„Nem lehet manapság úgy élni, mint azelőtt, jobban kell figyelnünk bizonyos dolgokra, hogy az élet élhető maradjon, és ennek az elfogadása talán még nehezebb, mint a tavaszi fázis, amikor úgy voltunk vele, hogy majd túl leszünk rajta és minden olyan lesz, mint régen. Semmi nem lesz olyan” – véli Baán Izsák testvér.
A bakonybéli perjelt aggasztja a bizalmatlanság, az egyre nagyobb mértékű elmagányosodás. „Már ott kezdődik, hogy ha találkozunk valakivel, nem megyünk közel, már a köszöntésben is benne van a bizonytalanság. És mélyebben: közel engedhetek-e magamhoz valakit. Egy olyan időszakot élünk, ahol együtt kellene gondolkodni, de a vírushelyzet inkább az elszigetelődés felé hajt.“
Izsák atya szerint amerre nézünk, arra megyünk.
Ha folyamatosan a vírus felé nézel, előbb-utóbb belegyalogolhatsz”
– mondja, és sorolja, ő mivel védekezik. Segíti ebben a szerzetesi közösség napirendje, a korlátozott nethasználat, a meghatározott idők (ima, munka, pihenés). És segíti a természet. „Lehet egyet sétálni, ránézni, milyen szép egy naplemente, akkor is, ha hideg van, vagy nézni, hogyan élik meg a növények, állatok a valóságot.“
Izsák atya azt javasolja, advent idején figyeljük, milyen lehetőségek nyílnak meg azáltal, hogy sok külső feladatot, programot lemondtak. „Amikor be vagyunk szorítva a szokott kereteink közé, sokkal összeszedettebbek vagyunk. Most megnyílnak belső terek és idők, és a belső szorongás azt okozza, hogy gyakran elvesztegetjük, elszórjuk az időt.
Van egy sivatagi atya mondása: ha valaki aranyat vagy ezüstöt veszít el, még találhat helyette másikat, de ha az időt veszíti el, ahelyett nem talál másikat.“
A bakonybéli bencések Monostory podcastja ITT érhető el.
Forrás: Szent Mauríciusz Monostor
Fotó: Földházy Árpád
Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria