Az én papom: Nagy Károly

Nézőpont – 2016. július 8., péntek | 20:01

„Az én papom” kampányunkra szeretettel várjuk olvasóink írásait 500–2000 karakter terjedelemben, jó minőségű fotóval (jpg formátumban). Nagy Károlyt, a budapesti Rózsafüzér Királynéja-templom plébánosát Farkas Marianna mutatja be olvasóinknak.

Az én papom, aki szívemnek kedves, Nagy Károly – életem része lett, fontos része.

51 éves vagyok, kereszteletlen, de befelé vágyódó, keresztelésre készülő. Vágyódó a fehér ruhára, ahogy Károly atya mondta, a Jézusba öltözésre, a keresztség szentségére, az új életre, Jézus követésére.

2016. március 6-án léptem be először a Rózsafüzér Királynéja-templomba, és fogadtam el Jézus hívását. Ez volt az első szentmise, amin részt vettem. Boldog voltam, mert tudtam, a harangok értem is szólnak, engem is hívnak. „Itt vagyok, Uram”, potyogtak a könnyeim, „megérkeztem, a kapuban állok, zörgetek”. Igennel feleltem a hívásra, és másnap hittanórára mentem. Plébánia, plébános, pap, Károly atya, hittanterem, katekumenek, Viki, a hittantanárom, csupa-csupa újdonság – és mindenhol Jézus. Károly atya tanított, hogy mindenkiben meg kell látnom Jézust. Felebarátaimon keresztül kell szolgálnom és szeretnem Őt.

Mi történik velem? Mi ez a változás az első igen óta? Én vagyok az, és mégis más. Haldoklom, hogy újjászülethessek. Ki ez a lény itt bennem?

Sok-sok kérdés, ami válaszra vár. Válaszaimat hol találom? A hívást hogyan kövessem? Egy belső hang irányít, nem tehetek mást, mennem kell. Jézus hív, Károly atyán keresztül. Tanít. Az istengyermekséget tanulom. Milyen jó diáknak lenni Jézus iskolájában! Otthon vagyok, van egy új családom. Jézus pásztort is küldött, hogy el ne vesszek. Károly atya hív, figyel, kérdez és felel. Bizonytalankodom, megijedek, elfutnék, de nem enged. Utánam nyúl és erősít. Szeretni tanulok, de még oly gyönge vagyok. Károly atya biztat, imáiban hordoz.

Csöndes vagyok. Elvesztettem a hangomat, hogy befelé figyeljek, és meghalljam Jézus tanításait. Károly atya nem siettet, hallgatni is lehet mellette és vele. Milyen jó, hogy nem kell fecsegni! A zaj bezár, a csönd kinyit.
Még félénk vagyok, de van kapaszkodóm, Károly atya az. Kapaszkodom belé, mutatja az utat, visz Jézushoz. Ő az én jó pásztorom!

Károly atya szokta mondani, hogy minden együtt megélt program, rendezvény a plébániai közösséggel, egy kincsgyűjtés.

A Bükkben voltunk kirándulni, felmentünk egészen az Őr-kőig. Ez a kirándulás is egy lehetőség volt a kincsgyűjtésre... Károly atyán keresztül Jézus üzent: Mariann, várlak, keress és találj rám!

Köveket keresgéltem, szedtem össze... Kincseket gyűjtöttem, kincseket találtam! Kincseimben Jézusra leltem.

Hazavittem egy nagy követ, Barna, a férjem segítségével... Vegyem észre, hogy nem vagyok egyedül.

Repedésekkel és barázdákkal teli... Hogy az Úr begyógyítsa sebeimet, mert Ő nem az egészségesekhez jött.

Egy kicsit úgy néz ki, mintha csokiszósszal lenne leöntve... A sebeimből ajándék lesz, édes élet az Úrral, mert „az Istent szeretőknek minden javukra szolgál” (Róm 8,28).

A házi szentélyünkbe rakom... Az Úr elé viszek mindent, csak vele és rajta keresztül élek.

Letisztogatom a kosztól, portól... Az Úr elvesz tőlem mindent, ami nem az új életembe való. Lelki nagytakarításon esem át.

Gyertyatartóként fogom használni.... Jézus világít, mutatja az utat. Az Úrnak szentelt élet világít másoknak, köréje gyűlnek az emberek, fényénél melegszenek, és ők is köveket gyűjtenek, hogy sziklára építkezzenek, új életük legyen.

Gyűjtöttem egy „diótörőt” is. Pont a markomba fér, és kissé hegyes a vége.... Hogy a „nehéz diókat” is feltörjem, s tudjam, megértsem, Jézussal együtt minden megoldható.

Károly atya! Most már tudom! Aki kincset keres, Jézusra lel! Kincseimben van Károly atya, az új családom, a plébániai közösség, mert mi sokan vagyunk egyek, egyek Jézusban. Erre tanít Károly atya.

Farkas Marianna

#Az én papom #papi hivatás

Kapcsolódó fotógaléria