Az Eucharisztia ünneplése 89.

Nézőpont – 2020. július 19., vasárnap | 12:00

Sztankó Attila liturgikus jegyzetét olvashatják.

Néked mind az angyalok, néked az egek és az összes hatalmasságok; néked a Kerubok és Szeráfok szüntelen hangon kiáltják.

A Te Deum laudamus kezdetű himnusz harmadik és negyedik verse a teremtett világ mennyben lakozó, szellemi lényeinek hangos imájához kapcsolja a közösség énekét; bepillantást kapunk Isten dicsőségébe (vö. Jn 12,41.43; ApCsel 7,55).

Az angyalok Isten akaratának teljesítői és küldöttei, a kerubok az elveszett Paradicsom őrzői (Ter 3,24; Ez 28,14.16), szobraikkal díszítették a frigyszekrényt; a szeráfok pedig hatszárnyú tűzlények. Ezekiel prófétánál még három csoport szerepel: Erelim, a figyelők, Ofanim, a keréklények és Hajot, vagyis az állat alakú égi lények.

Miután a földi teremtmények alkotójuknak és Atyjuknak vallják Istent – „Az Úré a föld s ami azt betölti, a földkerekség és minden lakója. Mert ő alapította a tengerekre, s a folyók fölé ő állította” (Zsolt 24,1–2), az egyházi közösség bekapcsolódik a mennyei liturgia istendicséretébe. A himnusz harmadik versszakától a hatodikig terjedő részt Izajás próféta sorai ihlették: „Abban az esztendőben, amikor meghalt Uzija király, láttam az Urat, amint magas és kiemelkedő trónuson ült, és ruhájának uszálya betöltötte a templomot. Szeráfok álltak mellette; hat-hat szárnya volt mindegyiknek: kettővel befödték arcukat, kettővel befödték lábukat, és kettővel repültek. Az egyik így kiáltott a másiknak: (…)” (Iz 6,1–3a).  A himnusz szövegére ugyanakkor hatással voltak a 148. zsoltár szavai: „Dicsérjétek az Urat az egekből, dicsérjétek őt a magasságban! Dicsérjétek őt, angyalai mind, dicsérjétek őt, seregei mind!” (Zsolt 148,1–2), valamint Dániel próféta könyvének himnusza: „Áldott vagy, aki a mélységeket szemléled s a kerubok fölött trónolsz (…). Áldott vagy az ég erősségében (…). Áldjátok az Urat az Úr angyalai, dicsérjétek és mindenekfölött magasztaljátok őt mindörökké!” (Dán 3,55a.56a58)

Az ószövetségi szövegrészletek mellett megemlítjük az Újszövetség lapjain található szövegforrásokat is. Az egyik: „A trón előtt mintegy üvegtenger volt, kristályhoz hasonló, és a trón közepén, és a trón körül négy élőlény, elöl és hátul tele szemekkel. Az első élőlény oroszlánhoz volt hasonló, a második élőlény bikához volt hasonló, a harmadik élőlénynek emberhez hasonló arca volt, és a negyedik élőlény repülő sashoz hasonlított.  Hat-hat szarva volt. A négy élőlény mindegyikének hat-hat szárnya volt, körös-körül és belül tele voltak szemekkel. Éjjel-nappal pihenés nélkül azt mondták: »Szent, szent, szent az Úr, a mindenható Isten, aki volt, és aki van, és aki eljövendő!«” (Jel 4,6–8; vö. Ez 1,5–18). A másik: „mert benne teremtetett minden az égben és a földön, a láthatók és a láthatatlanok, a trónusok és uralmak, a fejedelemségek és hatalmasságok. Minden őáltala és őérte teremtetett.(Kol 1,16; vö. Mk 13,25; Róm 8,39; 1Pt 3,22)

Kétségtelen viszont, hogy Jeruzsálemi Szent Kürillosz sorai szépen megvilágítják a himnusz tartalmát: „Ezután megemlékezünk (…) a láthatókról és a láthatatlanokról, az angyalokról, főangyalokról, hatalmakról, uralmakról, erőkről, hatalmasságokról, trónusokról, a sokarcú kerubokról, és Dávid szavával hatalommal mondjuk: »Magasztaljátok az Urat velem együtt!« Megemlékezünk a szeráfokról, amelyeket Izajás úgy látott a Szent Lélekben, hogy körülállják Istent trónját, és két szárnyukkal elfedik arcukat, kettővel lábukat, és kettővel lebegnek (…)” (Ötödik misztagógikus katekézis, 6.)

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria