A veszprémi Szent György-kápolna – Érsekségi ékességek (4.)

„A hit és a kultúra közötti szintézis a kultúra és a hit számára is egyaránt szükséges. A hit, amely nem válik kultúrává, nem teljes mértékben befogadott, nem maradéktalanul átgondolt, nem hűséggel megélt hit” – fogalmazott Szent II. János Pál pápa.

A főegyházmegye honlapján heti rendszerességgel, szerdánként jelentkező sorozatban a Veszprémi Főegyházmegyei Levéltár, a Veszprémi Érseki Könyvtár gyűjteményének darabjait és a Veszprémi Főegyházmegye zenei értékeit mutatják be, valamint a főegyházmegye területén fellelhető kincseket, értékeket. A sorozat célja, hogy az eleink által létrehozott értékeket megismerjük, őrizzük és növekedjünk általa, s lehetőségeink szerint tovább is adhassuk az utókornak.

*

A veszprémi Szent György-kápolna

A Szent Mihály-székesegyház és a volt Nagyszeminárium épülete között található a középkori Veszprém egyik legrégebbi épületmaradványa, a hajdani Szent György-kápolna. Falait az 1950-es évek régészeti feltárásaiból ismerjük. Mivel a kápolna padlószintje jóval a mai terepszint alatt volt, és a műemléki helyreállítás során is ezt mutatták be, ezért ma lépcsőkön közelíthető meg ez a szint. A kápolnához tartozó kőfaragványok közül azokat, amelyeknek tudták a helyét, a romkonzerválás keretében megpróbálták eredeti helyükön bemutatni. Mivel számos elemnek nem ismerjük eredeti magasságát, ennek jelzésére tégla ráfalazást alkalmaztak. A romok és a többi kiállított kőfaragvány védelme érdekében 1960 táján egy modern beton védőtetőt építettek a terület fölé.

Acta Archaeologica, 1963. 393. H. Gyürky Katalin feltárás közbeni felülnézeti képe

A székesegyház építését megelőzően már biztosan álló Szent György-kápolna legkorábbi épülete csak erősen visszabontott állapotban maradt meg. A kör alaprajzú rotunda félköríves szentélyének is megmaradt egy kis részlete; ezek a mai padlószinten láthatók. Ez lehetett az a templom, amelyben Szent Imre herceg legendája szerint szüzességi fogadalmat tett. A korai kápolna talán már a 10. században, minden bizonnyal 972 és 996 között, de legkésőbb 1000 táján épülhetett.

A ma ismert, magasabb felmenő falakkal megmaradt kápolna – a korábbi kápolna elbontásával – a 13. század második negyedében épülhetett. Ennek hajója már sokszögzáródású volt. Valószínűleg Bertalan veszprémi püspök (1226–1244) építtette. A kápolna bejárata a nyugati oldalon tagolt, bélletes kapu volt, hengeres bélletelemekkel.

A küszöbkövön egy rövidített feliratot találunk: IN LIMI[n]E NO[n] SEDETO, azaz „A küszöbre ne üljetek!”

A középkor későbbi időszakában jelentős búcsújáró helyként is ismert a kápolna, és a székeskáptalan gyűléseit is többször itt tartották.

1470 körül Vetési Albert püspök (1458–1486) – Mátyás király diplomatája – felújíttatta a kápolnát. A délre eső bejáratot valószínűleg csak ekkor, a 15. század végén nyitották, a kis kőtárban bemutatott, részben rekonstruált, címerdíszes késő gótikus timpanon ehhez tartozhatott. A püspök ide temetkezett, a hajó közepén feltárt sírgödör fölött látható Vetési Albert töredékekből rekonstruált sírköve. A sírfedlap a ravatalon fekvő, püspöki ornátust viselő elhunytat ábrázolja, alul a címerek és feliratos tábla teszi egyértelművé az azonosítást. A kőfaragványon a szakállas arc nagyobb része sajnos megsemmisült.

A kápolna előtt Szent Imre herceg szobra áll, melyet Erdey (Erdei) Dezső készített 1940-ben. Az ifjú, glóriás alak köpenyt és páncélinget visel, fejét borító csuklyával; a bűnt megtestesítő oroszlánon tapos, baljában vitézi kardja, jobbjában a szüzességet jelképező liliom. 2007-ben a szobrot megtisztították, feliratos emléktáblával látták el, illetve egy idézettel, mely Szent István királynak fiához, Imre herceghez írt intelmeiből származik: „Tartsd mindig eszedben, hogy minden ember azonos állapotban születik, és hogy semmi sem emel fel, csakis az alázat, semmi sem taszít le, csakis a gőg és a gyűlölség.” Géza fejedelem és Szent István domborműve – Kő Pál 1988-as alkotása – a szemináriumnak a kápolna előkertjére néző déli falán látható.

Forrás és fotó: Veszprémi Főegyházmegye

Magyar Kurír