A test, a lélek és a szellem is töltekezhet az esztergomi Szent Adalbert Központban

– Milyen szakmai kihívást jelent az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye tulajdonában lévő Szent Adalbert Központ vezetése azután, hogy kinevezése előtt hazánk több kiváló szállodájában dolgozott?

– Esztergom fantasztikus adottságú város, a magyarság első fővárosa, a kereszténység, államiságunk bölcsője. Talán a kulturális, történelmi örökség nagysága, a bőség zavara okozta, de az elmúlt évtizedekben nem sikerült elérni azt, hogy ne csupán pár órás vagy mindössze egynapos kalandként keressék fel a turisták a települést. Kihívásnak tekintem a váltást, hogy most egy egyházi kötődésű és tulajdonú központot vezethetek. Szeretném némileg újrapozícionálni a Szent Adalbert Központot: a vallási turizmus mellett fontos, hogy generációk találkozó- és pihenőhelyévé váljon. A 21. században nem meglepő, hogy az Egyház a tőle elvett, majd részben visszakapott vagyonával megpróbál gazdálkodni. Ráadásul

ez egyfajta lehetőség arra is, hogy megmutassuk, az Egyház nyitott, vendégszerető, „mosolygó” oldalát is.

– A központ a nevét Szent István nevelőjéről kapta. Hogyan lehet azt elérni, hogy ne csak a vallási turizmus céljából érkezők keressék az itt elérhető szolgáltatásokat?

– A programkínálatunkkal és az általunk kínált gasztronómiai élményekkel szeretnénk tágítani a vendégkörünket. Európa-szerte a vallási turizmus dinamikusan fejlődő ága a szektornak. A Mária-út – amely Mariazelltől Csíksomlyóig halad, és érinti Esztergomot is – fejlesztése ennek az igénynek a kielégítését szolgálja. Az utazók körében van egy olyan réteg, amely kifejezetten a vallási, kulturális szempontból kiemelkedőnek számító helyeket keresi fel. Szeretnénk, hogy a zarándokként ideérkezők is több időt töltsenek a városban és felfedezzék azt. Sokan lelkigyakorlatos házként ismerik a bazilika lábánál lévő épületet, de tartunk itt esküvőket, irodalmi esteket, koncerteket, konferenciákat, különböző előadásokat.

Itt kell megemlítenem, hogy a Szent Adalbert Központ a helyszíne a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszushoz kapcsolódó teológiai szimpóziumnak. A világ minden tájáról érkező egyházi méltóságokat itt látjuk vendégül.

– Esztergom kapcsán elsősorban a bazilika, ami eszünkbe juthat. A legtöbb turistát ez a látványosság vonzza, és a város többi részébe a felmérések szerint szinte nem is jutnak el az idelátogatók, miközben számos szempontból a legek városáról is beszélhetünk.

– A Keresztény Múzeum vagy a vízügyi emlékeket bemutató Duna Múzeum mellett említhetem a Főszékesegyházi Kincstárt is, ami Magyarország viszonylatában az első, világszinten a harmadik leggazdagabb egyházi kincstár. Természetesen a bazilika a fő vonzerő, amely az ország legnagyobb temploma. És amit csak kevesen tudnak, hogy szentélyben lévő Mária mennybevétele oltárkép a világ legnagyobb, egyetlen vászonra festett képe. A magyar történelemről mesél itt szinte minden épület, minden utcakő.

– Mi az oka, hogy sokan, akik programlehetőséget keresnek és Budapestről indulnak, csak Szentendréig, Visegrádig fedezik fel azt a vidéket és Esztergomot már nem jelölik meg utazásuk céljaként?

– A megközelíthetőség fontos szempont, elsősorban akkor, ha csak rövidebb utazást tervezünk. Ilyen esetben minél kevesebb időt akarunk azzal vesztegetni, hogy eljussunk a célállomásra. A vasútvonal korszerűsítése pozitív hatással lehet a turizmusra, ahogy az is, ha sikerül elérni, hogy több dunai hajóút állomásává tegyük a várost. A Dunakanyar számos kikapcsolódási lehetőséget kínál valamennyi korosztály számára. Célszerű komplex élményegyüttest kínálni, hogy a térségbe érkezők hosszabb időt töltsenek el itt, és felfedezzék azt a rengeteg látnivalót, amit a környék kínál számukra. A gasztrokínálatunk fejlesztése, a 18. században a Várhegy mélyén kialakított prímási pincerendszer, a Kárpát-medence borkínálatának bemutatása szintén izgalmas programlehetőség lehet. Személyes küldetésemnek tekintem azt, hogy tovább emeljük az amúgy is remek visszajelzésekkel rendelkező éttermeink színvonalát.

A teljes interjú ITT olvasható.

Forrás: NEK

Fotó: Ambrus Marcsi

Magyar Kurír