Akira Kuroszava: Menny és pokol

Akira Kuroszava filmjének kezdetén a Japán Nemzeti Cipőgyár vezetői tárgyalnak arról, hogyan lehetne növelni a nyereséget. Hárman nem a cipők minőségének javításában látják a megoldást, hanem olcsó, gyorsan eldobható termékek gyártásában.

Velük szemben Kingo Gondo, a gyártásért felelős vezető, aki harminc éve dolgozik a gyárban, és mindig tökéletes, már-már művészi színvonalon kivitelezett cipőket alkotott, továbbra is ezt az utat kívánja követni. A minél nagyobb üzleti haszonban gondolkozó társai, hogy megnyerjék maguknak, felajánlják, megteszik ügyvezető igazgatónak, de ennek az ára, hogy azt teszi majd, amit ők diktálnak neki. Gondo visszautasítja az ajánlatot, s kidobja üzlettársait. Tíz éve hűséges társának, Kavanisinek elárulja, hogy 50 millió jen kölcsönt vett fel, amelyből 30 milliót azonnal megkaphat. Ebből az összegből pedig megvásárolhatja a nemzeti cipőgyár többségi részvényét. Gondo mindent egy lapra tett fel, hiszen a kölcsön fedezete a háza, amelyben együtt él feleségével, Reikóval és kisfiával, Dzsunnal. A férfi tisztában van a világban uralkodó, kíméletet nem ismerő farkastörvényekkel, s fiának azt tanítja: „Egy férfi vagy győz, vagy legyőzik.” Felesége, Reiko viszont ezzel szemben vallja: „A siker cseppet sem értékes, ha az emberség elvesztésével jár.”

A történet ezen a ponton váratlan fordulatot vesz. Gondóval telefonon közli egy férfi, hogy elrabolta a kisfiát, és 30 millió jen váltságdíjat követel érte, különben megöli a gyermeket. Hamar kiderül azonban, hogy Gondo sofőrjének, Aokinak a kisfiát, Szinicsit rabolta el, aki egy játék kedvéért ruhát cserélt Dzsunnal. Gondo, aki fia kedvéért habozás nélkül kifizette volna a váltságdíjat, most visszakozni látszik. A józan ész, illetve a lelkiismeret parancsa ütközik egymással. Gondo hosszasan szenved, tépelődik, képtelen eldönteni, hogy mit tegyen. Helyzete valóban súlyos, hiszen ha a 30 millió jent odaadja a gyermekrablónak, megmentve ezzel Szinicsi életét, búcsút inthet a nemzeti cipőgyárnak, a társadalom felső köreiből a perifériára zuhan, családjával együtt.

Először úgy dönt, hogy nem fizet. „Ha most odaadnám a pénzemet, mindent elveszítenék. Ha fizetek, földönfutó leszek.” Az egész életében gondtalan élethez szokott Reiko, felesége az, aki a döntéshelyzetben erőt önt az összeomlott apába, Aokiba, és bizonyos benne, hogy férje kifizeti a váltságdíjat, nem hagyva, hogy egy őrült megöljön egy ártatlan gyermeket. Kuroszava a jelenet ábrázolásakor a japán pantomimszínházra jellemző effektusokat alkalmaz, a dialógusokat szavak nélküli képsorok követik: Gondo tépelődést, Reiko könyörgést, Szinicsi apjának kétségbeesést kifejező tekintete váltják egymást a nyomozók hirtelen mozdulatait, csodálkozását és döbbenetét bemutató snitekkel. Az ő lehetőségük: megtenni mindent a sikeres nyomozás érdekében, mindenre figyelnek, de eszükben sincs ítélkezni.

Kingo Gondo végül a lelkiismerete szavára hallgatva kifizeti a váltságdíjat. A közvéleményt maga mellé állítja, de ez nem hatja meg a nemzeti cipőgyár vezetőit, sem a banki világot, a gyárból elbocsátják, otthonából a végrehajtók egymás után viszik el az értékes tárgyakat. Gondo azonban nem marad kenyér nélkül, egy kis üzletnek lesz az alkalmazottja, amelynek tulajdonosa szabad kezet ad neki a cipők gyártásában. Ugyanaz maradt, aki volt, sőt, a történtek hatására még erősebb lett.

A film második része részletesen, szakmailag is hitelesen mutatja be a nyomozás menetét, míg végül eljutnak a gyermekrabló személyéhez, Dszindzsiro Takeucsihoz, aki egy kórházban gyakornok. Magányosan él, szegényen, Gondóék házának közelében. Takeucsi számára nincs megállás a bűnözés útján. Miután a 30 millió jen fejében elengedi Szinicsit, meggyilkolja az őt zsarolással fenyegető két tettestársát, majd amikor a nyomozók rájönnek erre és csőbe húzzák, egy drogmámorban élő nőt is. Megrázó erejű jelenet a drogtanya látványa: a képernyőt betölti a kábítószertől önkívületi állapotban lévő fiatalok tömege. Ugyancsak döbbenetet kiváltó a film befejező képsora: a halálra ítélt gyermekrabló és háromszoros gyilkos elutasítja a papot, és azt, hogy megbocsátásért imádkozzon, de utolsó kívánsága, hogy láthassa Kingo Gondót, aki előtt feltárja önsorsrontó tetteinek mozgatórugóját. Ez pedig a gyűlölet, és ennek következménye az irigység és a bosszú. Takeucsi szegénységben élt, ami a poklot jelentette számára, s élvezetet talált a gondolatban, hogy a „mennybéli” gazdag Gondót, „egy szerencsés” embert hozzá hasonló szerencsétlenné tegyen.

Gondo azonban felül tudott emelkedni az anyagi világ értékein, megmentve egy gyermek életét. Vele szemben Takeucsi sem csak társadalmi státuszát tekintve volt szegény, hanem lelkileg. Kórházi gyakornokként sok jót tehetett volna a segítségére szoruló betegekkel, ehelyett azonban a gyűlöletnek engedett utat. Még halála pillanatában sem érez semmiféle megbánást, és akárcsak a keresztfán a bal lator, elutasítja a kegyelmet. A poklot így ő maga teremtette meg. Ezt fejezi ki a film befejező képsora is: a remegő, őrjöngő Takeucsit a fegyőrök elhurcolják. Látjuk Kingo Gondo szomorú, részvétet kifejező arcát, majd lezuhan a börtönrács, betöltve a teret. 

Menny és pokol
(Japán filmdráma, 1963, 137 perc)

Rendező: Akira Kuroszava
Forgatókönyvíró: Hideo Oguni, Rjuzo Kikusima, Edzsiro Hiszaita, Akira Kuroszava
Operatőr: Aszakazu Nekai, Takao Szaito
Zeneszerző: Maszaru Szato

Főbb szereplők:
Kingo Gondo: Tosiro Mifune
Reiko Gondo: Kjko Kagava
Tokura: Tatszuja Nakadai
Kavanisi: Tatszuja Mihasi
Dzsindzsiro Takeucsi: Takacsi Simura

(Kiadja és forgalmazza: Etalon Film Kft., 2016)

Fotó: Merényi Zita

Bodnár Dániel/Magyar Kurír