Az Eucharisztia ünneplése 91.

Nézőpont – 2020. augusztus 9., vasárnap | 12:00

Sztankó Attila liturgikus jegyzetét olvashatják.

Telve vannak az egek és az egész föld dicsőséged tiszteletével.

A hálaadó himnusz hatodik verssora továbbfűzi a háromszor szent angyali énekéhez kapcsolódó gondolatsorát (vö. Iz 6,3), és összeköti a mennyei karok dicséretét a földön élők Isten előtti hódolatával. Elsősorban a Zsoltárok könyve egyes énekeinek szakaszait idézhetjük mint a Te Deum laudamus himnusz verssorának szentírási hátterét: „Uram, mi Urunk, Milyen csodálatos neved szerte a világon! Hisz az egeknél fenségesebb dicsőséged!” (Zsolt 8,1. vö. 8,10; 36,8; 76,8); „Rólad szól dicséretem a nagy gyülekezetben; amit fogadtam, teljesítem azok előtt, akik félik őt. (…) Észbe kap és megtér az Úrhoz a föld minden határa, és leborul színe előtt a nemzetek valamennyi családja. Mert az Úré a királyi hatalom, és ő uralkodik a nemzeteken.” (Zsolt 22,26–29) Végül pedig: „Áldott legyen neve mindörökre, maradjon meg neve, amíg a nap ragyog; Benne nyerjen áldást a föld minden nemzetsége, dicsérje őt minden nemzet! Áldott legyen az Úr Isten, Izrael Istene, egyedül ő művel csodákat. Áldott legyen az ő fölséges neve örökre, teljék be fölségével az egész világ! Ámen! Ámen!” (Zsolt 72,17–19) Ahogyan a Zsolt 47,710 esetében, a zsoltáros Isten magasztalására szólítja a föld minden teremtményét, sőt a Zsolt 22,30 értelmében az élőket és a holtakat, valamint a jövendő nemzedékeket is. Istennek jár a magasztalás, mivel dicsősége betölti a földet. (vö. Iz 6,3; Szám 14,21) Ő az, aki csodákat cselekszik a teremtés kezdetétől a történelem folyamán: „Adjatok hálát az Úrnak, szólítsátok a nevén, ismertessétek meg a népek közt tetteit! Emlékeztessetek arra, hogy magasztos a neve! Énekkel dicsérjétek az Urat, mert fönséges dolgot művelt, legyen ismert ez az egész földön! Kiálts és ujjongj, Sion lakója, mert nagy közötted Izrael Szentje!” (Iz 12,4–6) A 22. zsoltárnak és Izajás tanításának remek összefoglalását adja a jeruzsálemi egyház egyik ismeretlen papjának vagy püspökének homíliája: „Jósága betölti a föld határait. Az egész emberiséget betölti leszállása. A mennyeieket, a földieket, a föld alattiakat eltölti irgalmassága, eltölti őket jósága, könyörülete, eltölti ajándéka, eltölti jótéteménye.” (Ismeretlen szerző beszéde az Úr bemutatásáról a templomban, 3.)

Az Úr dicsősége, a kabód iránti tisztelet egyben hála is a fölséges és mindenek fölötti Úr iránt, jósága és irgalma miatt, amely nemcsak a mennyei szentélyben, a Templomban, hanem a földön is megnyilvánul (vö. Ez 40; Zsolt 145,11; 147,1; Hab 2,14).

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria