A szeretet erejével elvezetni az embereket a Jóistenhez – Interjú Prontvai Verával

– Hírportálunk nevében is gratulálok a díjhoz. Egy ilyen kitüntetés arra is alkalmas, hogy a díjazott végiggondolja eddigi életútját.

– Igen. Erre a díjra úgy tekintek, mintha azt a Mária Rádió közössége kapta volna. A Mária Rádió Magyarországon is úgy működik, hogy döntő többségben – műsorszerkesztők, technikusok, marketingesek – önkéntesként tevékenykednek benne. Összesen tízen vagyunk munkatársak, az önkénteseink száma pedig ezerötszáz-kétezer. Ők folyamatosan segítik a Mária Rádió működését, így a kitüntetésben is hatalmas szerepük van.

– Hogyan tudnak ennyi önkéntessel ilyen magas színvonalon teljesíteni?

– Önkénteseink folyamatosan részt vesznek továbbképzésen, melyet hivatásos újságírók tartanak számukra. Mindenképpen meg kell említenem Németh Miklós Attilát, a Mária Rádió Egyesület elnökségi tagját, de sokat segíti az önkénteseinket Fodor Endre és Vágner Mária is. Zenei tárunk rendezésében Vass M. Katalin segített, Barlay Tamás pedig sok tanácsot és ötletet ad. Igyekszünk minél magasabb színvonalon dolgozni. Úgy érezzük – és ezt a visszajelzések is alátámasztják –, hogy egyre jobb minőségű műsorokat készítünk.

– Ön az ösztöndíjjal járó összeget felajánlotta a Mária Rádiónak, azzal a kéréssel, hogy egy gyermekét egyedül nevelő édesanyát támogasson a rádió.

– Székely János püspök atyával elhatároztuk (Székely János püspök a Mária Rádió védnöke – a szerk.), hogy a Mária Rádió a következő években kiemelten foglalkozik az élet védelmével, célunk az, hogy az emberek megértsék: az élet a fogantatással kezdődik. Éppen ezért gondoltam arra, hogy az ösztöndíjjal egy éven át, havonta járó összeget felajánlom egy gyermekét egyedül nevelő édesanyának. A Mária Rádióban a hallgatóktól is azt tanuljuk, hogy legyünk önzetlenek és nagylelkűek, hiszen a rádiónk adományokból él, tíz éve folyamatosan hallgatóink támogatnak bennünket, hónapról hónapra. Nálunk az nem is kérdés, hogy ha az ember kap egy ajándékot, akkor abból bizonyos részt vagy teljes egészét felajánlja annak, aki arra jobban rászorul.

– A katolikus hit, illetve az újságírás utáni vágya már gyermekként is megvolt Önben, vagy csak később tért meg, és fordult a sajtó felé?

– A szüleim kiskoromtól kezdve katolikus hitre neveltek. A szentendrei Ferences Gimnáziumban érettségiztem, az egyetem elvégzése után pedig rögtön a Mária Rádióba kerültem, több mint tíz éve már ennek. Ez az első munkahelyem. Folyamatosan érzem, hogy a hitem a Mária Rádióban végzett szolgálatomnak köszönhetően mélyül. Rengeteget tanulok a hallgatóinktól, az önkénteseinktől, a munkatársainktól, vagy akár azoktól a püspök atyáktól, akik megfordulnak nálunk, és szép példát nyújtanak számunkra. Mindennap megtapasztaljuk, hogy mi eszközök vagyunk. Isten szeretetét igyekszünk átadni az embereknek a műsorainkon keresztül. Ennek a szépségét minden munkafolyamaton keresztül átérezzük. Szeretetteli élmény együtt dolgozni önkénteseinkkel, legyen szó műsorokról, vagy zarándoklatokról. Folyamatosan érezzük, hogy a Jóisten rajtunk és azokon keresztül is tevékenykedik, akik kapcsolatba kerülnek velünk. Hatalmas élmény volt számomra például, hogy tavaly augusztus 20-án, Szent István ünnepén kétezer ember gyalogolt innen a Gogol utcából a Szent István-bazilikához. Az ilyen, egyébként gyakori élmények megerősítik az embert a hitében és a szolgálatában. Nekem nagyon jól esett, hogy a díjátadás előtti órákban Veres András püspök atya eljött hozzánk a Mária Rádióba, órákon keresztül beszélgettünk. Ő mint az MKPK elnöke elég magas pozíciót tölt be, mégis nagy emberséggel és szeretettel fordult például hozzám, szép gesztus volt tőle ez a látogatás. Apró dolgok ezek, de a legfontosabbak.

˜– Ma a relativizmus korát éljük. Mi lehet egy, a hittel szemben közömbös, gyakran ellenséges, pluralista társadalomban a katolikus újságíró feladata?

