Átadták az idei Stephanus-díjakat – Megnyílt a Szent István Könyvhét

Kultúra – 2015. május 11., hétfő | 18:10

A XXIII. Szent István Könyvhét megnyitójának keretében május 11-én, hétfőn átadták az idei Stephanus-díjakat a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Szent II. János Pál pápa-termében. A katolikus szellemiségű kiadók seregszemléjét Erdő Péter bíboros nyitotta meg.

KÉPGALÉRIA – klikk a képre!

Az 1993-ban alapított Stephanus-díjat hagyományosan a Szent István Társulat fővédője, valamint az alapítvány elnöke adja át az arra érdemes személyeknek. A Stephanus-díjat két kategóriában ítélik oda: a teológia és az irodalom területén kiemelkedő eredményt elért alkotókat díjazzák vele. A kitüntetettek – az alapító okirat szerint – minden évben olyan szerzők, akik magyar nyelven megjelent műveikben, publikációikban az egyetemes keresztény kultúra értékrendjét közvetítik.

Idén teológiai kategóriában André-Joseph Léonard mechelen-brüsszeli érsek, irodalmi kategóriában pedig Kányádi Sándor Kossuth-díjas költő kapta a Szent István Társulat kitüntetését.

A könyvhét megnyitóján Rózsa Huba teológiaprofesszor röviden ismertette az idei könyvhéten jelen lévő kiadókat. Sarbak Gábor, a Szent István Társulat elnöke a könyvhétre megjelent köteteket mutatta be, amelyek közül kiemelkedik többek között a két díjazott, André Léonard Miért hiszünk? – A hit érvei, valamint Kányádi Sándor A Corcovado Krisztusa című kötete. A két szerző május 11-én, hétfőn 15–16 óra között dedikálta művét a Ferenciek terén.

Sarbak Gábor kiemelte továbbá Kovács Péter Pilinszky közelében című, a Vigilia Kiadó által megjelentetett kötetét, amelyben a szerző néhai nagybátyjára való emlékezései kísérik a költői életút bemutatását. Emellett fontos kiadványa az idei könyvhétnek Rónay György Tíz év című verseskötete, amely a Szent István Társulat gondozásában jelenik meg, és amelyet a költő saját maga állított össze. A kötetben ez idáig nyomtatásban napvilágot nem látott versek is szerepelnek. A társulat elnöke a továbbiakban felhívta a figyelmet olyan fontos kiadványokra, mint az idén harmadik magyar fordításban megjelenő, sokak által ismert A kis herceg (Lazi Könyvkiadó), vagy Homa Ildikó Evangéliumi lélektan című munkája a kolozsvári Verbum Keresztény Kulturális Egyesület kiadásában, illetve a Szent Pio atya vallomásait, gondolatait tartalmazó, Sebekből fakadó élet címmel az Ecclesia Szövetkezetnél megjelent válogatáskötet.

Ezután Spányi Antal székesfehérvári megyéspüspök, a Stephanus Alapítvány elnöke vezette fel a Stephanus-díjak ünnepélyes kiosztását. Mint fogalmazott: „A Stephanus-díjat alapításától napjainkig negyvenhat személy nyerte el. Valamennyien a teológia és az irodalom neves, megbecsült személyiségei, határainkon innen és túl. Szívből kívánjuk, hogy a keresztény kultúra iránti fogékony szellemiség kísérje tovább e díjat, s az abban részesülők évente gyarapodó táborát.”

Erdő Péter bíboros és Spányi Antal püspök ezt követően elsőként André-Joseph Léonard érseknek adta át a Stephanus-díjat, akit Pápai Lajos győri megyéspüspök méltatott.

Pápai Lajos beszédében röviden ismertette Léonard érsek életútját, majd kiemelte teológiai és filozófiai munkásságának azt a vonalát, amely a magyarul is megjelent Miért hiszünk? – A hit érvei című művében is kirajzolódik, és amely arra tesz kísérletet, hogy a hitet ésszerű érvekkel támassza alá. Amint Pápai Lajos fogalmazott: „E kis könyv különösen is aktuális nálunk, ahol több évtizedes ateista »inculturatio« után (…) fájdalmasan nélkülöztük a keresztény értelmiségieket, vagyis azokat, akik keresztény hitüket is értelmiségi szinten ismerték, vagy hitük valóban értelmes emberhez méltó »ész-szerű hódolat« (Róm 12,1).”

Pápai Lajos méltató szavait követően részletek hangzottak el André-Joseph Léonard Miért hiszünk? című kötetéből Lázár Balázs színművész tolmácsolásában. „A katolikus humanizmus” című fejezetben Léonard püspök Szent Iréneusz egyik gondolatából indul ki, amely szerint Isten dicsősége az ember. A brüsszeli érsek Iréneusz gondolatát úgy értelmezi, hogy az ember valódi élete abban rejlik, hogy megnyílik afelé, ami meghaladja őt, azaz Isten felé. A szerző vallja, aki megnyitja magát Isten előtt, annak szabadnak kell lennie, hiszen a hit az ész feletti birodalomhoz kalauzol. Ugyanakkor, ahogyan Léonard rámutat, a hit belső igénye szerint ész szerint igazolhatóvá tehető. Így válhat egyedül emberhez méltóvá.

A felolvasást követően a belga püspök, megköszönve a díjat, elmondta: Munkásságának mozgatórugója az volt, hogy általános zűrzavart tapasztalt az egyházon belül. Ez a zavar, ahogyan fogalmazott, az értelmi megkülönböztetés képességének hiányában mutatkozott meg. Így az volt a szándéka, hogy műveivel a személyes hitben való elmélyülést tegye lehetővé egyházi és világi hívek számára egyaránt.

Az irodalmi kategória díját a születésnapját előző nap ünneplő Kányádi Sándor vehette át Erdő Péter bíborostól és Spányi Antal püspöktől.

Kányádi Sándor laudációját Szentmártoni János tartotta. A Magyar Írószövetség elnöke beszédében kiemelte, hogy Kányádi Sándor töretlen népszerűségének rejtett oka az, hogy olyan nyelvet beszél, amit mindenki ért, hiszen versein nemzedékek nőttek fel. Méltató szavai szerint olyan költőt tisztelhetünk benne, aki a magyarságért aggódik, közösséget vállalva a nemzettel, mintegy élő lelkiismeretévé válva.

A laudáció végén Szentmártoni János Kányádi Felemás őszi ének című versével köszöntötte az ünnepeltet.

A díjazott költő a maga egyszerűségével csak annyit mondott, nem tud válaszolni az őt dicsérő szavakra, hiszen úgy próbált írni mindig, hogy édesapja, aki négy elemi iskolát végzett, megérthesse. Majd két példaképéről, Petőfiről és Márton Áron püspökről is megemlékezett beszédében, miközben egy magyarországi látogatás emlékeit elevenítette fel, amit egy román költővel közösen tettek Pannonhalmán.

Visszaemlékezését a frissen megjelent kötetben szereplő két költeménye, a címadó A Corcovado Krisztusa, valamint a Dél keresztje alatt felolvasása követte. Kányádi Sándor új kötete Istent szólongató és kereső alkotásainak könyvheti válogatása, emellett műfordításokat is tartalmaz.

A XXIII. Szent István Könyvhét megnyitójának zárásaként a Budapesti Vonósok Kamarazenekar vonósnégyese játszotta el Johann Sebastian Bach D-dúr zenekari szvitjének Air tételét.

A pesti Ferenciek terén hétfőtől szombatig ismét találkozhatnak az olvasók és a szerzők. Hétköznap 15–18 óráig, szombaton 11–15 óráig 48 szerző: író, költő, teológus dedikálja régi és legújabb műveit. A dedikálások rendjéről ITT olvashat. 

Május 11-én hétfőn Pápai Lajos püspök Te kövess engem, illetve A hit szemei című műveit, André-Joseph Léonard érsek Miért hiszünk? című munkáját, valamint Szabó Ferenc SJ Szabadon és hűségesen Krisztusban című kötetét dedikálta a Ferenciek terén.

André-Joseph Léonard


André Léonard 1940. május 6-án született a dél-belgiumi Jambes-ban (Namur mellett), egy négygyermekes család legkisebb gyermekeként. A család mind a négy fiából egyházmegyés pap lett. Édesapja nem sokkal André születése után életét vesztette a belgiumi német megszállás idején.

A namuri College Notre-Dame de la Paix-ban végzett humán tanulmányai befejezése után André-Marie Charue namuri püspök a leuveni XIII. Leó Szemináriumba küldte, ahol tomista filozófiai diplomát szerzett. Ezt követően a római Belga Kollégiumban tanult, ahonnét a Pápai Gergely Egyetemen abszolvált teológiai licenciátussal tért vissza hazájába.

1964. július 19-én Namurban szentelték pappá, majd Leuvenben 1968-ban filozófiai oklevelet szerzett. 1974-ben ugyanebből a tárgyból doktorált a Leuveni Katolikus Egyetemen; disszertációját Hegel logikája témakörében írta. 1976-tól a Leuveni Katolikus Egyetem filozófiai tanszékén tanított, mindeközben – 1978 júliusától – a Szent Pál Szeminárium rektori feladatait is ellátta.

1987-ben a Hittani Kongregáció tanácsadó testületeként működő Nemzetközi Teológiai Bizottság tagja lett.

II. János Pál pápa 1991. február 27-én namuri püspökké nevezte ki. Ugyanezen év április 14-én szentelte püspökké Godfried Danneels bíboros. Címerében a jambes-i híd és a luxemburgi Ardennek erdeire utaló vadászkürt látható. Püspökké szentelése alkalmával keresztnevéhez csatolta a Mutien nevet, a 19. században működő, 1989-ben szentté avatott Mutien-Marie Wiaux belga iskolatestvér tiszteletére, aki egész életét a tanításnak szentelte. Namuri megyésfőpásztorként különös hangsúlyt fektetett a fiatalok evangelizációjára és a papi hivatások ápolására.

1999. február 21. és 27. között ő vezette II. János Pál és a Római Kúria hagyományos nagyböjti lelkigyakorlatát Rómában. XVI. Benedek pápa 2010. január 18-án – a kánoni kort betöltő Danneels bíboros utódjául – mechelen-brüsszeli érsekké nevezte ki. Számos önálló kötet és tanulmány szerzője, elsősorban francia és holland nyelven publikál.

Kányádi Sándor


Kányádi Sándor (írói álneve: Kónya Gábor) 1929. május 10-én született a Hargita megyei Nagygalambfalván (Románia), székely földművescsaládban. Édesapja Kányádi Miklós gazdálkodó, édesanyja László Julianna.

Az elemi iskola öt osztályát szülőfalujában végezte, majd a székelyudvarhelyi református kollégiumban (1941–1944), a Római Katolikus Főgimnáziumban (1944–1945) és a fémipari középiskolában (1946–1950) tanult. Ezt követően beiratkozott a Szentgyörgyi István Színházművészeti Főiskolára, de a kolozsvári Bolyai Tudományegyetem Nyelv- és Irodalomtudományi Karán szerzett magyar irodalom szakos tanári diplomát 1954-ben. Tanárként soha nem dolgozott, életét teljesen az irodalomnak szentelte.

Költői tehetségét Páskándi Géza fedezte fel. Ő közölte 1950-ben első versét a bukaresti Ifjúmunkás című lapban. 1951–1952-ben az Irodalmi Almanach segédszerkesztője, ezzel egy időben néhány hónapig az Utunk, 1955 és 1960 között a Dolgozó Nő munkatársa, 1960-tól 1990-ig pedig a Napsugár című gyermeklap szerkesztője. Az osztrák fővárosban 1967-ben előadást tartott Líránkról Bécsben címmel. 1968-ban Függőleges lovak című kötetét az Utunk szerkesztőségének díjával tüntették ki. 1970-ben Fától fáig című válogatáskötetét írószövetségi díjjal ismerték el. 1971-ben a szatmári színház bemutatta Ünnepek háza című drámai játékát. 1979-ben Budapesten jelent meg Fekete-piros versek című gyűjteményes kötete. 1984-ben egy hosszabb észak- és dél-amerikai előadókörúton vett részt. 1987-ben meghívták a rotterdami Nemzetközi Költőtalálkozóra, de mivel útlevelet nem kapott, tiltakozásul kilépett a Román Írószövetségből. 1992-ben Izraelben erdélyi jiddis népköltészet-fordítását mutatta be.

Esszéíró és műfordító, főként modern román költők: Nicolae Labis, A. E. Baconsky, Ioan Alexandru művei, valamint az erdélyi szász és jiddis népköltészet tolmácsolója.

Fotó: Thaler Tamás

Várkonyi Borbála/Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria