Fáradtan, az egész hét feladataitól kissé kimerülve érkeztünk meg a hétvégére. Úgy gondolom, gyermekem jobban várta, mit én. Bár egyikünk sem vett még részt ilyen alkalmon, de a barátja már mesélt neki egy előző anya-fia hétvégéről.
Már az első este igen mélyre és komolyra sikeredett. Kaptunk egy feladatot, amiből kiderült, hogy mennyire ismerjük egymást. Legnagyobb meglepetésemre a fiam jobban ismer, mint gondolnám. :)
Volt érzelmesebb része a hétvégének, ami csak az anyáknak szólt, de a legtöbb feladatban együtt játszottunk és tanultunk a gyerekekkel egymástól – egymásról.
A csak anyáknak szóló programrész jó tapasztalatcsere, fontos megerősítés volt abban, hogy nem vagyunk egyedül, és más is hasonló problémákkal küzd. Mindannyiunknak hasonló élethelyzete van, hasonlóan gondolkodunk, sőt még a gyermekeink is hasonlóan gondolkodnak. A 11–17 év közti életszakasz talán az egyik legnehezebb mind a szülő, mind a gyermek számára. Jó volt szakembertől segítséget kapni, hogy jó-e az irány, amin haladunk, vagy egy kicsit változtassunk rajta.
Szombaton délután egy páros (anya és fia) feladatban vehettünk részt, amikor is kimentünk a városba, és megadott szempontok alapján fotókat készítettünk. Az egyik feladat útmutatása szerint beültünk egy cukrászdába is. Számunkra nagy élmény volt, hiszen ritkán van lehetőségünk csak ketten sütizni.
Nagyon hálás vagyok Istennek és a szervezőknek ezért a hétvégéért. Testileg ugyan fáradtan, lelkileg viszont gazdagabban térhettünk haza otthonunkba, a családunkhoz.
Forrás: Horváth K. Adrienn/Szombathelyi Egyházmegye
Fotó: Szombathelyi Egyházmegye
Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria