Akik a fénnyel világosságot írnak – Keresztény képzőművészeti tárlat nyílt Békásmegyeren

Kultúra – 2020. szeptember 12., szombat | 14:07

Fénnyel írva címmel nyílt meg a t’ARS Keresztény Képzőművészeti Műhely hat alkotójának közös tárlata szeptember 10-én Budapesten, a békásmegyer-ófalui Szent József Házban, a XIV. Ars Sacra Fesztivál részeként. A megnyitón Versegi Beáta Mária nővér, a Nyolc Boldogság Közösség tagja tartott meditációt, a kiállítás képeire épülő mini lelkigyakorlatot.

Az óbuda-békásmegyeri plébánia tőszomszédságában lévő közösségi ház udvarán gyülekeznek az érdeklődők, hogy amint a ház munkatársa, Gallai Máté elárulja, az idei évnek a koronavírus-járvány miatt egyszerre első és utolsó itteni tárlatát megtekinthessék.

Rövid bevezető után Versegi Beáta vezetésével lépünk be a kiállítótérbe, ahol szinte félhomály vesz minket körül. Máriáss Péter archaikus népi imákból ihletet merítő kompozícióinak egyike hangzik közben Tárnoki Beatrix népdalénekes előadásában, akit Szamek-Nagy Andrea kísér hegedűn, és az egyik alkotó, Magyar Krisztina gitáron.

„Poklok erője megtöretett” – e szavak után felkapcsolódik a villany. A virradattal az Istenember megszületését párhuzamba hozó ősi ima, a kiállítás hirtelen láthatóvá váló képei, illetve a művészi performansznak és mini lelkigyakorlatnak egyaránt mondható tárlatvezetés mind-mind a fény, sőt a nagy kezdőbetűs Fény felé irányítják a befogadót.

„Ébredj, lelkem, mert megvirradt!” – e sort ismétli el kétszer Beáta nővér, és arra hív, hogy – csukott szemmel – gondolkozzunk el azon, milyen színe van a fénynek, milyen ecsettel, milyen színnel festették.

Honnan jön a fény? Fentről vagy lentről, jobbról vagy balról, kintről vagy bentről? Hogyan születik a fény? Mi kell ahhoz, hogy érzékelhető, befogadható, beépíthető legyen? Mi kell ahhoz, hogy láthatóvá váljon? – hangzanak el újabb kérdések.

A fénynek felület és kontraszt kell, az Istennek ember kell, hogy megtapasztalható legyen.

A fényre előbukkannak a színek. Miként lehet kibírni a fény ragyogását, elviselni a kontrasztokat? – hangzik el az újabb szempont.

Vajon barátja vagy ellensége a sötétség a fénynek? – kérdezi meg kétszer is Versegi Beáta, hozzátéve: az biztos, hogy régi társa, a teremtés első napjától kezdve együtt vannak. Vajon a sötétség akadálya-e a fénynek? Nem, hiszen a sötétségben felragyog a fény.

De vajon mit lehet fénnyel írni? Könyvet, könyvelésbe számokat, szabályokat? Lehet fénnyel írni az égre, és fényképet készíteni, de a fénnyel leginkább világosságot lehet írni. Egymás tekintetébe, gondolataiba, érzéseibe, a másik szívébe világosságot lehet írni. Beáta nővér szerint a kiállító alkotók – Greguskáné Pál Patrícia Annamária, Kabay Tilda, Magyar Krisztina, Németh Katalin Anna, Sóvári Melinda Magdolna és Tremmel-Hudik Katalin – képei arról beszélnek, ahogy a fény születik, bennünk él és közöttünk ragyog. Mi pedig őbenne, a Fényben élünk, mozgunk és vagyunk, a fény bennünk világít.

Gondolatai lezárása után a szerzetesnővér még mindig nem engedi meg a résztvevőknek, hogy a szokásos módon nézzék meg a kiállítást. Arra kér minket, hogy a következő ének zenéjére menjünk körbe a teremben, és úgy vessünk egy-egy pillantást az alkotásokra, hogy az alkotók nevét, a művek címét nem olvassuk el. Miután visszaérünk a helyünkre, Versegi Beáta felolvassa nemrég írt, ide illő, Fénytörésben című versét, majd mindenki szabadon megnézheti a műveket.

Fénytörésben

Réseken, repedéseken,
csillámokon, rezdüléseken
átszűrődő, megtörő fénysugár;

milyen jó lenne ragyogásodban
megfürödni, elmerülni, izzani, égni!

De te belém hatolsz;
réseken, repedéseken,
töréspontokon, töredékeken,
szilánkokon, sebződéseken
szűrődve át

szivárvány színekben ajánlod fel magad;
hogy megragadj,
hogy megragadjalak!

*

A kiállítás címének ismerete nélkül is már a belépéskor nyilvánvaló, hogy itt a fény játssza a főszerepet: a bejárathoz képest szinte a legmesszebb lévő képen kiviláglik Krisztus keresztje. Most, hogy már szabadon odamehetek Tremmel-Hudik Katalin képéhez, látom a kereszt fehér fényét és a körülötte lévő világ apró kis színekre bomlását, mintha a megváltás prizmája adna színt a világunknak.

Bár Greguskáné Pál Patrícia Annamária üvegmozaik alkotásainak másolatán a fényhatás nem érvényesülhet annyira, mint az eredeti műveken, még ezeken is átragyog a fény. Kabay Tilda azt is megmutatja, hogy még az isteni fény művészi ábrázolása sem feltétlenül meleg: Lélekőrzők című elementáris erejű művén kis kék fények világítanak.

Sóvári Melinda Magdolna Betlehem című képe a közénk születő kis Jézus világosságát jeleníti meg a betlehemi csillag fényén keresztül. A Magnificat című alkotásán Mária vörös szívét veszi körbe a benne megfoganó kisded világossága, amely a Szűzanya szemét viszont elvakítja, a dobogó szív vérerei piros cérnákként hajlanak a képen.

Németh Katalin Anna ferences nővér az Eucharisztiában megjelenő isteni fényt és a keresztek hegyének világosságát is lefestette. A zenészként is bemutatkozó Magyar Krisztina az erdők mélyén megbújó isteni arcot ábrázolta négyrészes, Fény-szőttes című képciklusának Jelenlét című záródarabjában, de még egy tollrajzában is át tudja adni a közénk születő Isten fényét, ahogy a kis Jézust óvó Máriát, és az őket házként körülvevő Józsefet papírra vetette.

Engem most mégis Tremmel-Hudik Katalin Magvető című képe fog meg leginkább, amelyen az égből jövő fény a földbe áramlik, hogy onnan majd növényként kikeljen. Talán azért is, mert Beáta nővér fénnyel kapcsolatos kérdései közül épp egyedül arra válaszoltam nemmel magamban, hogy lentről jöhet-e a fény. És mégis, igen, a fény mindenhonnan jöhet, és körülvesz, átjár minket. Hogy ezt mélyen meg is tapasztalhassuk, sokat segíthet ez a tárlat.

A Fénnyel írva című kiállítás szeptember 12-től 24-ig, naponta 14 és 18 óra között tekinthető meg a Szent József Házban (Budapest III., Templom utca 20.).

* * *

A t’ARS Keresztény Képzőművészeti Műhely a Hetvenkét Tanítvány Mozgalom (T72) képzőművészeti csoportja. Nevük arra utal, hogy Jézus arra kér, társaiként legyünk úton vele, menjünk, s vigyük el az Örömhírt mindenkihez – a csoport tagjai mindezt képzőművészekként teszik, a művészet eszközeit használva.

A képzőművészeti műhely azzal a szándékkal jött létre, hogy összefogjon olyan keresztényi módon gondolkodó, élő, hasonló értékrendet képviselő képzőművészeket, akik küldetésüknek érzik a T72 szellemisége szerint a keresztény képzőművészeti értékek láthatóvá tételét. A műhely közösséget, kölcsönös inspirációt ad a részt vevő művészeknek, de emellett a képzőművészet evangelizáló szerepét, a hitoktatás támogatását is nagyon fontosnak tartják. Céljuk, hogy az Egyházban erősebb legyen a művészet megélése és szerepe.

Bővebb bemutatkozásuk a Hetvenkét Tanítvány Mozgalom honlapján olvasható.

Fotó: Merényi Zita

Agonás Szonja/Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria