Ahol Győr szíve dobog – Látogatóban a Collis Saceren

Kultúra – 2020. március 28., szombat | 19:24

Győr ősi magja és ma is egyik legszebb városrésze, kulturális örökségünket és spiritualitásunkat hordozó központja a Káptalandomb. Ez a Duna és a Rába hordalékkúpján épült történelmi belváros a Győri Egyházmegye ezeréves székhelye.

Collis Sacer: a zarándoktömegeket vonzó Könnyező Szűzanya-kegykép és a Szent László-herma otthona, Boldog Apor Vilmos vértanúságának helyszíne, a lelkipásztori hivatások formálódásának központja, a ma emberét Jézus keresztáldozatára figyelmeztető keresztút helye; mindezek együtt teszik a Káptalandombot „szent dombbá”, valódi szakrális kincsestárrá. Időutazásra hívjuk most olvasóinkat a történelembe, a művészettörténeti korszakokba. Sétánk során feltárul majd a szemünk előtt, hogyan ötvözte itt az ember a természet adta szépséget az építőmesterséggel.

Bármelyik utcán közeledjünk is a Káptalandombhoz, a romantikus, eklektikus épületek mindenütt a város 19. századi és 20. század eleji fellendülését tükrözik. Így jutunk el a domb lábához, ahol a középkorban városkapuk állították meg az érkezőt. Emléküket ma a róluk elnevezett terek – Bécsi kapu és Dunakapu tér – idézik. Ezúttal délnyugatról, Magyarország egyik legszebb barokk tere felől érkezünk. Ez az egykori gyülekezőtér központi szerepet játszott a középkori város életében, hiszen a Győr–Bécs hadiút kiinduló és végpontja volt. A teret az 1500-as években reneszánsz szellemben alakították ki; olasz mestereket kértek fel a város megerősítését szolgáló bástyarendszer kiépítésére. A török pusztítást követő barokk újjáépítés gyümölcse a kármelita templom, valamint az Ott-és az Altabak-ház. Az olasz mintát követő, elliptikus alaprajzú, centrális elrendezésű templomot Wittwer Márton Athanáz kármelita szerzetes tervezte. A templom mellett álló két épület is a barokk építészet remeke kosáríves kapubejárattal, kovácsoltvas erkéllyel, kagylómotívummal, sarokerkéllyel.

A dombra macskaköves út vezet tovább. Jobbra Medgyessy Ferenc Szent István-lovasszobra, balra a Múzeumház állítja meg a látogatót, ahol Lebó Ferenc szobrászművész gyűjteményes kiállítása tekinthető meg. A ház falán tábla, „Győr szíve” felirattal. Itt valószínűsítik a győriek városuk középpontját, itt érzik dobogni Győr szívét. Mellette a törökkel vívott háború idején emelt várfal maradványa, a Sforza-bástya, ami jelenleg kőtár. A felrobbantott városkapuk maradványai és római kori sírkövek a legfontosabb látnivalói.

Továbbsétálva kapu zárja el a Püspökvár parkját, a másik oldalon pedig lakóházak állnak. Sajátos díszükre – a bejárat fölött lévő baldachinra – önkéntelenül is felfigyel a járókelő.

Szemben a belvárosi szabadtéri keresztút egy-egy stációját látni. A 14 állomás mindegyike győri és Győrhöz kötődő művészek munkája, közülük öt a Káptalandombon található. A 21. századi művészeti alkotások szépen illeszkednek a múlt emlékei által meghatározott élettérbe. Az alkotók műfaji szempontból teljes szabadságot kaptak, így dombormű, grafika és festmény is szerepel a Jézus keresztútjának eseményeit feldolgozó, azonos méretű alkotások között, melyek egységes üvegbeton–inox foglalatban kaptak helyet.

Továbbhaladva az út kiszélesedik, és megérkezünk a Nagyboldogasszony-székesegyházhoz, az Apor Vilmos térre. A közepén barokk szobor áll: Szent Mihály az ég felé emelt jobbjában tartott lángpallossal lesújt a sátánra. A felirat jelzi a keletkezés évét: 1764. A legenda szerint Seregély István nemesember és társai 1759-ben vérszerződést kötöttek, hogy az ördög segítségével sok pénzt szerezzenek. Végül egymást adták fel az ördöggel való cimborálás miatt. A nemesembert a vármegye bírósága 1761-ben 150 körmöci arany megfizetésére ítélte. Ebből a pénzből kellett felállíttatnia Szent Mihály szobrát, amely a Káptalandombra került. A barokk kori alkotás szomszédságában találták meg Győr legősibb templomának, az Árpád-kori Szent Lázár-templomnak a romjait. A tér túloldalán gótikus lakóházak állnak, melyeket a 18. században barokk stílusban építettek át.

