Az isteni gondviselés mindenhová elkísér bennünket – Könyv jelent meg Nyáry Ernő bagdadi érsekről

Kultúra – 2018. március 9., péntek | 16:38

A Nemzeti Közszolgálati Egyetem (NKE) Hadtudományi és Honvédtisztképző Karán mutatták be március 8-án Nyáry Éva festőművész „Egy pillanat az örökkévalóságból – Nyáry Ernő bagdadi érsek élete” című könyvét.

KÉPGALÉRIA – Klikk a képre!

A rendezvény levezető elnöke, Siposné Kecskeméthy Klára ezredes, egyetemi tanár virtuális földrajzi utazásra hívta a megjelenteket, bemutatva Nyáry Ernő (1906–1987) életének főbb helyszíneit: az Osztrák–Magyar Monarchia, szülőhelye, a felvidéki Turócszentpéter, majd Pozsony, Pécs, Bécs; aztán Franciaország, Párizs, Lille, Avon következnek, ezután kontinenst váltunk, és az iraki Bagdadba, aztán Budapestre, végül pedig újra Avonba érkezünk.

Nyáry Ernő bagdadi érsekként egy olyan országban szolgált, amely az arab nacionalizmust és a szocializmust próbálta vegyíteni; ahol a keresztények és a muszlimok békésen éltek egymás mellett a mindennapokban. Az előadó kiemelte, hogy Nyáry Ernő apai nagybátyja a könyv szerzőjének, Nyáry Évának.

A könyv egy olyan személyiséget mutat be, aki bagdadi missziója során hidat épített vallások, etnikumok, nemzetiségek között. Nyáry Ernő harminckét évig szolgált Bagdadban. Siposné Kecskeméthy Klára idézte Németh Pál református lelkészt, aki szerint a muszlimok a hazájukban természetesnek veszik, hogy a keresztényeknek vannak saját templomaik, hogy istentiszteleteket tartanak – így telt az elmúlt 1400 év. 

Az üldöztetés mindig akkor történik, amikor nincs állami rend, folyamatosak a zavargások. Ilyenkor sajnos mindig a kisebbségeken csattan az ostor – jellemezte a Közel-Kelet jelenlegi helyzetét Siposné Kecskeméthy Klára, aki szerint az egykori bagdadi érsek által betöltött hídszerep jótékony hatása lehet az üzenete Nyáry Éva könyvének, ami a béke irányába vihet bennünket a mindennapokban.

Nyáry Éva a Jeruzsálemi Szent Lázár Katonai és Kórházi Lovagrend nagyperjele, és e tisztségében a lovagrend magyarországi képviseletének vezetője. Nagybátyja rendkívüli életét ismertetve elmondta: Bedeghi és berencsi gróf Nyáry Ernő Károly Albert az egyik legősibb magyar családba született, hat testvére volt. A szülők élénk társadalmi életet éltek, pozsonyi kastélyukban sok vendég fordult meg. A gyermekeket magántanítók tanították nyelvekre, etikettre, zongorázni, teniszezni. A család életének szerves része volt a közös muzsikálás.

Nyáry Ernő már gyermekkorában tanújelét adta Istenhez és az Egyházhoz való vonzódásának, lelkiekben gazdag életet élt. Középiskoláit Nagyszombatban, Pécsett és Vácott végezte, majd elvégezte a bécsi Külkereskedelmi Főiskolát. 1928–1930-ban a csehszlovák hadseregben katonáskodott. Rövid ideig Párizsban egy kereskedelmi vállalat alkalmazottjaként dolgozott. Elegáns, jóképű, intelligens férfi volt, aki főnöke lányának, Jacqueline-nak is megtetszett. Nyáry Ernő azonban egy Lourdes-ban tett zarándokút során elkötelezte magát Isten szolgálata mellett. A későbbiekben segítette őt egy prágai jezsuita atya is, az innsbrucki papi szeminárium régense, de mindenekfelett a konnersreuthi plébános és a stigmatizált Neumann Teréz. A vele folytatott beszélgetés szilárdította meg elhatározását, hogy a papi hivatást válassza.

Nyáry Ernő – miután szakított szerelmével, Jacqueline-nal – az innsbrucki szemináriumban tanult, 1937-ben szentelték pappá. Még előtte, 1932-ben belépett a kármelita rendbe és az avoni rendházban élt, ahol 1939-ben házfőnök lett. A II. világháborúban a németek megszállták Franciaország jelentős részét. Avonból már akkor sokan elmenekültek – így a kármelita szerzetesek is –, mielőtt a német csapatok elfoglalták volna. Nyáry Ernő házfőnökként megígérte, hogy épségben megőrzi a kolostort. Teljesen egyedül maradt. A jövőtől félve, Istenhez fordult s imádságban töltötte napjait.

Egyik este, amikor vacsoráját éppen befejezte, csöngettek a kolostor ajtaján. Egy fiatal zsidó nő állt a rendház előtt gyermekével együtt, akit szorosan magához ölelt. Sírva könyörgött az atyának, hogy engedje be őket és nyújtson számukra menedéket. Nyáry Éva szerint Ernő atya ekkor komoly dilemma előtt állt. Tisztában volt azzal, hogyha segít a síró asszonynak és gyermekének, az ő élete veszélybe kerül, és a németek a kolostort is feldúlhatják. Közben azonban arra gondolt: nem tudna élni azzal a tudattal, hogy nem mentett meg valakit, akit ugyan veszélyek vállalásával, de megkímélhetett volna a szenvedésektől. El sem tudta képzelni, hogy ne tegyen meg mindent, amit emberi-papi erkölcse diktált. Befogadta az asszonyt és gyermekét, majd ezt követően még sok üldözött zsidó embert. Nyáry Ernő helytállását „második hazája” legértékesebb kitüntetésével, a Francia Köztársaság Becsületrendjével hálálta meg, amelynek piros szalagját kabáthajtókáján haláláig viselte.

Nyáry Ernőt 1954-ben nevezte ki XII. Piusz pápa a bagdadi misszió élére. VI. Pál 1971-ben bagdadi apostoli kormányzóvá, 1972-ben bagdadi (latin) érsekké emelte. Főpásztorként templomot, zárdát, püspöki palotát építtetett és megszervezte a katolikus oktatást. 1983-ban vonult nyugalomba, Bagdadot 1986-ban hagyta el. Mielőtt végleg visszavonult volna avoni cellájába, végiglátogatta azokat a városokat, ahol tanult és tanított Franciaországban, Ausztriában és Magyarországon. Hazautazott a Felvidékre is, elbúcsúzott családjától. Visszatérve Avonba 1987. augusztus 21-én hunyt el.

Nyáry Éva felidézte azt is, hogy gyakran találkozott érsek nagybátyjával, aki rábízta naplóit, írásait, levelezését, fotóit, s magnóra vett emlékezéseit is. Ő pedig küldetésének érezte e fantasztikus kincs feldolgozását. Hosszú évekig gyűjtötte és rendezte az anyagot, olvasta a Nyáry Ernőről szóló írásokat, tájékozódott történelmi és földrajzi értelemben is. Közben jobban megismerte családja történetét, múltját is.

„Úgy tűnik nekem – írta egyszer Nyáry Ernő érsek –, hogy egy gondolat szövi keresztül családunk és rokonságunk történetét: mindenhová elkísér minket az Isteni Gondviselés. Az a sok jóság, amivel környezetünkben találkozunk, csak azt bizonyítja, hogy van egy közös kötelék, ami mindnyájunkat összetart, és amit a halál sem tud elszakítani, és ez a Szeretet.”

A könyvbemutatót a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen 2017-ben létrejött „Szélsőségek, vallási szélsőségek Ludovika Kutatócsoport” szervezte, amelynek vezetője Ujházi Lóránd római katolikus pap, az NKE Hadtudományi Doktori Iskola tudományos főmunkatársa, fővédnöke pedig Erdő Péter bíboros, prímás, esztergom-budapesti érsek.

Fotó: Merényi Zita

Bodnár Dániel/Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria