Advent vírus idején – első vasárnapi beszélgetés Baán Izsák bakonybéli perjellel

„Nem lehet manapság úgy élni, mint azelőtt, jobban kell figyelnünk bizonyos dolgokra, hogy az élet élhető maradjon, és ennek az elfogadása talán még nehezebb, mint a tavaszi fázis, amikor úgy voltunk vele, hogy majd túl leszünk rajta és minden olyan lesz, mint régen. Semmi nem lesz olyan” – véli Baán Izsák testvér.

A bakonybéli perjelt aggasztja a bizalmatlanság, az egyre nagyobb mértékű elmagányosodás. „Már ott kezdődik, hogy ha találkozunk valakivel, nem megyünk közel, már a köszöntésben is benne van a bizonytalanság. És mélyebben: közel engedhetek-e magamhoz valakit. Egy olyan időszakot élünk, ahol együtt kellene gondolkodni, de a vírushelyzet inkább az elszigetelődés felé hajt.“

Izsák atya szerint amerre nézünk, arra megyünk.

Ha folyamatosan a vírus felé nézel, előbb-utóbb belegyalogolhatsz”

– mondja, és sorolja, ő mivel védekezik. Segíti ebben a szerzetesi közösség napirendje, a korlátozott nethasználat, a meghatározott idők (ima, munka, pihenés). És segíti a természet. „Lehet egyet sétálni, ránézni, milyen szép egy naplemente, akkor is, ha hideg van, vagy nézni, hogyan élik meg a növények, állatok a valóságot.“

Izsák atya azt javasolja, advent idején figyeljük, milyen lehetőségek nyílnak meg azáltal, hogy sok külső feladatot, programot lemondtak. „Amikor be vagyunk szorítva a szokott kereteink közé, sokkal összeszedettebbek vagyunk. Most megnyílnak belső terek és idők, és a belső szorongás azt okozza, hogy gyakran elvesztegetjük, elszórjuk az időt.

Van egy sivatagi atya mondása: ha valaki aranyat vagy ezüstöt veszít el, még találhat helyette másikat, de ha az időt veszíti el, ahelyett nem talál másikat.“

A bakonybéli bencések Monostory podcastja ITT érhető el.

Forrás: Szent Mauríciusz Monostor

Fotó: Földházy Árpád

Magyar Kurír