Anselm Grün: Egoizmusba fordulunk, vagy a válság megtanít, hogy szolidárisabbak legyünk egymással?

Anselm Grün gyorsan reagált jelen helyzetünkre. A héten könyve jelent meg a koronavírus okozta válságról. „Karantén”. Használati utasítás – a könyv címe, alcíme pedig: Hogyan lesz békés az együttélés a „maradj otthon” idején? Az interjúban a münsterschwarzachi bencés monostor szerzetese párhuzamot von a karantén és a monostori élet között. Arra mutat rá, mennyire fontos megtalálni a közelség-távolság, a home office és a családi élet helyes egyensúlyát. A bencés szerzetest leginkább az foglalkoztatja, hogy segítsen elkerülni azt, hogy a válság egoizmusba torkolljon.

– Anselm atya, Ön nagyon sokat van előadókörúton. Milyen most állandóan otthon lenni?

– Jól vagyok, végre van időm olvasni. És vannak még könyvterveim is. Nekem jót tesz, hogy folyamatosan a kolostorban lehetek.

– Mikor hírt adtak új könyvéről, elhangzott, hogy a szerzeteseknek a klauzúra révén vannak tapasztalatai a jelen helyzetről. Mik az előnyök, és mik a problémák?

– Az egyik gond természetes, összeszorultunk, szorosan egymás mellett kell élnünk. Mi, bencések 1500 éves tapasztalattal rendelkezünk arról, hogyan lehet megtalálni az egyensúlyt a közelség és a távolságtartás között. Tudjuk, hogyan ne menjünk egymás idegeire. Megtanultuk, hogy időnként vissza kell vonulnunk a cellánk magányába. Találnunk kell olyan zugokat, ahol védve vagyunk. Erre van szükségük az otthonaikban élőknek is.

– A klauzúra önkéntes elvonulás, aki viszont a világban él, a kijárási korlátozást inkább bezárásként éli meg. Mennyiben hasonlítható a kettő?

– Ez valóban probléma. Senki nem szokta meg, hogy folyamatosan otthon legyen. Blaise Pascal keresztény filozófus és író a 17. században megfogalmazta, a modern ember nagy problémája, hogy nem tud magában maradni a szobájában. Érthető, hogy az emberek kiborulnak, kapcsolatokat akarnak.

Az is nagy különbség a szerzetesi klauzúrával szemben, hogy a világi ember számára ott van a home office és a gyerekek gondozása, foglalkoztatásának feladata.

A home office-nak vannak előnyei és hátrányai. Fennáll a veszélye, hogy a munka ideje és a családi idő összefolyik. Kellenek határok, elkülönített idők, melyekben a szülő dolgozik, és idő, ami a családi együttlété. Fontos a határtartás.

– Milyen tanácsokat ad a könyve azoknak az embereknek, akik most távkapcsolatban élnek a világgal?

– Tudnunk kell, hogy ez érzelmi kérdés is, jól kell tudnunk kezelni érzéseinket. Fel fognak jönni érzelmek, ezeket kíváncsian meg kell ragadnom, és őszintén szembe kell néznem velük. Nem szabad ezeket elnyomnom, értékelnem, hanem tovább kell kérdeznem, mit akarnak nekem ezek mondani.

– Konkrétan? Kifejtené?

– A lényeg, hogy megértsük ennek értelmét. A haragot, dühöt nem tudom elnyomni. Ki fog törni. De lehet jelzés, hogy egyértelműbben meghúzzam a saját határaimat, ha valaki ezeken átlépett, ha engedtem, hogy átlépjen.

Megértem a bennem lévő méreg gyökerét, tudok vele mit kezdeni: azt jelzi, szükség van saját időre, énidőre, kell időnként egy védőburok.

– Az ember társas lény. Mennyi időt bír ki kapcsolati takaréklángon?

– A családi kapcsolatok ott vannak számára. Ezeket ápolni kell. A szinglik, vagy az idős emberek kell, hogy keressék a kapcsolattartás lehetőségeit. Legalább telefonon, de jó, ha a média új lehetőségeivel is élnek. Nem vagyunk remeték. Ha valakitől ezt várnánk el, az meghaladná az erejét.

– Mi lehet a válság hozadéka, mit vihetünk majd magunkkal?

– Vajon inkább egoizmusba fordulunk, vagy a válság megtanít, hogy szolidárisabbak legyünk egymással? Már most sok ember vállalja, hogy segít másoknak. A „védem magam, hogy téged védjelek” gyakorlata is a felebaráti szeretet gesztusa. A szolidaritás értékteremtő. Ha erre ráérzek, az én életem is új értelmet nyer. Mert ha nincs az életemnek értelme, agresszív leszek.

Fordította: Trauttwein Éva

Forrás: Katholisch.de

Fotó: Merényi Zita

Magyar Kurír