgy alakulna a sorsom, élhetnék-e Jézus földjén keresztényként olyan háborítatlanul, nyugalomban, állandó közösségben, mint ahogyan a zsidók és a muzulmánok élnek a világ szinte bármely részén? 

Fotó: Sajgó Krisztián

Bodnár Dániel/Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria