A Vianney Testvérek Közösségének priorja adott elő a plébániai munkatársaknak Tiszacsegén

KÉPGALÉRIA – klikk a képre!

A napközi imaórát követően Szenes István, a Vianney Testvérek Közösségének priorja elmélkedését hallgathatták meg a lelkinap résztvevői.

Előadásának kezdetén a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye területén létrejött szerzetesi közösség karizmáját ismertette Szenes István. Elmondta: teljesen nem lehet megragadni Jézus életét, de Jézus ruhájának egy-egy szegélyét megérintve követhetjük őt. Ezért is született annyi szerzetesi közösség, mind-mind Jézus kimeríthetetlen titkának egy-egy részletére rácsodálkozva. A Vianney Testvérek Közösségének tagjai a tisztuló lelkekért ajánlják fel életüket, megvalósítva azt a hitigazságot, amit a szentek közössége fejez ki. A szentmise bevon minket e szent közösségbe, hiszen kapcsolatban vagyunk mindazokkal, akik előttünk jártak. Ezért is lehetséges az, hogy a szentmisét imádkozva elmondhatjuk mindazt, amit itt, a földön már nem volt alkalmunk elmondani azoknak, akiket szerettünk – hangsúlyozta tanításában a közösség priorja.

A prior részletesen bemutatta a Vianney Testvérek ruházatát. A habitus külsőleg is jelzi a közösség sajátos jellegét: a tört fehér színű tunika az egyszerűség és a tisztasági fogadalom jele; a fejre húzott kámzsa azt a belső szobát jelenti, ahová minden imádság idején vissza kell vonulni, hogy egészen az Úrral legyünk; a vörös színű skapuláré a Szűzanya iránti tiszteletet hivatott kifejezni, míg a bőrből készült öv a szerzetesi engedelmességi fogadalomra emlékeztet, hiszen a közösségbe lépő lemond saját akaratáról, és aláveti magát az elöljáró döntésének. A speciális imafüzér a megszentelt órák imáira hív, melyek Jézus értünk vállalt szenvedésének órái: 9 órakor elítélték, és vállára vette a keresztet; 12 órakor keresztre feszítették; 15 órakor kilehelte lelkét; 18 órakor eltemették.

Szenes István a Tábor-hegyi események fényében világította meg a szentmise mélységeit: az előkészület, a találkozás és a küldetés hármasságában közelebb kerülhetünk ahhoz, ami életet formáló és tápláló esemény kell hogy legyen minden katolikus számára. Aki hajlandó mellé szegődni, Jézus felviszi a Tábor-hegyre, hogy ott színében elváltozva megmutassa isteni dicsőségét. Ő a kezdeményező, nekünk csak válaszolni kell hívására. A szentmise kiszakít a hétköznapokból, ezért nem alakíthatjuk saját pillanatnyi lelkiállapotunkhoz. Így lélegezhetjük be Isten jó illatát, hogy majd annak továbbadói lehessünk. A szórakozottságtól, fáradtságtól akadályozott, de mégis kitartó ima maga az imádás, amit Istennek adhatunk. A bűnbánatért kiáltó fohász nem más, mint az imádás jó illata Isten felé.

Aki meri vállalni a találkozást Jézussal, annak isteni mélységek fognak megnyílni. Lehet, hogy ez a találkozás csak egy pillanatig tart, de egy egész életet formáló esemény lesz annak, aki nem spórolja meg az előkészület fáradságát. A szentmise küldetést bíz ránk, hogy Krisztus jó illatát adjuk tovább másoknak. Vianney Szent János megértette, hogy az evangelizáció, a misszió ott kezdődik, hogy először nekünk kell megtérnünk. A mi küldetésünk is akkor lesz sikeres és hiteles, ha a saját életünk megtérése bekövetkezik. Ehhez kell a böjt, a vezeklés, az imában való elmélyülés. Az Istenhez vezetés feladata nem csak a pap dolga; minden kereszténynek részt kell vennie benne a maga területén. Tisztelve másokat, feltétel nélküli szeretettel közeledni a másikhoz, felkeltve a kíváncsiságát, elvezetni oda, hogy ne a hogyanra, hanem a honnanra nyíljék meg a szíve – fogalmazott a Vianney Testvérek Közösségének priorja.

A lelkinap szentségimádással ért véget.

Forrás: Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye/Plebania Team

Fotó: Papp Ágoston

Magyar Kurír