Admissziót ünnepelt a Központi Papnevelő Intézet közössége

Hazai – 2021. március 3., szerda | 10:28

Admissziót ünnepeltek február 28-án, vasárnap a budapesti Egyetemi templomban, Udvardy György veszprémi érsek vezetésével. A papjelöltek közé fogadás szertartásáról Gaál Richárd ötödéves növendék beszámolóját olvashatják.

Egy család mindig örvendezik, amikor a gyermekek megérnek egy bizonyos feladatra, és újabb életszakaszba lépnek. A központi szeminárium közössége is ezt az örömöt élte át február 28-án – igaz, nem gyermekeknek, hanem érett fiatalembereknek örülhettünk, akik már letették voksukat Krisztus és az Egyház mellett.

Az admisszió ünnepe alkalmából négy szeminaristát mutatott be Udvardy György veszprémi érsek az Egyetemi templom hívőközössége, és valójában az egész Egyház előtt. Az admisszióra jelentkező négy papnövendék négy egyházmegyéből érkezett: Arany Ferenc a Székesfehérvári Egyházmegye, Bársony Árpád az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye, Csuja Gergely a Kalocsa-Kecskeméti Főegyházmegye, Majláth Tihamér pedig a Szombathelyi Egyházmegye papnövendéke. Jelentkezésükre nemcsak az elöljáróság mondott igent, hanem egész közösségünk. Ők maguk pedig határozott válaszokat mondtak, amikor az érsek megkérdezte tőlük, valóban akarják-e szolgálni azt a Krisztust, aki odaadott nekünk mindent, és őket ennek fejében kiválasztotta arra, hogy elvigyék az Örömhírt az egész világra.

Az admisszió az egész Egyház ünnepe, hiszen tanúsítja, hogy még mindig vannak bátor, istenfélő, hívő fiatalok, akik konkrétan szeretnék megélni a papságot. Olyan fiatal papnövendékek, akikben ott van ez a tűz és a vágy, hogy lehet ezt az életet igényesen és szépen élni.

Az ünnepre hosszasan készültek a jelöltek, ahogy a közösség is: a reggeli szentmiséket egész héten át értük ajánlottuk fel. Az ünneplés már a vigílián, szombaton este elkezdődött, amikor összejöttünk néhányan az Egyetemi templomban, és együtt imádkoztuk az olvasmányos imaórát. Vasárnap reggel ugyanígy, a reggeli dicséret közös imádkozásával készültünk az ünnepi szentmisére.

Udvardy György a szentmisén mondott prédikációban kiemelte, hogy a nagyböjti idő annak a lehetősége is, hogy készüljünk együtt azokkal, akik a keresztséget és a beavató szentségeket húsvétkor veszik fel. „Az Egyház ősidők óta így próbál tenni, így kíséri a katekumeneket. A mi feladatunk, hogy a katekumenekhez hasonlóan magunk is készüljünk, felszítsuk magunkban, és újra megéljük a szentségekben kapott kegyelmeket. Az admisszió is a készületet tükrözi. Ezért is nagyon jó gyakorlat, hogy a nagyböjtben van ennek az időszaka a közösségünkben” – tette hozzá a veszprémi főpásztor.

Az evangéliumban Krisztus Urunk színeváltozásának történetét hallottuk. Jézus ekkor, a Tábor hegyén mondta el apostolainak, hogy miként fog megdicsőülni. Udvardy György felhívta a jelöltek és a hívők figyelmét arra, hogy a Tábor hegy öröme és a Golgota kemény küzdelme mögött egyaránt ott van az a mennyei Atya, aki segít minket életünk zarándokútján. Küldetésünk, hogy amikor minden jó, amikor azt érezzük, hogy „jó nekünk itt lenni”, akkor is a mennyei Atya arcát keressük, és mindig emlékezzünk arra, hogy amikor a keresztünket cipeljük, amikor szenvedünk, akkor is ugyanaz az Atya néz ránk és vár a megtérésünkre.

A szentmisét követően kötetlen beszélgetés során ismerhette meg az admissziót vezető főpásztor a központi szeminárium közösségét. A papnövendékek kérdezhették őt életéről, hivatásáról, szolgálatáról. Mesélt gyermekkori, középiskolai és szemináriumi élményeiről is, valamint a pécsi megyéspüspöki éveiről és veszprémi mindennapjairól.

A közösen elfogyasztott vasárnapi ebédnél a főduktor, a kispapi közösség vezetője köszöntötte a papságra bemutatottakat, akik közül Bársony Árpád köszöntötte Udvardy György érseket, kifejezve háláját azért, hogy vezette az ünnepet, és tanításával erőt adott, biztatott, hogy van értelme a papságnak. A főpásztor a szeminárium ajándékaként a ház borát kapta, valamint egy a ház címével ellátott futópólót.

Az admisszió ünnepe megerősítette a Központi Papnevelő Intézet közösségének tagjait abban, hogy jó az Egyházhoz tartozni, jó papnövendéknek lenni, és megéri Krisztust követni, legyen az olykor bármilyen nehéz is.

Forrás és fotó: Központi Papnevelő Intézet

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria