Az Eucharisztia ünneplése 79.

Remegnek az angyalok, látván a halandók sorának fordulatát: vét a test – tisztít a test, uralkodik az Isten Igéjének teste. 

Az Aeterne rex altissime kezdetű himnusz sorai a Breviarium Romanum kiadásában, a liturgikus reformot megelőzően így szóltak: Remegnek az angyalok, látván a halandók sorsának fordulatát: bűnt követett el (peccat) a test – mos (mundat) a test, uralkodik az Isten – Isten teste. A himnusz a soron következő versszakában tovább hódol a mennybe emelkedett Krisztus előtt, és megragadja az alkalmat, hogy összefoglaló tanítást adjon: engedetlenségével az ember vétett, de Jézus megtestesülése és kereszthalála kiengesztelte Istent az emberrel (vö. Ef 1,7; Zsid 9,12; 1Pt 1,18).

A 8. zsoltárban a következőket olvassuk: „mi az ember, hogy figyelemre méltatod, és mi az emberfia, hogy meglátogatod? Kevéssel tetted őt kisebbé az angyaloknál, dicsőséggel és tisztelettel koronáztad, és kezed művei fölé állítottad” (Zsolt 8,5–7). Ebből a versből kiindulva írja a Zsidóknak írt levél szerzője Jézusról: „Láttuk azonban, hogy Jézust, aki kevéssel lett kisebb az angyaloknál, a halál elszenvedéséért dicsőséggel és tisztelettel koronázta, hogy Isten kegyelme szerint mindenkiért megízlelje a halált” (Zsid 2,9). Jézus Krisztus, a testet öltött Ige papként engesztelő áldozatul adta önmagát, hogy megmentse az embert. Ezt a szeretetet és misztériumot szemlélve szinte beleborzonganak az angyalok. A testet öltött Ige felmagasztaltatott a kereszten (vö. Iz 52,13), uralkodik, előtte leborulnak az égiek – ez indítja a himnusz szerzőjét arra, hogy az ember felismerje, milyen nagy hálával tartozik az Úrnak –, mivel Jézus Krisztus keresztje az élet forrásának bizonyult (vö. Zak 14,8; Jn 7,37; 19,34). Ilyen értelemben a himnusz negyedik versszaka egyrészt Szent Pálnak a rómaiakhoz címzett levelének sorait foglalja össze: „Isten azonban azzal bizonyítja irántunk való szeretetét, hogy abban az időben, amikor még bűnösök voltunk, Krisztus meghalt értünk. Azért most, miután az ő vére által megigazultunk, még sokkal inkább megment minket őáltala a haragtól (…) Egy ember által jött a bűn ebbe a világba, a bűn által pedig a halál, s így a halál átment minden emberre, mert mindenki vétkezett (…) Amint tehát büntetés szállt minden emberre egynek a bűnbeesése miatt, úgy az életet adó megigazulásban is minden ember részesül egynek az igaz volta miatt” (Róm 5,8.12.18). A himnusz költője másrészt János első levelének soraira is emlékeztet: „Ha azonban világosságban járunk, mint ahogy ő is világosságban van, akkor közösségben vagyunk egymással, és Jézusnak, az ő Fiának vére megtisztít minket minden bűntől” (1Jn 1,7). Jézus hozott világosságot az ember életébe (sors fordulása). János evangéliumában a vér kiontása eucharisztikus értelmezésben áll (vö. Jn 6,53–56; 19,34 és 1,29), levelében ennek közösséget teremtő erejét emeli ki, ez pedig a bűn elidegenítő hatása után nagy sorsfordulat az ember létében.

Magyar Kurír