Az 1956-os forradalom áldozataira emlékeztek a székesfehérvári bazilika emlékkeresztjénél

Hazai – 2020. október 23., péntek | 17:59

A székesfehérvári püspökség imádságos ökumenikus megemlékezést tartott: az 1956-os forradalom hőseire emlékeztek a székesegyház emlékkeresztjénél. A történelmi egyházak képviselői mellett az ünnepségen többek között Cser-Palkovics András polgármester és ’56-os veteránok is részt vettek.

A bazilika oldalánál álló emlékkeresztnél a hősök tiszteletére tartott ünnepség Baráth Eszter szavalatával kezdődött, aki Jobbágy Károly A rádió mellett című versét adta elő. Az ökumenikus imádság keretében a történelmi egyházak képviselői imádkoztak a hősökért, az áldozatokért, népünkért.

Elsőként Révész Lajos baptista lelkész imája hangzott el: „Mennyei Atyánk, amikor Fiadról beszéltél a prófétákon keresztül, akkor úgy szóltál róla, hogy a fájdalmak férfia lesz, a betegség ismerője, aki megismerte a gyászt belülről is. Így jövünk hozzád, Atyánk, hogy a Te Fiadra nézve gyógyítsd be a sebeket, amelyet az 1956-os forradalom okozott, és adj nekünk olyan megbékélést, megnyugvást, amit csak Te tudsz adni. Hálát adok azokért, akik életüket adták, vagy az egészségüket, kapcsolataikat veszítették el és áldozták fel, hogy mi szabadok legyünk. Kérjük, taníts minket az Ő példájukon keresztül!”

Bencze András evangélikus püspökhelyettes, lelkész imája az Isten önfeláldozó szeretetének titkáról és a forradalmat átélők hallgatásáról szólt.

„Atyám, szeretnénk ma eléd vinni titkainkat. Nem éltem még akkor, amikor ez a forradalom lezajlott. Amikor gyermek voltam, semmit nem tudtam. Amikor fiatalként kérdéseim támadtak, sokszor a hallgatás falába ütköztem. Eléd viszem az elhallgatott történeteket. Azt, hogy a mesékből a szüleink hosszú évei kimaradtak. Eléd viszem a félbeszakadt mondatokat, a véletlen kicsúszott megjegyzéseket, amelyeket senki sem magyarázott meg. Eléd viszem a figyelmeztető szavakat: »Te erről az iskolában ne mesélj!« Eléd viszem a megszakadt rokoni kapcsolatokat, azt, hogy a szüleik temetésére sem jöhettek haza az idegenbe szakadtak, akik elmenekültek. Eléd viszem azokat, akiknek beleroppant egészségük a tűrésbe, a hallgatásba. Eléd viszem azokat, akiknek a szülei a másik oldalon álltak és azokat, akik a megemlékezés napjaiban ma is inkább hallgatnak.

Atyám, ma szeretném eléd vinni titkainkat, amelyek félelmetesek, roppant űrt hordoznak, bizonytalanná tesznek. Atyánk, Te is elénk hoztad a Te titkodat, emberi ésszel fel nem fogható szeretetedet. Halálig menő hűségedet, szanaszét eső, ölelő tested irgalmát, amit Krisztusban láthatóvá tettél, nyilvánvalóvá a kereszten. Elénk hoztad titkodat, és a Te titkod Krisztus, aki gyógyít, békességet szerez és bizonyosságot ad. Elmondom neked titkainkat és Te elmondod nekem a Te titkaidat. Áldott csere ez Atyám, mert Krisztus ismeretében a mi titkaink is a helyükre kerülnek. Áldott légy, aki bizalmat gyújtasz szívünkbe, a múltunkat megtisztítva.”

Szász Zoltán református lelkész imájában azt hangsúlyozta, egy olyan nép fiaiként fordulunk most Istenhez, akiket az Úr megtartott kegyelméből és irgalmából.

„Köszönjük, hogy nem bűneink szerint ítélsz, Urunk, mert akkor már rég elvesztünk volna. Köszönjük, hogy a Te nagy vágyad, hogy ezt a magyar népet megtartsad. Hadd kérjünk, Urunk, hogy ébredjünk ennek tudatára. Ismerjük fel akaratodat, és lássuk be, hogy nincs más út, csak az, akit Te adtál Jézus Krisztusban. Itt vagyunk, Urunk, a kereszt előtt, és könyörgünk, hogy az egész magyar nép a kereszt előtt vívja meg harcait, küzdelmeit, Rád tekintve, aki osztozol fájdalmainkban és nyomorúságunkban. Szeretnénk ennek a népnek a jövőjéért imádkozni, Urunk, bocsásd meg megosztottságainkat, melyek a társadalomban feszülnek. Imádkozunk népünk és városunk vezetőiért, hogy Te vezesd őket, adj nekik felülről jövő bölcsességet.”

Végül Spányi Antal székesfehérvári megyéspüspök imádkozott az országért és a népért, a hősökért, akik a legtöbbet adva vállaltak áldozatot nemzetünkért. Azért szólt az imádság, hogy ha kell, mi is tudjunk bátran a nyomukba lépni, és hozzájuk hasonlóan megtenni azt, amit a becsület, a haza szeretete, a nép iránti adósságunk megkövetel.

„Mindenható örök Isten, a történelem Ura, bizalommal fordulunk Hozzád imánkkal, hogy az 1956-os forradalom hőseiért és áldozataiért könyörögjünk. Te láttad küzdelmüket, hősiességüket, hazaszeretetüket és szenvedéseiket. Jutalmazd meg őket el nem múló országodban az igazak győzelmével, adj megnyugvást nekik az örök békesség honában. Isteni megváltónk, Jézus Krisztus, Te így tanítottál minket: nagyobb szeretete senkinek sincs annál, mint aki életét adja barátaiért. Akikért most imádkozunk, szerették hazájukat és családjukat, és őértük adták életüket. Tekints rájuk kegyesen, és részesítsd őket kereszthalálod titka által a feltámadás dicsőségében. Nekünk pedig add, hogy Istenbe vetett hittel, magyar hazánkat odaadóan és önfeláldozóan szolgáljuk, családjainkat hűséges szívvel szeressük. Add, hogy a hősök és áldozatok áldott emlékéből a komoly kötelességteljesítés, a hősies áldozathozatal lelkülete áradjon ránk. Adj csüggedés nélküli szívet a jóért való küzdelemben, hogy magyar hazánkért mindent megtegyünk, törvényeid és tanításod szerint éljünk dicsőségedre és embertársaink javára!”

Az ünnepség végén a történelmi egyházak képviselői elhelyezték közös koszorújukat az emlékkeresztnél, majd a közéleti vezetők koszorúztak és hajtottak fejet az ’56-os hősök emléke előtt. Végül az ünneplő közösség tagjai is elhelyezték az emlékezés virágait.

Forrás: Székesfehérvári Egyházmegye

Fotó: Varga Mátyás

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria