A Tündöklő – Firenze és az Uffizi Képtár dokumentumfilmen

Olaszhonban, az Arno folyó mentén fekvő ékszerdoboz valóban úgy ragyog az ember tudatában is, mint valami csiszolt gyémánt. Nagy szavak ezek, pedig nincs bennük semmi túlzás. Aki járt már Firenzében, az tudhatja, ez a város tényleg tele van valódi kincsekkel, az egyetemes kultúra és a reneszánsz csodálatos alkotásaival. A járványhelyzet miatt azonban mostanában nem utazhatnánk oda egykönnyen, sőt még a mozikba sem látogathatnánk el, ahol eddig néhány alkalommal vetítették már a Firenze és az Uffizi Képtár című dokumentumfilmet. Most azonban lehetőségünk nyílt arra, hogy online nézhessük meg az utóbbi idők legjobb művészeti dokumentumfilmjeit A művészet templomai sorozatból, a Pannonia Entertainment jóvoltából. Jutányos kölcsönzési díjért, nagyjából 970 forintért két napig férhetünk hozzá a filmekhez számítógépen, okostévén és mobileszközökön (tablet, telefon stb.). Ezért az árért akár egy egész család élvezheti ezeket a kiváló alkotásokat. Április 24-től jó néhány elérhető közülük, például A Vatikáni Múzeum; a Caravaggio; a Bosch – a gyönyörök kertje vagy a Raffaello: A festőfejedelem című filmek. A sorozatnak most a Firenze és az Uffizi képtár című darabját mutatjuk be közülük néhány bekezdés erejéig.

„Egy város sokak számára csak egy hely; számomra Firenze a minden. Istápoltam, mint egy gyermeket, becéztem, mint egy asszonyt, óvtam, mint egy kincset. Igen, valóban, Firenze nekem egyet jelent a szeretettel. Korai halálom már 1492-ben elszólított Firenzéből, de egy részem azóta is ott időzik. A nevem egyébként Lorenzo de’ Medici, de sokan csak úgy ismernek: Il Magnifico, a Tündöklő. Szeretnék most elmesélni valamit, annak a történetét, hogy nagyszerű emberek segítségével hogyan tudtam fényt gyújtani a városunkban. A történelem később nevet adott a korszakunknak: reneszánsz, de nekem és társaimnak ez nem holmi korszak volt, hanem az egyetlen lehetséges út” – hallhatjuk mindezt a város leghatalmasabb családjának egyik jelentős tagjától, magától Lorenzo de’ Medicitől. Remek szerepjátékban lehet részünk a film folyamán. Egy korabeli ruhába öltözött színész, aki időnként feltűnik a vásznon (vagy a képernyőn), bemutatja nekünk Firenze történetének és művészetének fontos állomásait.

A dokumentumfilm korántsem csak az Uffizi Képtárról szól; egy sor más firenzei műemléket is láthatunk benne, és feltárul előttünk a reneszánsz korának történelme is. A különleges, úgynevezett 4 K-s, Full HD-s felbontásnak köszönhetően rendkívül anyagszerűen, valóságosnak ható színekben láthatjuk Firenze műemlékeit. A drónnal készült felvételeken szépen, lassan vezetett kameramozgással mutatják meg a nézőknek ezt a csodálatos, régi várost.

Elsőként mindjárt Firenze legfontosabb műemlékét, a dómot láthatjuk, amelynek kupoláját Filippo Brunelleschi tervezte. Építészetének alapja a szigorú, de lélegzetelállító egyszerűség. A Santa Maria del Fiore-dóm, azaz a Liliomos Szűz Mária-székesegyház a korai reneszánsz páratlan szimbóluma. Brunelleschi barátja, Donatello maga mögött hagyta a gótikus művészet drapériáit, és közvetlenebbül ragadta meg a valóságot. Szomjazott a realizmusra, művészete a sikátorok és terek látványában gyökerezett. Az ott felbukkanó figurák között fedezte fel magának a valódi arcokat és gesztusokat. Donatello megszabadult a gótikus művészet kereteitől, jól látszik ez Dávid-szobrán, amely az ókori Róma szobrászművészete óta az első életnagyságú, szabadon álló akt.

„Az építészet a megfagyott zene.” Goethe e gondolata alapján a firenzei dómot a megfagyott zene legnagyobb kompozíciói közé sorolhatjuk. A templom azonban nem csak kívülről rendkívüli. Odabent, a kupolában megcsodálhatjuk Giogio Vasari és Federico Zuccari rendkívüli szépségű freskóját, az Utolsó ítéletet. A hatalmas alkotásból szürreális és misztikus atmoszféra árad. A festmény 3600 négyzetmétert tesz ki, ez a világon a legnagyobb egybefüggő felület, ahová freskó került.

A Medici-palota Háromkirályok-kápolnája a Medici család dicsőségét hirdeti. Benozzo Gozzoli döbbenetes hatású freskóin egyértelműen felismerhetjük a család tagjait. „Leírhatatlan érzés itt állni a kápolna közepén. A freskók színpadi díszletként veszik körül a nézőt. A ritka és drága anyagok, a kék háttérben látható lazúrkőtől a csillogó lakkokig és a szikrázó aranyig a pompa elsöprő érzését keltik ma éppen úgy, mint hajdanán” – halljuk a filmben.

Persze nem maradhatott ki a bemutatásból a város főtere, a Piazza della Signoria sem, ahol a városháza, a Palazzo Vecchio is áll. Ennek a palotának is megismerhetjük a történetét, ahogyan tudomást szerezhetünk a tér szépséges szobrainak eredetéről is.

A dokumentumfilm hátralevő részében, mintegy 60 percben már valóban az Uffizi Képtár kincsei tárulnak a szemünk elé.  Lorenzo de’ Medici egyik leszármazottja, I. Cosimo bízta meg Giorgio Vasarit, a nagy építészt a mai Uffizi Képtár épületének megtervezésével. Cosimo herceg 1560-ban kormányzói hivatalnak szánta az épületet, amelynek erre utal a neve is: az uffizi szó ugyanis hivatalt jelent. A képtárat végül egy XVI. századi nagyhercegnek, I. Francescónak köszönthetjük, az ő álma volt, hogy létrehozza a saját galériáját.

A filmben láthatjuk az Uffizi legnépszerűbb képét, Leonardo Angyali üdvözletét. Érdekes elemzést hallhatunk róla Antonio Natalitól, az Uffizi Képtár igazgatójától: „Feltűnő a kompozíció döbbenetes egyszerűsége. Hozzászoktunk, hogy nem faggatjuk a képeket, így könnyen elkerülheti a figyelmünket, hogy a festmény főszereplője a hegy. Lehetséges, hogy a táj fontosabb, mint a Szűz, aki Isten anyja lett? Nyilvánvalóan nem. A látogató pillantását mégis a hegy vonzza, mivel a perspektíva összes vonala erre tart. A nézőnek nincs más választása, mint követni ezeket. Clairvaux-i Szent Bernát tanításai között négy prédikációt találunk az angyali üdvözletről. Szent Bernát szerint az angyali üdvözlet pillanata az, amikor a hegy kiemelkedik, az ég harmatot ad, a föld pedig megnyílik, hogy befogadja a harmatot. Ez a testi megtermékenyítést jelképezi: a föld megnyílik, harmat hull az égből, és megtermékenyíti a földet. A föld itt Mária szűz méhét jelenti. Szent Bernát azt mondja a tengerről, amiből a hegy kiemelkedik, hogy ez a mi pogány világunk. A tengerből kiemelkedő hegy tehát a világunkba érkező Jézust jelképezi. A fák utat nyitnak a tekintetnek, így jelzik, hol a kép középpontja, mi az elmesélt történet lényege.”

Sok mindenről szó esik még a filmben. Lorenzo további történeteket mesél a családjáról, időről időre megszakítva a képek bemutatását. Láthatjuk Michelangelo tondóját, amely a Szent család címet viseli. Megcsodálhatjuk Piero della Francesca portréit, Leonardo Háromkirályok imádása című képét, amit nemrég restauráltak, és még rengeteg más csodálatos alkotást, köztük Botticelli képeit vagy Michelangelo Dávidját.

Nem kétséges, hogy ezekben a lakásban töltött, ingerszegény időkben igazi élményt jelenthet az ember számára egy ilyen film megnézése. Addig is, amíg a helyzet nem változik, kívánok mindenkinek vizuális élményekben gazdag estéket A művészet templomai sorozat filmjeinek társaságában.

Mészáros Ákos/Magyar Kurír

Az írás nyomtatott változata a 2020. május 17-i Új Ember Mértékadó mellékletében jelent meg.