Az Egyház képregénye – Szentképkiállítás Tatán a NEK évében

Kultúra – 2020. március 30., hétfő | 20:48

Kovács Csaba Albert atya, a tatai Szent Imre-templom plébánosa lassan egy évtizede gyűjti a szentképeket, amelyekből időről időre kiállításokat is rendez. Idén, a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus (NEK) évében az Oltáriszentség a tárlat fő témája.

A középkori kolostorokban a magánájtatosságok alkalmával a szerzetesek a cellájuk ablakára bibliai témájú képeket helyeztek. Ezek a pergamenre vagy papírra festett szentképek Jézust, Szűz Máriát, a szenteket, hitigazságokat ábrázoltak. A könyvnyomtatás elterjedésével széles körben elterjedtté váltak a kisméretű, imakönyvekbe tehető alkotások. A kommunizmus idején külön engedélyhez kötötték a szentképek előállítását és értékesítését. Kovács Csaba Albert atya, a tatai Szent Imre-templom plébánosa lassan egy évtizede gyűjti a szentképeket, amelyekből időről időre kiállításokat is rendez. Idén, a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus évében az Oltáriszentség a tárlat fő témája.

– Hogyan összegezné az elmúlt hét év gyűjtőmunkájának eredményét?

– Lehetetlen megmondani, hogy pontosan hány darabból áll a gyűjtemény. Tatán kívül a Vas megyei Iklanberényben is kiállítottuk a szentképek egy másik, több mint ezer darabot számláló részét. A kezdeményezés úgy indult, hogy meghirdettem a hívek körében: gyűjtsünk össze minél több képet, ezzel megőrizhetjük a történelem egy apró szeletkéjét. Hiszen minden kép mögött emberi történetek, sorsok rejtőznek. A kérésem nagy sikert aratott. Nem tudjuk, melyik a gyűjtemény legrégebbi darabja, mert nem minden képre írtak évszámot. Van azonban egy szentkép, amelyen az 1771-es évszám szerepel. Régebbi, mint a kolostor, ahol most vagyunk.

– Több mint ezer szentképet állított ki az Eucharisztia témakörében. Milyen szempontok mentén válogatta össze a tárlaton látható alkotásokat?

– Először azt hittem, mindössze 40–50 szentképet tudok majd kiállítani ebben a témakörben. Elkezdtem átválogatni a gyűjteményt, és magam is rácsodálkoztam, hogy milyen nehéz eldönteni, melyik kerülhessen fel a tablóra, és melyik nem. A rendelkezésre álló falfelület viszont véges, ez sokat segített a kiállítandó képek kiválasztásában.

– Újabb döntést igényelhetett az is, hogy a képeknek melyik oldalát mutassa meg az érdeklődőknek.

– A válogatás során most csak a szentképek képes oldalát vettem figyelembe, de az is érdekes, hogy melyiknek mi van a hátulján. Akár kézírás is lehet rajta. Folyamatban van egy német múzeum megszervezése: összeállítok egy gyűjteményt a német nyelvű szentképekből. Ezeknél nézzük a hátoldali szöveget is, nagyon érdekes történetek kerekednek ki belőlük. Az a tervem, hogy átnézem a több mint ezer szentképet, elemzem a szimbolikájukat, és írok egy dolgozatot erről a témáról.

– Említette, hogy a képeken olvasható szövegek érdekes történetekre utalnak. Mesélne ezekről?

– Van például egy tablónyi kép, aminek nagyon tragikus és izgalmas a története. Kismaroson él egy hölgy, aki meghallotta, hogy gyűjtöm a szentképeket, és elküldte nekem a családi gyűjteményét. Az édesanyja az ötvenes években pedagógusként tiltakozott a katolikus iskolák államosítása ellen, ezért a férjét elvitték, őt pedig a szegedi Csillagbörtönbe zárták. A családtagjai beküldhettek neki pár szentképet. Ott van a képek hátulján a szegedi büntetés-végrehajtási intézet pecsétje. A hölgy később kikerült a börtönből, és a szentképek a család féltett ereklyéi lettek, később pedig felajánlás révén a gyűjteményembe kerültek. A tablóra, amely bemutatja ezeket a képeket, felkerült az a levél is, amelyből megismerhetjük ezt a történetet. Ha minden egyes darab esetében utánanéznénk, hogy a feliratokat ki írta, kinek, mikor, hol és miért, akkor nagyon izgalmas dolgok derülnének ki.

– A kiállítás az utolsó vacsorától az eucharisztikus csodákig úgy halad végig az Oltáriszentség történetén, mint egy képregény?

– Gyerekkoromban nagyon szerettem a képregényeket, gyűjtöttem őket. Innen jött a gondolat, hogy a szentképek tulajdonképpen egy keresztény, katolikus képregényt alkotnak, amelyben benne van a Biblia és az Egyház egész tanítása. Ha valaki végignézi ezt az ezer szentképet, akkor fogalmat alkothat arról, hogy mi, katolikusok mit gondolunk az Eucharisztiáról.

– És egyúttal bepillantást nyerhet a jelképek rejtelmeibe is.

– Így van. Egy időben foglalkoztam az ikonok világával, ikonfestést is tanultam. Azoknak a képeknek köztudottan mély szimbólumrendszerük van. Hasonló szimbolika azonban megfigyelhető a mi szentképeinken is. Gyakran visszatérő jelkép például a pelikán, amely a saját vérével eteti az övéit. Érdemes ezeket közelebbről is tanulmányozni.

– Van a kiállításon olyan témakör, tabló, ami különösen közel áll a szívéhez? 

– Állandó olvasmányom Szent Fausztina nővér naplója. Gyakran jelent meg neki az Úr Jézus kisgyermekként egy kehelyben, az Eucharisztiában. Napjaink emberétől kissé távol áll ez a kép, gyerekesnek, édeskésnek, sziruposnak tűnhet számára. Fausztina nővér is megkérdezte Jézustól: „Mondd, Uram, miért jelensz meg nekem kisgyermekként?” Azt a választ kapta, hogy az alázatra, a kicsinységre szeretné megtanítani őt. Az Eucharisztiában Krisztus a maga teljességében van jelen. A gyermekségétől egészen a föltámadásáig.

Forrás: NEK Általános Titkársága

Fotó: Tóth Franciska

Az írás az Új Ember 2020. március 29-i számában jelent meg.

Kapcsolódó fotógaléria