– Az, hogy az evangélium üzenetét továbbadja másoknak. Minden hívő embernek az örömhír terjesztése az elsőrendű feladata a mai magyar társadalomban. A maga területén próbáljon meg mindenki eszerint élni. Azt a picit, amit megtehetünk, hogy jobb legyen általunk a világ, azt meg kell tennünk. A lehető legtöbb, amit az egyik ember a másiknak adhat, az az, hogy elvezeti őt a hithez. Ez mindannyiunk feladata, főleg három évvel az Eucharisztikus Világkongresszus előtt. Mi azt próbáljuk a környezetünkben is sugallni, hogy a kongresszusig a szülők kereszteljék meg a megkereszteletlen gyermekeket, aki még nem bérmálkozott, bérmálkozzon meg, a párkapcsolatban élők házasodjanak össze, a nem gyakorló keresztények menjenek el misére vasárnaponként. A szolgálatunkon keresztül a szeretet erejével igyekszünk elvezetni az embereket a Jóistenhez. Ennél többet nem adhatunk egymásnak. Azért is érdekes dolog ez, mert sok interjút készítettünk a Kossuth Rádiónak. Igéző címmel megy ott egy műsorunk. Több mint hatszáz ember járt már nálunk „igézni”, és az emberek nagy része azt vallja, hogy akkor vágyik leginkább a Jóisten felé, ha ő vagy valamelyik családtagja beteg lesz, vagy ha valamelyik hozzátartozója meghal. Minden ember életében van egy olyan pillanat, amikor rádöbben, hogy ezen a nehéz helyzeten csak a Jóisten tudja átsegíteni. Itt van például a veronai buszkatasztrófa, a tizenhat halottal – köztük tizenegy gimnazista –, sok sérülttel. Minden médiumnak azt kellene kommunikálnia, hogy egy ilyen helyzetben csak a Jóisten segíthet, egyedül Ő gyógyíthatja be a sebeket.

– Milyen műsorok tartoznak az Ön felügyelete alá?

– Az elsődleges feladatom a Mária Rádióban az, hogy a különböző munkafolyamatokat összefogjam, legyen az marketing, műsorszerkesztés. Sok visszajelzést kapok a hallgatóktól a különböző imák, versek felolvasását követően. Nagyon szeretik a hallgatóink a Mariatonokat. Ez évente visszatérő adománygyűjtés a Mária Rádió számára, több mint ezer telefon, e-mail érkezik a meghirdetett két-három napban, amikor adományokat gyűjtünk például egy-egy új stúdió kialakítására vagy egy új, esetleg afrikai Mária Rádió indulására. Ez is bizonyítja, hogy milyen sokan szeretnek bennünket. Emellett a Nemzeti Színházzal közösen van egy sorozatom, A titkok kapuja címmel. Hozzám különösen közel áll a kultúra, és nagyon szeretek azzal a kérdéssel foglalkozni, miként jelenik meg a mai magyar kulturális életben a szakralitás.

– Az előbb említette, hogy istenes versekről szóló műsorokat is készített. Mondana erről néhány gondolatot?

– Semmi különös nem történt, a kedvenc istenes verseimet olvastam fel, elsősorban Mécs László, Sík Sándor, Reményik Sándor költeményeit. Itt is csak eszköz vagyok. Én felolvasom őket, de nem az én érdemem, hogy ezek a versek megérintik a hallgatók lelkét. A Jóisten rajtuk keresztül működik. Egy szakrális tartalmú vers nagyon közel viheti az embert Istenhez, megmozdíthatja a benne lévő lelki folyamatokat. Ezek a kis versek és imák nagyon alkalmasak arra, hogy a mai rohanó világban az ember megérezzen valamit az Isten szeretetéből, az Örömhír üzenetéből.

– A Mária Rádióban végzett sajtóapostolkodása mellett Ön a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Irodalomtudományi Doktori Iskolájának doktorandusza, és Költészet és szakralitás a kortárs magyar színházban címmel végez kutatásokat. Ez azért is érdekes, mert az én tapasztalatom az, hogy a szakralitás a mai magyar színházban többnyire legfeljebb a gúny, az irónia, vagy a hit tagadásának szintjén jelenik meg.

– Kutatásaim során több olyan előadást is találtam, ahol nem jelenik meg gúny és irónia, ha szakrális tartalom kerül megjelenítésre a színpadon. A Vidnyánszky Attila vezette Nemzeti Színházban sok olyan előadás van, amely pozitív értelemben beszél az istenkeresésről. Ilyen például a Mesés férfiak szárnyakkal című előadás, a Részegek, a Galilei élete, vagy a Brand. A közeljövőben mutatják be a Csíksomlyói passiót, és egy Assisi Szent Ferenc életéről szóló darabot. A másik színház, amelyben kiemelten megjelenik a szakralitás, az a Kolozsvári Állami Magyar Színház, Tompa Gábor és Visky András alkotásain keresztül. Visky András Júlia című darabját a Magyar Színház is játssza jelenleg itt, Budapesten. Az utóbbi években az Új Színházban is egyre több ilyen típusú előadás van. Ez is azt mutatja, hogy az emberekben egyre nagyobb az Isten iránti vágyakozás. S teljesen mindegy, milyen módon jelenik meg az evangélium üzenete, versben, színházban, vagy rádióműsorban, a lényeg az, hogy jelenjen meg.

– A jövőre vonatkozóan milyen tervei vannak?

– Nagyon szeretnénk, ha a Mária Rádió országos lefedettséget kapna, és ha eljutna a Kárpát-medence magyarságához, például Kárpátaljára is. Erdélyben, a Délvidéken és Felvidéken már szól. Életvédelemmel foglalkozó kampányunkkal szeretnénk megjelenni az interneten is, utcai plakátokkal hirdetni a tevékenységünket, előadásokat tartani. Nagyon örülnénk, ha a cigányság körében is elindulna egyfajta médiaképzés, és a cigány emberek sokkal több műsort készítenének nálunk, mint jelenleg. Személyes vágyam, hogy minél több hívő menekültet vonjunk be a Mária Rádió önkéntesei közé, illetve, hogy nekik is gyártsunk műsorokat. Hitem szerint nekünk őket is segítenünk kell, szeretettel kell feléjük fordulnunk.

Fotó: Lambert Attila

Bodnár Dániel/Magyar Kurír