Az igazi egységet Krisztus keresztje teremti meg – Lezárult az ökumenikus imahét Székesfehérváron

KÉPGALÉRIA – klikk a képre!

Az imaest kezdetén Tóth Tamás katolikus esperes-plébános köszöntötte a jelenlevőket, és elmondta: „Az elmúlt egy hét minden estéjének imádságos együttléte, lelkülete lehetőséget és okot ad arra, hogy hálát adjunk Istennek a közös imádságok és Vele való találkozások öröméért.”

Az istentisztelet Spányi Antal megyéspüspök gondolataival kezdődött. „Amikor most összegyűlünk, hogy az egységért könyörögjünk, köszönetet mondunk Istennek keresztény örökségünkért és az ő szabadító és megváltó cselekedetéért a történelemben. Hálát adunk az ő szabadító erejéért, amelyet megtapasztaltak a történelem során a karibi keresztények, és mi is bizonyosságot kaptunk a kinyilatkoztatásban, és amelyről saját életünk benyomásai is tanúskodnak. Bizalommal akarunk arra az Istenre tekinteni, akinek szabadító hatalmát a jövőben is, a jelenben is kérjük. Amikor látjuk a keresztények üldözését, a keresztény kultúra elpusztítását, egy valamiféle új világrend megalkotásának szándékát, akkor kérjük, hogy az irgalmas Isten legyen velünk, és a mi egy szívvel egy lélekkel mondott imádságunk hathatósan szóljon az Úr felé. Törekedve arra, hogy szándékainkban, életünkben, gondolkodásmódunkban a Szentlélek által vezetett egység megvalósuljon” – imádkozott a főpásztor.

A közös imaalkalom az egységre szólító Szentlélek-hívó imával folytatódott, majd a kiengesztelődés könyörgései következtek: „Ments meg, Urunk, az olyan rendszerektől, amelyek aláássák az emberi méltóságot, és a rabszolgaság új formáit erőltetik ránk! Ments meg, Urunk, az olyan döntésektől, és cselekedetektől, amelyek szegénységgel, kirekesztéssel, hátrányos megkülönböztetéssel sújtják testvéreinket! Ments meg, Urunk, a félelemtől és a gyanakvástól, amely elválaszt minket egymástól, és határokat szab reménységünknek és a gyógyulásnak!” Ezután a keresztény felekezetek lelkipásztorai és elöljárói felolvasták az est bibliai szakaszait.

Bencze András evangélikus püspökhelyettes igehirdetésében bemutatta – az idei ökumenikus imahét útmutatóját összeállító – karibi térség keresztényeinek társadalmi helyzetét. Beszélt az emberkereskedelemről, a közbiztonság hiányáról, az eladósodásról, a gazdasági kiszolgáltatottságról, és annak megannyi következményéről, amelyek a keresztény gyülekezetek válaszára várnak. Ahhoz azonban, hogy a keresztények ezekben a kérdésekben együtt tudjanak megnyilvánulni, le kell győzniük saját megosztottságukat és be kell gyógyulnia sebeiknek. „Ma arra kérnek a karibi keresztény testvérek bennünket, hogy hordozzuk őket imádságunkban, hogy megtalálják az egység forrását, és megéljék testvériségüket. Sosem késő ezt kérni. Isten ugyanis összegyűjti a szétszórtakat a föld széléről, ahogy hirdeti az est alapgondolata” – mondta a lelkipásztor.

Az igehirdető arról is beszélt, az egység nem magától értetődő, nem csak az emberi akaratból születik meg. A Bibliában olvassuk, hogy Pilátus és Heródes barátságot köt egymással, de az egység ennél sokkal több. Elérhető külső erőforrásokból, például a közös ellenség meglátásakor. Sokan mondják, hogy majd akkor egyek lesznek a keresztények, ha üldözni kezdik őket. „De ez nem Isten útja, nem így szánja nekünk. Jézus Krisztus azt mondja, ha felemeltetem földről, majd magamhoz vonzok mindeneket. Az igazi egységet, azt Krisztus keresztje teremti meg, az a kereszt, amely elénk magasodik, kikerülhetetlenül látszódik számunkra és meglátjuk magunkat benne. Arról a keresztről ugyanis a Mindenható Isten néz le ránk és láttatja velünk elvesztettségünket. Tehát amikor Jézus Krisztus keresztje alá kerülünk, akkor döbbenünk rá arra, hogy csoda, hogy mi az Isten gyermekeinek tudhatjuk magunkat. Csoda, hogy az Úristen meghív bennünket az országába. Nem elért eredményeinkkel jutunk be. És mivel csoda, ezért tudunk örülni azoknak, akik szintén erre a csodára rátaláltak. Így válik az Egyház valóban eggyé. Egyedül a Krisztus keresztjén csodálkozó és dicsőítő énünk tart meg minket közösségbe.”

A közös hitvallással folytatódó istentiszteleten a közbenjáró imádságokat a különböző felekezetek képviselői olvasták fel. „Amikor hálát adunk a bűn rabságából való szabadulásunkért, az Úr elé hozzuk kéréseinket, hogy törje össze a láncokat, amelyek rabságban tartanak, és láncok helyett a szeretet és közösség kötelékével kössön össze minket, és szabadíts meg a rabszolgaság minden formájától, és mindentől, ami elhomályosítja az emberi méltóságot. … Légy most velünk, és a Szentlélek erejével és vigasztalásával szabadíts meg önzésünktől, gőgösségünktől és félelmeinktől, amelyek megakadályoznak bennünket, hogy az egyház teljes, látható egységére törekedjünk.”

Az istentisztelet végén a Miatyánk közös elmondása után, a hívek békejobbot nyújtottak egymásnak. Bencze András evangélikus püspökhelyettes elbocsátó imája a Krisztus testében egyesített Isten népéhez szólt.

A székesfehérvári ökumenikus imahét utolsó közös alkalma Spányi Antal megyéspüspök áldásával fejeződött be. Az alkalmon ökumenikus énekkar végzett zenei szolgálatot Dóczy István karnagy vezetésével.

Forrás és fotó: Székesfehérvári Egyházmegye

Magyar Kurír