Miután körbenéztünk, hozzáláthatunk a bazilika megcsodálásához, amelyet az éppen most zajló felújítási munkák miatt csak kívülről tekinthetünk meg. A bazilika valódi művészettörténeti utazást kínál: alapjait a 11. században rakták le, majd a templomot több szakaszban bővítették, alakították, egészen napjainkig. Vastag falaival és kis ablakaival a román kori apszis az épület legrégebbi része. A templomot a tatárjárás után gótikus stílusban építették újjá, a 15. században pedig Hédervári János püspök kápolnát építtetett hozzá. A török időkben lőporraktárként használt templomot gróf Zichy Ferenc püspök újíttatta fel, aki a barokk két nagy mesterét, Hefele Menyhértet és Franz Anton Maulbertschet kérte fel a külső, illetve a belső munkák elvégzésére. A két oldalsó kapubejárat is barokk alkotás. A görög templomra emlékeztető homlokzaton pedig már a 19. század első felére jellemző klasszicizmus monumentalizmusát fedezhetjük fel: a hatalmas, oszlopszerű piaszterek, a nagy kapu, az ablaknyílások és a timpanon mind-mind a klasszicista építészet jellegzetességei. A székesegyház – Magyarországon egyedülálló módon – háromszoros búcsújáróhely: itt található a Szent László-herma, a Könnyező Szűzanya-kegykép és Boldog Apor Vilmos sírja.

A bazilikával szemben áll a püspöki palota, a Győri Egyházmegye központja, amely egyúttal a város legjelentősebb műemléke. Veres András főpásztor látogathatóvá tette az épület belső termeit, így az érdeklődők minden csütörtökön bejárhatják a kápolnát, a püspöki magánkönyvtárat, az ebédlőt, valamint a várkertet.

Ezúttal a külső látvánnyal ismerkedünk. A négyemeletes lakótorony alsó része hasáb alakú, robusztus építmény, a felső része barokk. A 15. században Dóczi Orbán püspök gótikus kápolnát építtetett hozzá. A lakótoronyhoz délről csatlakozó püspöki palota épülettömbje barokk alkotás. A Püspökvárat Károly Róbert fia, Kálmán püspök kezdte építtetni a 14. században. A győri az egyetlen, középkori alapokon álló püspöki rezidencia Magyarországon. Építésekor el akarták választani a várostól, ezért emelték a tornyot és alakították ki előtte a szárazárkot. A 15. század végén jelentős késő gótikus és reneszánsz stílusú bővítések történtek. A török időkben az épületegyüttes a győri főkapitányok rezidenciája volt, akiktől Zichy Ferenc püspök 1745-ben váltotta vissza. Az ő nevéhez köthető a torony jelenlegi arculatának kialakítása is. A torony bejáratánál Apor Vilmos szobra – Lebó Ferenc alkotása – emlékeztet a püspök vértanúságának helyére. A toronnyal szemben állva megcsodálhatjuk az épület festett főhomlokzatát. Bal oldalt Dóczy Orbán, jobb oldalt Zichy Ferenc címerét látjuk.

A torony látogatható, kétszáz lépcső visz fel a kilátóteraszra. Útközben három szinten kiállítótér állítja meg a látogatót. A falakról a győri főpásztorok portréi néznek le ránk. Az első szinten animációs film mutatja be a Püspökvár építésének történetét, a kilátóba feljutva pedig a város kivételes panorámája fogad.

A Püspökvárból kilépve folytatjuk a sétát a dombtetőn. Balra nézve rálátunk az egykori várfal maradványaira, odébb pedig a Brenner János Hittudományi Főiskola magasodik előttünk. A Mosoni-Duna és a Rába összefolyásánál álló hófehér épület olyan, mint egy angliai kastély. Tudor stílusban építették a 19. század végén. Kertjében a mártírhalált halt püspökök emlékműve. Innen már lefelé visz az utunk, vissza a város forgatagába. A székesegyház északi hajója és a Szent László Látogatóközpont fogadóirodája mellett haladunk el. Amíg a székesegyház felújítása tart, itt helyezték el Szent László hermáját. A szomszédos klasszicista, de középkori részleteket is rejtő Káptalanház után barokk lakóépületek következnek. Jobbra egy újabb Lebó Ferenc-alkotás. A győri művész Szent Lászlót ábrázolta kezében a nagyváradi székesegyház makettjével. Egy keskeny közön – Győr legkeskenyebb utcáján – át eljuthatunk az egyházmegyei könyvtárhoz és kincstárhoz, illetve az idős papok otthonához. A látványosságok sorát a Triangulum Galéria és a város legszebb barokk szoborkompozíciója, a Joseph Emanuel Fischer von Erlach tervezte Frigyláda-szobor zárja. Újra a győri belváros zajos forgatagában járunk. Elbúcsúzunk a Collis Sacertől.

Fotó: Lambert Attila

Trauttwein Éva/Magyar Kurír

Az írás az Új Ember 2020. március 22-i számának Mértékadó mellékletében jelent meg.

Kapcsolódó fotógaléria