Apáthy István: 110 kispap

A kispapok az említett esztendőben, január 23-án nem voltak hajlandók részt venni a békepapok gyűlésén. 

A könyv mottója a Kr. u. III. században élt ókeresztény író, Lactantius egyik sora: „Az üröm a mézzel nem keveredhet össze.” Apáthy István rámutat: a kispapok lázadása és a velük való szolidaritás azért történt, mert nem akartak az „igaz hittel telített személyek” keveredni a kompromittált, a hitet lejárató békepapokkal, akiknek cselekedetei ellentétben álltak a tisztes normákkal. „Nem akarták, hogy az üröm a mézzel keveredjen… Mert az nem jön össze.” A kispapok tudták, hogy a békepapokkal való keveredés hitüket veszélyezteti, és nem méltó a hivatásukhoz és rangjukhoz. Ennek tudatában jóhiszeműen és egyénenként döntve jártak el. Apáthy István tényként szögezi le: a kizárt szeminaristák az 1950-1959 közötti évtized, a legkeményebb időszak gyermekei és kispapjai voltak. Nem azért mentek el papnak, hogy a gonoszság erői előtt letegyék a fegyvert. Nem tehettek úgy, mintha nem ismernék a kommunisták jellemrajzát. „Nem azért mentek oda, hogy önmagukat a Gonosz erőinek lekötelezzék örökre, és ezáltal már eleve lealacsonyított lélekkel kijelentsék, hogy a kommunista, egyházüldöző, éppen akkor 700 papot börtönben tartó államnak semmit szóvá nem tevő barátai lesznek, sőt a maguk világából is kiűzik még az állammal való polémiának a gondolatát is.”

A szerző a világ szégyenének nevezi, hogy „az Isten és az egyház ügye mellett töretlenül kiálló teológusokat éppen a püspöki kar szolgalelkű módon tette az utcára a Szeminárium és a Hittudományi Akadémia vezetőinek felbujtásával és segédletével.” A kötet írója hangsúlyozza, hogy ezzel a Magyar Katolikus Egyház jövőjének „legintelligensebb és legképzettebb, legtudósabb krémjét” rúgták ki. A későbbiek folyamán soha ilyen nagy létszámú tanulógárdája nem volt a budapesti hittudományi akadémiának, mint ekkor. A kirúgások után viszont először nyolc, később tizenhat növendéke maradt mindössze a Központi Szemináriumnak.

A kizárásokat a Biszku Béla vezette Belügyminisztérium jelentős sikerként könyvelte el több dokumentumában is. (Hasonlóképpen az 1961-ben indult letartóztatásokat és egyháziak elleni pereket is, melyeket a „klerikális reakció széles körű szervezkedésével” indokoltak.) Az akadémiáról kirúgott kispapok az ÁEH tiltására semmilyen egyházi tisztséget, állást nem tölthettek be, még kántorok, sekrestyések vagy egyházközségi pénzbeszedők sem lehettek. Ám a kizárt kispapokat titokban felszentelte Zadravecz István püspök, szabályos szertartás keretében. Voltak azonban olyanok is, akik civilként élték további életüket, mások külföldre emigráltak. A szerző sokáig dolgozott fizikai munkásként, és csak később, a hetvenes években végezhette el a jogi egyetemet.

Apáty István szerint az akadémiáról 1959-ben kirúgott kispapok „áldozatok, akikről tudni kell, világítótornyok, akiket látni kell, példaképek, akikről tanítani kell, emberek, akikről szólni kell! Az ő világosságuk nem azért tündököl, hogy azt véka alá rejtsék.

(Éghajlat Kiadó, 2016.)

Fotó: Merényi Zita

Bodnár Dániel/Magyar Kurír