A volt szalézi diákokat tömörítő világszövetség elnöke lehetőségekről, kihívásokról, álmokról

Megszentelt élet – 2018. január 19., péntek | 12:35

Michal Hort szlovákiai vállalkozó, a Don Bosco egykori növendékeit tömörítő világszövetség elnöke a szalézi növendékek előtt álló lehetőségekről beszélt az Agenzia Info Salesianának.

„Apám és anyám – mindketten volt szalézi növendékek – felelősségre tanítottak, és arra, hogy az életben önzetlennek kell lenni és másokat szolgálni. Magam is szalézi középiskolába jártam, ahol megtanultam, hogy konkrét és racionális legyek. Ma a saját vállalkozásomat vezetem, körülbelül ötven alkalmazottal. Ez ötven család, akikről gondoskodnom kell...” – így mutatkozik be Michal Hort, a volt szalézi növendékeket tömörítő világszövetség elnöke.

– A Szalézi Családban jelentős részt képviselnek a volt szalézi növendékek. Hogyan értékeli, mennyire életképesek jelenleg a világban, annak különböző valóságaiban?

– Mint egy alvó óriás, aki lassan-lassan ébredezik: Európát meg kell menteni, Afrikát újra fel kell tárni, Latin-Amerikát és Ázsiát meg kell oldani, Észak-Amerikát pedig meg kell határozni. A paradoxon az, hogy a keresztények más csoportjai gyakran jobban megértenek bennünket, mint maguk a volt növendékek; sokat kell dolgoznunk a volt növendékek identitásán.

– Hogy megy a program megvalósítása, amit a világszövetség világtanácsa dolgozott ki?

– Jól, de lassan. Annyi nagyszerű ötleted lehet, amennyit csak akarsz, de amíg az emberek nem ismerik őket, nehéz haladni. Ezért vetjük be minden erőnket, hogy terjesszük az ötleteinket, stratégiai tervünket és kulcsfontosságú projektjeinket.

– Azt mondják, hogy az Egyházban egyre nagyobb teret nyer a szekularizmus. Nem gondolja, hogy ma a laikusok túlságosan klerikalizálódnak?

– Nem, én másképp gondolom. Ma túl nagy a szekularizmus a papok között: úgy értem, hogy túl sok időt fordítanak olyan munkákra és tevékenységekre, amelyekhez nem értenek, nem tanulták, és ez túl sok pszichikai és fizikai erejüket veszi igénybe. A pap a lelkekért tanult, a hivatását a lelkek miatt kapta. Ha túl sok időt fordít a számvitelre, az épületek karbantartására és az adminisztratív igazgatásra, akkor nyilvánvaló, hogy nem marad ideje arra, amire Isten hívta, és amire képzett. A legjobb, ha ezeket a dolgokat a laikusokra hagyja, akik ezt tanulták, szakemberek. Ezért gyakran azt mondjuk, hogy a volt növendékek a „szolgálati és irányítási csoport” akarnak lenni.

– Nehéz a világszövetség elnökének lenni?

– Igen az, mivel ez nem egy munkahely, aminek teljes munkaidőt lehet szentelni. Most már értem, hogy mire gondolt a személyi edzőm 2015-ben (ekkor választottak meg), amikor azt tanácsolta nekem: „Vedd a családodat, és két évre költözzetek Rómába ...” Másrészről azonban ösztönző, mert teljes mértékben kihasználhatom az Istentől kapott tehetségeket és ajándékokat, és láthatom, hogy imádsággal a dolgok haladnak előre.

– Mit szeretne mondani a volt növendékeknek, akik olvassák ezt az interjút?

– Szeretném felfedni előttük, hogy becsületes állampolgárnak és jó kereszténynek lenni életterv. Szeretném, ha megértenék, hogy „a föld sója és a világ világossága lenni” cselekvési program. Szeretném, ha felismernék, hogy a személyes képességek és ismeretek felhasználása mások szolgálatában és különösen a Szalézi Család szolgálatában a helyes út a mennyországba jutásra.

– Mik a reményei?

– Megértetni, hogy Don Bosco azzal a gondolattal alakított meg minket, hogy felszabadít. Megkísérelni követni őt... ez sok bizonytalanság megoldását jelenti. Úgy álmodni, ahogy ő álmodott, a siker biztosítéka... Meghívom az összes volt növendéket, hogy álmodjon.

Forrás és fotó: Szaléziak.hu

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria