A Szentszék csatlakozik az ózonréteg és a légkör védelmét szolgáló kigali módosításhoz

A pápa üzenetét Pietro Parolin bíboros államtitkár olvasta fel a római összejövetel résztvevőinek.

A montréali jegyzőkönyv, módosításaival és az ózonréteg védelméről szóló bécsi egyezménnyel együtt a nemzetközi együttműködés modelljeként szolgál, nem pusztán a környezetvédelem, hanem az átfogó emberi fejlődés előmozdítása területén is – olvasható a Szentatya üzenetében.

Csaknem harmincöt év telt el azóta, hogy 1985. március 22-én Bécsben aláírták az ózonréteg védelméről szóló első, jogilag kötelező erejű nemzetközi egyezményt. A nemzetek egész családja részéről egyetemes jóváhagyást nyert; mára 197-re emelkedett az aláíró államok száma (beleértve a Szentszéket és az Európai Uniót). Ez a harmincöt év pozitív eredményeket hozott – állapítja meg Ferenc pápa. – Számos, a közelmúltban megjelent tanulmány tanúsítja, hogy gyógyul a Föld ózonrétege.

A pápa ezután három olyan tanulságra összpontosít, amelyeket a nemzetközi ózonmegfigyelési rendszer megvalósítása óta eltelt harmincöt év tapasztalatából vonhatunk le. Mindenekelőtt hangsúlyozta, hogy

a globális megfigyelési rendszer a tudományos közösség, a politikai, gazdasági és ipari élet szereplői, valamint a civil társadalom széles körű és gyümölcsöző együttműködéséből jött létre.

Ez az együttműködés megmutatta, hogy „elérhetünk fontos eredményeket, amelyek egyidejűleg lehetővé teszik a teremtett világ védelmét, az átfogó emberi fejlődés előmozdítását és a közjó gondozását a felelős szolidaritás szellemében” – idéz a Szentatya abból a nyilatkozatból, amelyet a Szentszéknek a bécsi egyezményhez, a montréali jegyzőkönyvhöz, valamint annak első négy módosításához való csatlakozásához mellékeltek 2008. április 9-én.

Ferenc pápa ezután Laudato si’ kezdetű enciklikájának két megállapítására emlékeztet a nemzetközi ózonmegfigyelési rendszer összefüggésében. Ez a rendszer azt bizonyítja, hogy „az emberi szabadság képes a technológiát korlátozni, képes azt irányítani, és egy másfajta, egészségesebb, emberségesebb, szociálisabb, átfogóbb haladás szolgálatába állítani” (LS 112).

Bár a „posztindusztriális időszakban élő emberiségre talán úgy emlékeznek majd, mint az egyik legfelelőtlenebbre a történelemben, ennek ellenére van okunk remélni, hogy a 21. század hajnalán élő emberiségre úgy emlékeznek majd, mint amelyik nagylelkűen felvállalta súlyos felelősségét” (LS 165).

Földünk jelene és jövője építéséhez alapvető szükség van az őszinte és gyümölcsöző párbeszédre, a szolidaritás és a kreativitás szellemére – állapítja meg üzenetében a pápa.

A második tanulság az, hogy a kulturális kihívást, amellyel szembe kell néznünk, nem lehet pusztán technológiával megoldani, holott sokszor úgy állítják be ezt mint egyetlen megoldást. A technológia „ténylegesen azonban nem képes a dolgok sokféle kapcsolatának titkát átlátni, s ezért időnként úgy old meg egy-egy problémát, hogy újabbakat teremt” (LS 20).

Ezt mutatja, hogy szükségessé vált 2016-ban a montréali jegyzőkönyv egy újabb módosításának az elfogadása a Ruanda fővárosában, Kigaliban rendezett tanácskozáson. A kigali módosítás célja az olyan anyagok betiltása, amelyek önmagukban nem károsítják az ózonréteget, de amelyek befolyásolják a légkör felmelegedését. Fontos, hogy a kigali módosítás gyorsan elnyerje a nemzetek egész családjának egyetemes jóváhagyását, mint ahogy ez történt a bécsi egyezmény és a montréali jegyzőkönyv esetében – hangsúlyozza Ferenc pápa, örömmel jelentve be, hogy

a Szentszék csatlakozik a kigali módosításhoz.

Ezzel a gesztusával a Szentszék továbbra is erkölcsi támogatást kíván nyújtani mindazoknak az államoknak, amelyek elkötelezték magukat a közös otthonunkról való gondoskodás mellett.

A harmadik tanulság annak a felismerése, hogy „minden kapcsolatban áll egymással”. A kigali módosítás is hivatkozik erre az alapelvre – állapítja meg a Szentatya. – Történelmi korunkat olyan kihívások jellemzik, amelyek sürgetőek, ugyanakkor ösztönzőleg hatnak a valóban a közjóra irányuló kultúra megteremtésére.

Az állandóan felgyorsuló változásokhoz, amelyek az emberiségre és bolygónkra hatnak, ma az élet- és munkaritmus intenzívebbé válása kapcsolódik. Ez sürget bennünket, hogy feltegyük a kérdést, vajon ennek a haladásnak a célja valóban a közjó, a fenntartható és átfogó emberi fejlődés-e, vagy károsítják világunkat és az emberiség nagy részének életminőségét, most és a jövőben – foglalja össze üzenetében a Laudato si’ enciklika egy másik gondolatát Ferenc pápa (LS 18).

Végül annak az imádságos reményének ad hangot, hogy a nemzetközi ózonmegfigyelési rendszer, csakúgy, mint a globális közösség egyéb dicséretes kezdeményezései, továbbra is folytatódnak közös otthonunk védelmében.

Forrás: Vatikáni Rádió

Fotó: Vatican News

Magyar Kurír