A szolgáló szeretet napját ünnepelték Szatmárnémetiben

KÉPGALÉRIA – klikk a képre!

A Szatmári Római Katolikus Egyházmegyében Árpád-házi Szent Erzsébet emléknapja már négy éve a szolgáló szeretet napja is. Ilyenkor az esperességek közös imára hívják a híveket, majd ételt osztanak a rászorulóknak. Megemlékezés – hiszen a szeretetszolgálat nagy szentjére tekintenek – és szeretetszolgálat – hiszen imádkoznak a szegényekért, és ételt osztanak nekik –, de kiállás, példamutatás is.

Minden keresztény ember feladata a szeretetszolgálat, erre idén is emlékeztetett a rendezvény, amely Schönberger Jenő püspök köszöntőbeszédével vette kezdetét a Szent Erzsébet-szobornál.

„Szeressétek egymást, de ne csak szóval, hanem tettekkel” (1Jn 3,18). A szolgáló szeretet tettekkel szeret, és így segít. Árpád-házi Szent Erzsébet ebben példa – mondta a püspök. Szent Erzsébet szerette a Jóistent, és benne a férjét, a családját, embertársait. Jézust fedezte fel bennük, és különösképp a legelesettebbekben. Mondhatnánk, megadta neki a Jóisten, hogy volt miből jótékonykodnia, de tönkre is ment a szeretetszolgálatban. Így lett szentté. „Testvéreim, azt kérdezitek, ez az élet mire való? Nos, így is, úgy is tönkremegyünk. Ajánlom, hogy a szolgáló szeretetben menjünk tönkre, mert akkor biztosak lehetünk benne, hogy mi is ott leszünk egyszer Szent Erzsébet mellett Istenben, a boldog örök életben. De addig legyen szemünk azokra, akik rászorulnak, és legyen akaratunk is tehetségünkhöz képest segítségükre lenni. Nem azért, mert tetszik, hanem azért, mert bennük Krisztus az, aki felénk a kezét nyújtja. Ha már a Szentírást olvassuk, tudjuk, minden ilyen felénk nyújtott kéz arról beszél: szeressetek, de ne csak szóval, hanem tettekkel is!” – fogalmazott a főpásztor.

Hankovszky Ferenc püspöki helynök, irodaigazgató az irgalmasság gyakorlására buzdított: „Amikor az egyházi év vége felé közeledünk, minden évben újra halljuk a figyelmeztetést: ítélet felé halad az életünk, akár akarjuk, akár nem. Egy értelmes ember, ha ezt felfogja, elkezd úgy élni, hogy elébe menjen az ítéletnek. Ezért egy hívő lélek a mindennapjaiban próbál jó lenni. Próbálja meghallani Krisztus szavát és gyakorolni az irgalmat. Mert az Úr mondta: »Boldogok az irgalmasok, mert ők irgalomra lelnek«. A mi Erzsébetünk ilyen lélek volt. Felismerte ezt, és egész kicsi korától fogva úgy élt, hogy tette a jót, gyakorolta az irgalmasságot, és szerette a megfeszített Krisztust. Mindössze huszonnégy évesen halt meg, és olyan gazdag élet volt mögötte, amilyet sokszor a nyolcvanévesek sem tudhatnak maguk mögött. A Szentírás mondja, hogy az évek számát nem matematikailag kell összesíteni, és az érettség nem az idő függvénye. Az igazi bölcsesség az ártatlan élet. Erzsébet ilyen volt. Szenvedélyesen szeretett, nagylelkűen adakozott, és nem ismert korlátot az imában sem. Teljességre törekedve élt. A szenvedély azonban nála nem az élet öncélú kiélését jelentette, hanem a szolgálat szeretetét.”

A beszédek után a résztvevők az Árpád-házi Szent Erzsébet iránti tisztelet jeleként virágokat helyeztek el a szobor talapzatán; együtt imádkoztak a rászorulókért, és elénekelték a Szent Erzsébet asszony életéről című éneket.

Ezt követően Schönberger Jenő püspök áldásával ételosztásra indultak a segélyszervezetek munkatársai és önkéntesei: az egyházmegyei karitász tagjai a 14-es lakónegyedbe, a Neajlov sétányra; a Máltai Szeretetszolgálat szatmári csoportja az Ostrovului utcai szociális tömbházakhoz; az egyházmegyei kórház-pasztorációs iroda munkatársa, a piarista nővérek, a pasztorális iroda munkatársai, a plébániai szeretetszolgálati tagok és az egyházmegye börtönlelkészséggel megbízott papja pedig a Ion Ghica utcai szociális tömbházakhoz.

Forrás és fotó: Szatmári Római Katolikus Egyházmegye

Magyar Kurír