A varázsló, aki mindent mer – Rubens, Van Dyck és kortársaik a Szépművészeti Múzeumban

Meghökkentően nagy erővel hat a nézőre a felé forduló, ágaskodó ló. Dús sörénye és farka csak úgy lobog a hatalmas lendülettől a viharfelhős éjszakában. Felhúzott mellső lábai alatt a kutya is felugrik, de az is lehet, hogy csak menekülni próbál a nagy állat mindent elsöprő energiái elől. Minden idők egyik legnagyobb művésze, Rubens, 1603-ban festette ezt a grandiózus képet.

Nyilvánvalóan szuggesztív egyénisége, megnyerő modora és nyelvtudása csak tovább növelte a kortársak között a nagy németalföldi mester tekintélyét. Rubens remek társalkodó hírében állt, s a flamandon kívül jól beszélt franciául, németül, olaszul, de latinul és görögül is kitűnően tudott, és bizonyosra vehetjük, hogy angolul is, hiszen I. Károly angol király udvarában nagyon kedvelt személyiség volt. A legtöbbet foglalkoztatott nagy alkotóknak, mint például Michelangelónak vagy Raffaellónak annak idején komoly műhelyük volt, rengeteg tanítvány és segéd vette körül őket, hiszen a sok megbízást csak így tudták teljesíteni. Nem volt ez másképp Rubens esetében sem. Kiemelkedően tehetséges tanítványa Anthonis van Dyck, aki mesteréhez hasonlóan nagy karriert futott be: a már említett angol király, I. Károly udvari festője lett.

Van Dyck: Szent Jeromos

Nemcsak a fent említett Lerma herceg érkezett el hozzánk a Szépművészeti Múzeumba, hanem egy sereg más kép is. A Rubens, Van Dyck és a flamand festészet fénykora című tárlatra csaknem 120 művet hoztak el mintegy negyven nagy közgyűjteményből, többek között a párizsi Louvre-ból, a szentpétervári Ermitázsból, a madridi Pradóból, a washingtoni és a londoni National Galleryből. A nagyszabású budapesti kiállítás folytatása annak a sorozatnak, amely 2005-ben kezdődött a spanyol festészet több évszázadon átívelő tárlatával. A múzeum felújítási munkálatainak kezdete előtti utolsó kiállítás pedig a holland arany évszázad páratlan festészeti alkotásait vonultatta fel, köztük Rembrandt, Vermeer és Frans Hals műveit.

Peter Paul Rubens élettörténete igen érdekes, olvassunk csak bele egy kicsit: 1577-ben született Siegenben, Vesztfáliában, a nassaui grófságban. Apja, aki kereskedő volt, a padovai egyetemen tanult, és Rómában szerezte meg a kánonjogi doktorátust. Áttért a kálvinista vallásra, és Antwerpenből a németországi Kölnbe kellett menekülnie, hogy Alba herceg vérengzéseit elkerülje. A menekülők között volt Orániai Vilmos is, aki a forradalom idején a holland nemesi vezetők oldalára állt. Felesége, Szász Anna elvesztett vagyonuk visszaszerzésén fáradozott, s ebben segítséget nyújtott neki Rubens apja. Regényes történetek keringtek róla és Szász Annáról, s ezek miatt komoly veszedelembe is került. Két évre börtönbe vetették, de felesége megértő és diplomatikus közbenjárására végül szabadon bocsátották, azzal a feltétellel, hogy családjával együtt Siegenbe költözik. Ebben a kis vesztfáliai városban született Rubens, s csakhamar kitűnt tehetségével és szorgalmával. Amikor 1587-ben apja meghalt, visszaköltöztek Antwerpenbe, ám előbb az egész család áttért a katolikus hitre. További tanulmányait Rubens így jezsuita iskolákban folytatta. Tanárai az antik kultúra felé fordították a figyelmét. Nagyon korán érdeklődni kezdett a görög-római művészet iránt. Kulturáltsága átlagon felüli volt.

Rubens: Heródes ünnepe

De térjünk most vissza a kiállításra, hiszen rengeteg a látnivaló, nem is valószínű, hogy minden befogadható egy szuszra. Szerencsére a tárlat február 16-áig tart nyitva, akár többször is megnézhető. Kuriózuma mindenképpen Rubens A jóslat kinyilatkoztatása című festménye, amely Publius Decius Mus római konzul életéből mutat be egy epizódot. A festmény alapján egy hasonló méretű gobelint is készítettek. A két műalkotás most egyszerre látható a kiállításon. A festmény tulajdonképpen tervvázlata a szövésre váró gobelinnek. Rubens semmit sem bízott a véletlenre: nemcsak egy kisméretű olajvázlatot és egy, a kompozíciót ennél már pontosabban ábrázoló, valamivel nagyobb méretű modellót készített kartonra, hanem egy vászonra festett olajképet is, mégpedig az eredeti méretben. Ezek a kárpithoz képest oldalfordított művek éppen olyanok, mint a művész más, teljesen kidolgozott festményei. Rubens a szövéshez használt fonalak festőit ezzel nagy feladat elé állította: a rendelkezésükre bocsátott gyapjúból és selyemből a lehető legpontosabban kellett visszaadniuk az olajfesték különböző árnyalatait.

Rubens, mondhatjuk, minden műfajban nagyot alkotott. Otthonosan mozgott a mitológiában és a bibliai témákban, de ha kellett, remek portrékat is készített, s a tájképekben vagy akár a nagy aktos kompozíciókban is remekelt. Nagy hatással volt rá Tiziano és Raffaello. Többször átvett tőlük motívumokat, alakokat, és átdolgozta ezeket a saját festői formanyelvére. Ilyen például a Vénusz és Cupido című festménye, amelyet 1628-ban készített. Ebben az évben utazott a spanyol királyi udvarba, azzal a megbízatással, hogy béketárgyalásokat kezdeményezzen Anglia és Spanyolország között. A kép ihletője egy olyan Tiziano-kép volt, amely a 17. században az Alcázar épületében őrzött spanyol királyi gyűjteményhez tartozott.

Megrázó erejű a mester 1615-ből származó Seneca-portréja, amely nagy valószínűséggel a haldokló filozófust ábrázolja. A kép egy antik eredetű szobor alapján készült, amely ma is látható az antwerpeni Rubens-házban.

A kiállításon azonban, ahogyan korábban is jeleztük, nemcsak Rubens-festmények láthatók, hanem Van Dyck-képek is, mégpedig szép számmal. A Rubens-tanítvány portréi egyszerűen csodálatosak. A Férfi lanttal vagy az önbizalomtól sugárzó Önarckép nagyszerű alkotások. A portrék közül talán a Marie-Louise de Tassist ábrázoló női arckép a legszebb. Az anyagszerűen, könnyedén megfestett ruha és a modell is gyönyörű. A mester jó néhány portrét festett I. Károly királyról, a kiállításon egy életnagyságú festmény látható.

A budapesti Szépművészeti Múzeum is büszkélkedhet Van Dyck-képekkel. Stuart Maria Henrietta esküvői portréja nemrég került a gyűjteménybe. A mester egy másik, Szent János evangélistáról készített alkotása az átszellemült arcú apostolt ábrázolja, amint a kehelyben a neki szánt mérget áldásra emelt kezével finoman hatástalanítja. Szintén a múzeum tulajdonában áll Van Dyck – ez alkalommal ugyancsak kiállított – Házaspár képmása című műve, amelyet a művész mindössze tizenkilenc éves korában festett.

Rombouts: A foghúzó sarlatán

A két nagy mester mellett kortársaik közül mindenképpen kiemelkedik a zsáner kategóriában Theodoor Rombouts A foghúzó sarlatán című drámai kompozíciója. A mozgalmas jelenet jól mutatja, milyen nehéz helyzetbe kerülhetett annak idején valaki, ha megfájdult a foga. A hozzáértés teljes hiánya és a technikai fejletlenség sok fájdalmat okozhatott az érintetteknek. A festményen néhányan együttérzően, többen viszont inkább rémülten nézik az eseményt. A fogat húzó ember pedig, mintha nem is igazán figyelne a páciensére, kinéz a képből. Az alkotás remekmű a maga kategóriájában.

A kiállításon sokféle képet láthatunk még; külön csoportba tartoznak a Földi paradicsom, a megismerhető világ cím alatt bemutatott művek.  Van közöttük ugró oroszlánt, halat, rákot, strucctojást ábrázoló alkotás, és láthatunk a festményeken még sok minden mást is, ami csak fellelhető volt akkoriban. A nagy felfedezések gazdagították a világról alkotott korábbi képet. A 17. században egyre jobb hajókat építettek, mind pontosabb térképeket rajzoltak az emberek, és egyre távolabbra jutottak az utazók. A máshol látott tárgyak remek csendéletként szolgáltak a festők számára. Frans Snijders például  a tenger állatait, vízi lényeket festett nagy mennyiségben.

A későbbi századok folyamán Rubens és Van Dyck óriási hatással volt a képzőművészetre. (Gondoljunk csak Benczúr Gyula festői stílusára, aki még a 20. század első két évtizedében is Rubenst tekintette példaképének.) Nagyvonalú történelmi, bibliai, mitológiai kompozícióik féltett kincsei a világ nagy múzeumainak. Ha ellátogatunk a Szépművészeti Múzeum kiállítására, e két nagy mesternek és kortársaiknak köszönhetően nagyszerű áttekintést kaphatunk a kibontakozó barokk festészetről.

Befejezésképpen olvassunk el egy részletet Delacroix naplójából. Ő így látta a flamand mestert: „Ez a Rubens csodálatos! Micsoda varázsló! (...) Mindent mer, s olyan magaslatokra röpít fel bennünket, ahová aligha ért el más festő! Uralkodik felettünk, s leigáz bennünket ez a merész szabadság!”

Fotó: Pallós Tamás

Mészáros Ákos/Magyar Kurír

Az írás az Új Ember 2019. november 17-i számának Mértékadó mellékletében jelent meg.