Ferenc pápa lelkigyakorlata: „A halál méltósága és eltékozolhatatlan örökség”

Illés egy özvegyasszony gyászán keresztül ismeri meg a halál méltóságát

A szegény özvegyasszony megvendégeli a prófétát, jóllehet neki is csak egy marék lisztje és néhány csepp olaja van. Mindez alkalom lesz a próféta számára, hogy bensőleg növekedjék. A kármelita atya szerint Illés agresszív, kezelhetetlen természetű. Az egyházatyák is ezt látták az ő személyében, és hogy „Isten kiegyenesítette a jellemét, nem pedig megszelídítette”. A prófétát az Isten azért küldi Cáreftába, hogy ott egy szegény, védtelen özvegyasszony tanítványaként szembesüljön „a halál méltóságával”.

Kezdetben a próféta a fogyhatatlan étel csodájánál még hatalmasnak, csodatévőnek tűnik, aki könnyen ad utasítást, de az özvegy fiának halála egy más útra téríti. Már csak az Úrban bízik, megéli saját kiszolgáltatottságát, már csak az Istenre hagyatkozik, akinek egyedül van hatalma. A halott fiúra boruló magatartása, könyörgő és kérlelő hangja az özvegy számára az Istennek egy másik arcát tárja föl, ez pedig az együttérző, a könyörületes Isten, az irgalmasság Istene, aki átölel és saját magába fölveszi a sebeinket.

Az Istentől kapott, eltékozolhatatlan örökség Nábot szőlője történetében

Február 26-án, csütörtökön délelőtt Secondin atya a Királyok első könyvének 21. fejezetéből a Nábot szőlője történetet elemezte Nem hagyom rád az örökségemet: az igazságosság és a szolidaritás tanúi címmel. Ácháb király szeretné megkaparintani az alázatos Nábot szőlőjét, de az egyszerű parasztember nem akar visszaélni az atyáitól kapott örökséggel, még ha a király maga kéri is azt. Ekkor a király álnok felesége, Izebel hamis tanúskodás megszervezésével istenkáromlással vádolja meg Nábotot, majd kivégezteti. Illés ekkor kimondja az Isten ítéletét Ácháb király felett, aki azonban erre bűnbánatot tart, és eléri büntetése enyhítését. A történet főszereplői egy-egy pszichológiai típust testesítenek meg – magyarázta a lelkigyakorlatos mester –: Ácháb a frusztrált embert, Izebel a skrupulus nélküli hatalmaskodót, Nábot az egyszerű jámbort, a lelkiismeret nélküli népképviselők pedig a maffiózó fajtát mintázzák. 

Ezek a képek alkalmasak arra, hogy „bennünket is kivigyenek a szabadra”, és ott „fedetlenül” egy komoly lelkiismeret-vizsgálatban lemeztelenítsenek. Kétségtelenül provokálnak bennünket ezek a szövegek – jegyezte meg a karmelita atya. – Hányszor is tesszük meg, hogy a szent ruhákat arra használjuk fel, hogy velük palástoljuk el hamis dolgainkat? Köztünk is megtörténhet, hogy Isten nevében burkolt erőszakot alkalmazunk! De mennyire szükséges, hogy a szegények és az elnyomottak most is fölkiáltsanak! Afrika és a Közel-Kelet erőszakcselekményeire gondolva a kérdés ma így fogalmazható meg: „Vajon az európai lelkiismeretnek nincs mit magára vennie?” A Biblia válasza egyértelmű: mindannyian a föld Nábotjainak a pártjára kell állnunk, védelmezni a jogaikat, befogadni az áldozatokat, felszítani a lelkiismeretet, hogy a föld az Istené legyen, áldás az élet számára – fejezte be csütörtök délelőtti elmélkedését Bruno Secondin kármelita atya az Aricciában tartott pápai lelkigyakorlaton.

Forrás és fotó: Vatikáni Rádió

Magyar Kurír