Az én papom: Horváth Sándor

Nem sok ember van a Pécsi Egyházmegyében, akinek Horváth Sándor atya ne lenne ismerős. Szelíd humorával és közvetlenségével megragadja az embereket. Elmondhatom, hogy Sándor atya szinte kortalan. A fiatalokkal focizik, biciklizik, túrázik, az idősebbekkel együtt imádkozik, zarándokol.

Jelenleg az olaszi egyházközség plébánosa és a Mohácsi Esperesi Kerület esperese. Az ő plébániáján mindig van valaki, aki éppen segítségért jön hozzá. Mindig szakít időt arra, hogy imádkozzon, beszélgessen velük. Sokszor lehet a kezében látni valamiféle szerszámot, csavarhúzót, kalapácsot. Nem volt olyan templomcserép, vagy akármi, ami elromlott volna, hogy azt ő helyre ne hozta volna. Szüntelenül tevékenykedik, de a hívekről sem feledkezik meg – mindig lehet nála gyónni! Nagy hangsúlyt fektet a szentségek kiszolgáltatására: a szentgyónásra, az elsőpéntekesek megáldoztatására és gyóntatására, a betegellátásra. Törődik a rábízottakkal, ezért csörög mindig a telefonja, ezért keresi fel híveit személyesen. Számos közösséget alakított ki egy korábbi szolgálati helyén is, ahonnan még ma is látogatják – közel húsz év után is.

Papi lelkülete, lendülete számomra is meghatározó volt, amikor hivatásomat választottam. Emlékszem, nem zárkózott el, mikor mondtam neki, hogy úgy érzem, az Úr papnak hív. 2008–2012-ig volt a plébánosom Sellyén. 2012-től Olasz plébánosa. Nem igen akadt olyan év, hogy ne töltöttem volna nála pár napot. Mindig volt idő a beszélgetésre, és beletekinteni a pasztorációba. Bármi kérdésem van, neki feltehetem, őszintén válaszol. Eddigi szolgálati helyein mindig nagy megbecsülés és tisztelet övezte. Szinte nincs olyan ember, akivel ne elegyedne szóba az utcán. Mindenkihez van egy jó szava, engem a vizsgaidőszakban felhívott, a filozófiavizsgám előtt: „Katona, ne tévessze össze a víziló fiát a filozófiával!” – s nyugtatott, hogy ne idegeskedjem.

Öt esztendővel ezelőtt ünnepelte ezüstmiséjét, jelmondata a következő: „Isten országa köztetek van” (Lk 17,21). Ő tényleg Isten országán munkálkodik! Halkan és szerényen, de annál nagyobb lelkesedéssel és buzgósággal építi Isten országát, és imádkozzunk azért, hogy még sokáig építhesse!

Pohnert Dávid