Az Eucharisztia ünneplése 77.

Fellépvén a (bírói) emelvényre az Atya jobbjára, és néked adatik mennyei hatalom mindenek felett, amely nem volt emberi. 

Az Aeterne rex altissime második versszaka a liturgikus reformot megelőzően így szólt: Fellépsz a csillagok köreibe, mennyeinek neveznek téged, és nem emberinek, a minden dolgok fölött összpontosult hatalmad miatt.

A himnusz szerzője Jézus mennybemenetelének misztériumát összekapcsolja a bírói képpel, amelynek alapja a 110. zsoltár: „»Ülj az én jobbomra, amíg ellenségeidet lábad zsámolyává teszem.« Hatalmas jogarodat kinyújtja az Úr Sionból: uralkodj ellenségeid között! Tied lesz az uralom hatalmadnak napján a szentek fényességében” (Zsolt 110,1b–3a; vö. Zsolt 132,12). A költő ugyan kifejezetten nem említi, de a himnusz szövege magába foglalja Jézus szenvedéstörténetének – főtanács, Pilátus és Heródes – bírói székeit, hiszen ezek emberi törvényszékek, Jézus pedig a mennyei bíróságban foglalja el trónját, az Atya jobbján. A főpap és a főtanács bírói testülete előtt Jézus a következőket mondja: „És látni fogjátok az Emberfiát a Hatalmasnak jobbján ülni, és eljönni az ég felhőiben” (Mk 14,62b; vö. Zsid 12,2).  Jézus szavai ennyiben az Emberfia dicsőséges győzelméről szólnak. Ezen a ponton kapcsolódik a 110. zsoltárhoz a Dániel próféta könyvéből származó kép: „Majd azt láttam az éjszakai látomásban, hogy íme, az ég felhőiben valaki jött, aki olyan volt, mint az Emberfia, s amikor az Ősöregig eljutott, az ő színe elé vitték, és ő hatalmat, méltóságot és országot adott neki, hogy minden nép, törzs és nyelv neki szolgáljon, és hatalma örök hatalom legyen, amely meg nem szűnik, és országa olyan, amely el nem pusztul” (Dán 7,13–14; vö. Róm 14,10–11). Márk evangéliumának végén a kép már beteljesíti Jézusnak a főpapok előtt mondott szavait: „Az Úr Jézus, miután szólt hozzájuk, fölvétetett a mennybe, és ül az Istennek jobbja felől” (Mk 16,19). A himnusz második versszaka egyrészt az efezusiakhoz írt levél szempontjából válik még inkább érthetővé – „Krisztusban mutatta meg, amikor feltámasztotta a halottak közül, és jobbjára állította a mennyekben, minden fejedelemség és hatalmasság, erő és uralom, és minden egyéb név fölé, nemcsak ezen a világon, hanem az eljövendő világban nevezettek fölé is” (Ef 1,20–21; vö. Kol 3,1), másrészt Péter első levelének alapján: „aki az Isten jobbján van, miután felment a mennybe, és akinek uralma alá vannak vetve az angyalok, hatalmasságok és erők” (1Pt 3,22).

Magyar Kurír