Adventváró lelkinapot tartottak Kalocsán

Hazai – 2016. november 28., hétfő | 12:24

A Kalocsa-Kecskeméti Főegyházmegye fenntartásában működő katolikus köznevelési intézmények dolgozóinak adventváró lelkinapját november 26-án rendezték meg Kalocsán. A program szentmisével kezdődött a Nagyboldogasszony-főszékesegyházban, melyet Bábel Balázs érsek mutatott be.

KÉPGALÉRIA – klikk a képre!

A templomba közel ötszáz pedagógus és technikai munkatárs érkezett. A szentmisén a kiskunhalasi tanári énekkar működött közre többszólamú kórusművek éneklésével.

Bábel Balázs szentbeszédét személyes gondolattal kezdte. Visszaemlékezett arra, hogy évtizedekkel korábban édesapja meghagyta, hogy egy Jézust ábrázoló szobrocskát helyezzenek el majd a sírján, ha az Úr elszólítja. A halála után a család rátalált erre a szobrocskára, s a hátsó oldalára rá volt írva a Jelenések könyvének mondata: „Úgy van. Jöjj el, Uram, Jézus!” A főpásztor elmondta, a mi adventi várakozásunk a liturgikus év várakozása, az ünnep várása. Fontos, hogy a sok munka, készülődés, sütés-főzés közben a valódi ünnep, Jézus születése nehogy a perifériára szoruljon. Látszólag a világ már november elején elkezdte az adventi készületet, de ez csak a felszín. A mi hivatásunk, hogy a mélységet hozzáadjuk. A lélek várakozását. Másrészt adventünk egy hosszabb távú várakozás az Úrra. Ez a várakozás nem a semmittevésről szól, hanem a szüntelen munkálkodásról. E munkálkodásban a pedagógusoknak kiemelt szerepük van. Edzeni kell a testet, hogy egészséges, munkára kész és állóképességgel rendelkező legyen. Erősíteni kell, mert csak az edzett ember tud szembeszállni a megpróbáltatásokkal.

Bábel Balázs kiemelte korunk nehézségét, vagyis hogy a szülők, nagyszülők mindenben kiszolgálják a sok esetben egy szem gyermeket, s a gyerek elindul az önzés útján. Abból, hogy mindenki kiszolgálja, az a kép alakul ki benne, hogy minden körülötte forog. A pedagógus egyik küldetése, hogy az önzés helyett a másokkal való törődés példáját megtanítsa. Az érsek továbbá kiemelte a művészeti nevelés, a rajz- és énektanítás fontosságát, mivel a művészetek célja, hogy a szép által a szépség teljességére, az Istenre utaljanak. Az értelmi nevelés szükségességéről is szólt a főpásztor, rámutatva, hogy hitünk értelemszerű meghódolás az Isten előtt. A hitre nevelést pedig  mint a legmagasabb fokú tevékenységet határozta meg a katolikus oktatásban. A hit ugyanis célt ad, s általa nem céltalanul száguldó „tömegfelnőtté” válik a következő generáció, hanem értelmes, boldog életet élhet.

A szentmise után Tomka Ferenc atya tartotta meg a lelkinap előadásait. A téma a hitre nevelés volt a mindennapokban. A résztvevők kiscsoportokban beszélték meg az elhangzottakat, majd közös ebéddel ért véget a program.

Forrás: Kalocsa-Kecskeméti Főegyházmegye

Fotó: Koprivanacz Kristóf

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria