A szentségekre való felkészítésről tartottak szakmai napot papok számára

Hazai – 2016. május 24., kedd | 19:35

Május 24-én, kedden a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia székházában a szentségekre való felkészítésről hallgathattak meg előadásokat és személyes tanúságtételeket a magyarországi és külhoni egyházmegyékből érkezett résztvevők az Országos Lelkipásztori Intézet által szervezett szakmai napon.


KÉPGALÉRIA – klikk a képre!

A találkozó célja az volt, hogy ütköztesse a vidéki és városi plébániák tapasztalatait a pasztorációs munka területén.

Az Országos Lelkipásztori Intézet nevében Gáspár István elnök köszöntötte a szakmai nap résztvevőit, hangsúlyozva, hogy a megrendezett találkozó célja, hogy tájékoztatást és segítséget adjon az egyházmegyékben szolgáló papok számára a tekintetben, hogy a keresztelésre és házasságra készülőket hogyan lehet megszólítani, és bevezetni, illetve újra közelebb vinni az egyházhoz. Az elhangzott előadások és prezentációk egyaránt foglalkoztak a jegyesoktatás és keresztségi felkészítés helyi keretek között megvalósuló gyakorlatával és az e mögött meghúzódó szellemi-lelki tartalommal. Gáspár István köszöntőjében az evangélium hirdetésének szükségességére hívta fel a figyelmet, valamint az ezzel kapcsolatos útkeresésre. Ahogyan fogalmazott, az evangelizációban sokszor tapasztalhatóak kudarcok is, amelyekről kell és fontos beszélni, hiszen azok a tanulás lehetőségét hordozzák magukban. Éppen ezért hangsúlyozta a szakmai nap jelentőségét, majd röviden vázolta a nap programját.

Elsőként a veresegyházi jegyesoktatásról tartott prezentációt Lajos Zoltán és felesége, Mikecz Andrea, akik előadásuk elején hangsúlyozták, hogy a házasságra való felkészítésben fontosnak tartják annak a szempontnak elsajátítását, hogy ne oktatásként tekintsenek erre az időszakra, hanem sokkal inkább egy szabad tanulási folyamatra. A szakmai nap során a jegyesekkel való foglalkozásról szóló előadások szintén kiemelték annak a szemléletbeli változásnak a fontosságát, amelyet az első előadó-házaspár is megfogalmazott, azaz, hogy a „jegyesoktatásnak” nem annyira oktató előadásnak, mint személyes, közösségi alkalomnak kell lennie, amelynek során maguk a felek kapnak segítséget ahhoz, hogy kapcsolatukat el tudják mélyíteni, és nem annyira az esküvőre, mint az utána következő egész életükre tudjanak felkészülni. Ezt emelte ki Kármán János, Tápiószele plébánosa is, aki elsődlegesnek tartja a jegyesekkel való személyes beszélgetést és kísérést; Lendvai Zoltán OFM, a pasaréti ferences templom plébánosa, aki a párok közötti kommunikáció fejlesztését hangsúlyozta, illetve Hadi Péter, a nagymarosi jegyesekkel folytatott munka családos képviselője, aki mint misszióról beszélt a házasságra való felkészítésről.

Lajos Zoltán és Mikecz Andrea a jegyesekkel való foglalkozás elsődleges céljaként az evangelizációt nevezték meg, egy olyan közösségi egyház felmutatását, amelybe szabadon be lehet kapcsolódni. A házasságra való felkészítésről beszélve elmondták, hogy abban mind a lelkipásztori, mind a közösségi résznek fontos szerepe van, amely során olyan témákat érintenek, mint az önismeret és a társ ismerete, az ideális férjjel és ideális feleséggel szembeni elvárások, a gyermekek helye a házasságban, a házasság gondozása, a házastársi egység építése, illetve a szeretetnyelvek. A házaspár kiemelte továbbá az utógondozás fontosságát is, a leendő házaspárok közösségi életbe való meghívását.

Kármán János előadásában Tápiószele és környékének egyházi életéről adott helyzetjelentést a résztvevők számára. Mint mondta, a környéken élők életéből szinte kimarad a hit, így a szentségekre való felkészítés is sokszor alapvető nehézségekbe ütközik, hiszen a megkeresztelendő gyermekek mögött nincs keresztény élet, ami megtartaná majd őket. Ennek kapcsán olyan kérdésekkel szembesítette a hallgatóságot, mint: „Hogyan lehet megkeresztelni egy rendezetlen kapcsolatba született gyermeket? Hogyan lehet elindítani az egyházzal való párbeszédet ilyen szülők esetében?” A felvázolt problémák ellenére Kármán János nem kudarcként tekintett a papi életében jelen lévő nehézségekre, hangsúlyozva, hogy olyan feladatot kapott, amivel kezdeni kell valamit.

Lendvai Zoltán OFM a pasaréti plébánia nyüzsgő és színes életéről tartott bemutatót. Annak ellenére, hogy a pasaréti ferences templom, amely mellett növendékház is működik, számos közösségnek ad otthont, mégis szembe kell hogy nézzen a hívek nagyszámú „fluktuációjával”. Ahogyan a ferences szerzetes rámutatott, sokszor találkoznak csupán a templomba betérő jegyesekkel vagy a keresztség szentségét kérőkkel, akik lehet, hogy nem oda járnak templomba, vagy részt vesznek ugyan az „oktatáson”, de nem ott szeretnének házasodni. Ennek ellenére jól működő és mozgalmas plébániai életről számolt be, ahol az úgynevezett Jegyessuliban 7-8 pár kíséri a házasságra készülőket, akik állandó teamet alkotnak. Elmondása szerint a képzés arra ad lehetőséget a jegyesek számára, hogy Istennel való kapcsolatuk megerősödjön, hogy ők maguk közösségre leljenek, hogy útravalót kapjanak elkövetkezendő életükre, és képet kapjanak arról, hogy mit jelent a keresztény házasság. A folyamatban, amely 8 alkalomból áll, nehézségként nevezte meg a természetes családtervezés témáját, amelyet ugyanakkor próbálnak személyre szabottan tárgyalni, illetve alkalmat adni a pároknak arra, hogy a szexualitásról és intimitásról egymás között párbeszédre tudjanak lépni.

Füzes Ádám a Kanter Károly Felnőttképzési Intézet céljairól és működéséről számolt be. Két pontban foglalta össze az intézet működésének célját, amelyet a rendszerszemlélet alakításában valamint a szervezeti kultúra fejlesztésében lát. Mint elmondta, fontos és szükségszerű elmélyíteni a liturgikus tudatosságot az egyházmegyékben, és egységesíteni az egyházi beszédmódot is. Röviden beszélt továbbá a diakónusok és a világi munkatársak képzéséről is, amelyet a szolgálati papság küldetésébe való bekapcsolódásként határozott meg.

Hadi Péter a „jegyespasztoráció” nagymarosi tapasztalatairól tett tanúságot szoros összefüggésben a Családok Jézusban Katolikus Közösség tevékenységével, amelynek küldetése a jegyesekkel való foglalkozás. A jegyes-kurzussal kapcsolatban Hadi Péter hangsúlyozta, hogy a legfontosabb az, hogy a jegyesek megtanulják a konfliktusokat kezelni, hogy az egymás közötti kommunikációban fejlődjenek, hogy megtanulják „kiszeretni egymásból” a régi beidegződéseket, és hogy tudatosítsák az egymásnak szentelt minőségi idő fontosságát a házasságban. Az előadással kapcsolatos reflexiókra válaszolva Hadi Péter elmondta, hogy a mentor-házaspárok abban segítik a fiatalokat, hogy az egymás közötti kommunikáció módját sajátítsák el, ezért kerülik ők is az „oktatás” kifejezést. És mivel a képzés egymás mélyebb megismeréséről szól, így elképzelhetőnek tartják azt is, hogy bizonyos párok a végén mégsem kötnek házasságot egymással.

A délután folyamán Fábry Kornál kaposfüredi plébános beszélt az Alpha kurzusról, amelyet Kármán János tanúságtétele követett a Szentlélek szemináriumról.

Fábry Kornél a szentségekre való felkészítés bevezetőjeként beszélt az 1977-ben Londonban indult képzésről, amely egy olyan barátságalapú közösség létrejöttét tűzi ki célul, amelyben a tagok kölcsönösen elfogadják egymást, világnézettől függetlenül. Mégis, az Alpha kurzus célja, ahogyan a plébános rámutatott, az, hogy a személyes találkozásokon keresztül, odafigyelve a legkülönbözőbb emberi álláspontokra, megpróbálják Jézushoz „szeretni” a kurzus résztvevőit. Fábry Kornél beszámolt az alkalmak felépítéséről, amely közös vacsorával veszi kezdetét, majd tanítás következik, és kiscsoportos megosztás, beszélgetés. A tíz alkalmas találkozó arra ad lehetőséget, hogy a hit iránt közömbösek feltehessék kérdéseiket, megismerkedhessenek a katolikus egyház tanításával és a Bibliával. A tanítások hétről hétre mélyítik el a Jézusról, az Atyáról és a Szentlélekről szóló hitigazságokat.

Kármán János a Szentlélek-szeminárium életet megújító valóságáról beszélt a hallgatóság számára, amelyet életében több mint negyvenszer tapasztalhatott meg. Kitért a szeminárium keletkezésének történetére, amely 1967-ben, a II. vatikáni zsinat után indult egy Amerikában működő ferences egyetem lelkigyakorlatának gyümölcseként. A plébános a szerkezeti felépítésről szólva kiemelte az életgyónások lehetőségét, amely szervesen illeszkedik a 10 hetes lelkigyakorlatba. Amint elmondta, a lelkigyakorlat során számtalanszor tapasztalta Isten gyógyító szeretetét, emberi életek és kapcsolatok rendeződését.

A szakmai nap a délután folyamán megosztással folytatódott, majd közös Szentségimádással zárult.

Fotó: Lambert Attila

Várkonyi Borbála/Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria