A velencei pátriárka nagyböjti üzenete: Közelebb az Úrhoz a próbatétel napjaiban

Kitekintő – 2020. február 27., csütörtök | 20:20

Francesco Moraglia bíboros, velencei pátriárka február 25-én közzétett nagyböjti üzenetében az Istenbe vetett bizalomra irányítja a lagúnaváros és környéke híveinek figyelmét a mai napok konkrét kihívásai kapcsán.

Előre nem látott módon kezdődik ez a nagyböjt, ami történik, az egészen más, mint amit néhány napja elképzeltünk volna – kezdődik a pátriárka üzenete. – Ezekben a napokban az egészségügyi szükséghelyzet a közjó iránt felelős állampolgári magatartást kíván tőlünk, mely azonosulni tud a hatóságok iránymutatásaival a közegészség megóvása érdekében. Végső értelemben keresztény állampolgárként politikai felelősségünkről és egyházi szeretetszolgálatunkról van szó.

Miközben imádkozunk azokért, akik a közjóról döntéseket hoznak, leszögezzük, hogy a kellő körültekintés és az állampolgári megfontoltság elhárítja a káros félelmeket és a pánikkeltést, még akkor is, ha a helyzet komoly és nem szabad alábecsülni. Egyházi közösségeink számára fájdalmas megszorításokat hoznak ezek a napok, éppen a nagyböjt kezdetén, mely időszakban a hívek egész közössége még erősebben emeli szavát Istenhez: „Bocsáss meg, Uram, a te népednek!”

Az a kérés érkezett hozzánk, hogy ne gyülekezzünk jelentős számban összejöveteleinken. Éppen ezért, az Úr tanítványaiként, hivatásunk felfedezni még nagyobb erővel az Egyház – Isten Népe és Krisztus Teste – jelentőségét, hogy felülkerekedjünk a könnyelmű egyénieskedésen. Hivatásunk arra szól, hogy egyházi közösségünket szórvány formájában éljük meg. Erősítsük meg személyes kapcsolatunkat az Úrral a személyes ima, valamint a családi és baráti környezet imádságának mozzanatain keresztül. A hívő ember számára semmi sem véletlen, minden a kegyelem lehetősége, vagyis kedvező idő, kairosz, hogy növekedjünk emberségünkben és növekedjünk mint az Úr tanítványai.

Mélyen elszomorít, hogy nem ünnepelhetjük együtt hamvazószerda, nagyböjt ünnepélyes és közösségi kezdetének liturgiáját, továbbá hogy az első nagyböjti vasárnap liturgiája is korlátozások alá esik. Ennek ellenére intenzíven éljük meg egyházi közösségi összetartozásunkat, miközben túllépünk a találkozás látható és fizikailag érezhető formáján. A vasárnap öröktől fogva az Úr napja, ezért mindenkit arra kérek, hogy minden esetben a legnagyobb elkötelezettséggel élje meg azt. Testvérek, a vasárnapi szentmisék kényszerű és fájdalmas korlátozása legyen számunkra az Úrral való és egymás közti közösségünk növekedésének a lehetősége. Ugyanis mindent az Egyháztól kapunk, mely minden egyes személy hitének és szeretetének a „mi-jellegű” közössége.

Helyezzük a középpontba Isten szavát, hittel és szeretettel, egyszerűen átelmélkedve azt. Tartsuk annak, ami valójában: élő és időszerű szó, mely ma értünk mondatik. Fedezzük fel a szentségimádás jelentőségét, mint az Oltáriszentség előtti személyes jelenlétünket, valamint a szentgyónást, és gyakoroljuk még buzgóbban. A bűnbánat annak a pillanata, amikor a hitben Isten irgalmával találkozunk és kiengesztelődünk egymással. Az ősegyház második keresztségnek vagy a könnyek keresztségének nevezte. Annak a szentségi jele a gyónás, amit éppen a keresztséggel jól kifejezésre juttat a liturgikus idő.

Ezeknek a napoknak a helyzete drámaian felráz bennünket abból az önáltatásból, hogy a technikai-tudományos ismereteink révén mindent ellenőrzésünk alatt tarthatunk. Ez nincs így, és ma megrázó módon látjuk, hogy teremtményi életünk mennyire törékeny és sebezhető. Az emberi-teremtményi törékenység nem egy túlhaladott állapot, mely csak az elmúlt századokat érintette. Önáltatás azt gondolni, hogy le tudunk számolni Istennel!

A jelenkor, amiben élünk, legyen felhívás arra, hogy hívő életünk lépjen ki megszokásainkból és nyerjen kifejezést a hit felelős és valódi döntéseiben, és még inkább bátrabb tettekben – biztat Moraglia pátriárka.

Majd a keresztútjárás ősi és ma is időszerű gyakorlatára, a rózsafüzér imádkozására, valamint a szegények és szenvedők iránti mindennapos szeretetgyakorlatra, az irgalmasság lelki és testi cselekedeteire hívja fel hívei figyelmét.

Nagyböjti üzenete végén a velenceieknek oly kedves Santa Maria della Salute, „Mária, az Egészség Anyja” támogatását kéri: őrködjön napjaink felett, töltse meg azokat reménységgel és mutasson utat nekünk. Az út pedig az Ő Fia, Jézus Krisztus, a legszentebb Üdvözítő.

Forrás: Vatikáni Rádió

Fotó: Wikipédia

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria