Az apró örömöt keresni kell – Pécsi Rita a derűs lelkületről

A lélek a fájdalomban erősödik, de az örömből táplálkozik. Mégis, gyakran könnyebben megy a kesergés, sőt, még egy kicsit „ízlik” is! Jaj, ez a világ! Jaj, ez az időjárás! Jaj, az emberek!  És noha keresztényként hisszük, valljuk a megváltás nagy örömét, mégis mintha húsvét nélküli nagyböjtben élnénk… Nem segít persze az örömhajhászásra vagy a fájdalom mindenáron való kerülésére ösztönző korszellem sem, és a wellness-társadalom muszájöröme is inkább kiégést és csömört okoz végső soron.

Úgy látszik, elfelejtettük, vagy nem vesszük komolyan, hogy az igazi öröm komoly dolog, és tanulható is. Leghatékonyabb eszközünk az érzelmi rugalmasság gyakorlása lehet, amely elvezet bennünket arra az egyszerű tapasztalatra, hogy vannak krízisek, nehézségek, konfliktusok, fájdalmak, de visszatalálhatunk a belső békéhez. Erre tanít minket minden jó mese is. Ezek a történetek nem arról szólnak, hogy minden rendben van, hanem arról, hogy minden rendbe hozható. Persze el kell indulni, tűzön-vízen, veszedelmeken át, és legfőképpen magunkat kell legyőznünk, még ha hétfejű sárkány képében jelentkeznek is a veszélyek. Nyitott szemmel és szívvel kell figyelnünk, hol találhatunk segítőkre, társakra. A fájdalom kontrasztja is fontos szerepet játszik mindebben. Nagy lélektani törvény az is, hogy minden élvezet a lemondásból táplálkozik. Az ember ugyanis vágyakozó lény. A vágyakozás teremti meg bennünk azt az űrt, szomjúságot, amit azután betölthet az öröm megannyi formája.

Így találhatott rá például Olofsson Placid atya a Gulág embertelen körülményei között a túlélés egyik lényeges törvényére, mely szerint az apró örömöt keresni kell. Annyira fontosnak látta ezt, hogy örömolimpiát rendezett a rabtársaival a munkatáborban. Egész nap figyelték, milyen örömöt lehet találni az ottani siralmas körülmények között. Aztán este mindig beszámoltak egymásnak, és az volt a győztes – az lett a Jani –, aki több aznapi örömöt tudott felsorolni. Aztán jött a következő forduló, és újra keresték az örömöket. Egyszer az egyik „versenyző” arról számolt be, hogy nem tudott szenvedni, mivel tizenhét öröme volt, és ezeket egész nap mondogatnia kellett magában, nehogy estére elfelejtse.

Vannak napok, amikor mi is úgy érezzük, csak a túlélésre számíthatunk. Ilyenkor vessük be Placid atya túlélőszabályát! Keressük hétköznapjaink apró örömeit! Mik lehetnek ezek? Például a találkozások öröme, az együvé tartozás különös ajándéka. Egy tekintet, egy mosoly, egy kézfogás vagy egy ölelés, és azok, akikkel a szívünkben találkozunk. Vannak váratlan örömeink is, amelyekben Isten szinte huncut mosollyal kacsint felénk: itt vagyok ám! Egy szép napfelkelte, a harsány madárdal, egy különös kis virág vagy egy finom ebéd, egy levél, egy kedves üzenet vagy meglepetés. És nem különben az, ha magányosságunk fájdalmában „csöndesen és váratlanul átölel az Isten” (Ady Endre). Különös tapasztalatunk lehet a közösen viselt fájdalom könnyes öröme is. És a csodálkozás is igazi öröm! Aki nem tud csodálkozni, örülni sem tud. Gyökössy Endre szerint „Boldogok, akik csodálkoznak ott is, ahol mások közömbösek, mert örömes lesz az életük”. Izgalmas, eleven öröm a megismerés öröme is. Amikor megértjük, megtapasztaljuk, hogyan működik a világ, az ember, milyen különös törvények igazgatják a természetet, miként lehet megszólaltatni egy hangszert vagy eljárni egy táncot.

A szépen, jól elvégzett munka öröme mély, csendes öröm. Sokkal gyakoribb és igazabb a zajos és felszínes sikereknél. Ismerjük az előttünk álló kihívások feszültséggel teli örömét is. Az ember – a keletiek bölcsessége szerint – az akadály gyermeke. A nehézség lépcső, amelyre ez van írva: „Gyere, fent találkozunk!”

Az apró örömök művészetéhez talán a gyermekek értenek a legjobban. Ha biztonságban, szeretetben élnek, mindennek tudnak örülni: állandóan csodálkoznak, szenvedéllyel merülnek bele munkájukba: a játékba. Szüntelenül keresik-kutatják a természetet, mindennél jobban értékelik a kapcsolatot, és akárhányszor elesnek, bátran szaladnak tovább. Ilyeneké a mennyek országa. Mi pedig az istengyermekség lelkét kaptuk.

„Örömre kell berendezkedni. Nem szabad félni a teljes örömtől.” (Pilinszky) Ez lehet számunkra a farsangi idő üzenete is. Jó volna a nagy zajban, a vidám mulatságban, a jóízű lakomában, a sok álarc mögött is megtalálni az apró örömöket, és hálás szívvel megörvendezni, szeretteinkkel megosztani őket, hogy az ebből fakadó belső derűt a böjti időkben is megőrizzük, és erős vágyakozással, komoly igyekezettel eljussunk a feltámadás örömébe.

„Isten ott szólít meg minket a legerősebben, ahol bensőleg az öröm rezdülését érezzük” (Tilmann Beller). Rajta hát! „Akinek füle van, hallja meg!” (Mt 13,9).

Fotó: Pixabay

Magyar Kurír

Az írás nyomtatott változata az Új Ember 2020. február 16-i számában jelent meg.