Az utolsó vacsora emlékmiséje a püspöki székhelyeken

Hazai – 2020. április 10., péntek | 13:01

Nagycsütörtökön este az utolsó vacsora és az Eucharisztia alapítása emlékére mutattak be szentmisét katolikus templomainkban – idén a hívek részvétele nélkül. Az egyházi járványügyi előírás alapján a szentmisében elmaradt a lábmosás szertartása. A püspöki szentmisékről adunk körképet, az egyházmegyék tudósításai alapján.

Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök április 9-én este Törő András püspöki titkár koncelebrálásával mutatott be szentmisét a debreceni Szent Anna-székesegyházban, amelyet a több ezer hívő a járványveszély miatt csak a technikai eszközök segítségével követhetett élőben.

„Én vagyok az élet kenyere” (Jn 6,35). Jézus szerette övéit, akik a világban voltak. Szeretetének végső jeleként adja az Eucharisztiát, az Oltáriszentséget – vagyis saját magát adja oda nekünk eledelül. Nem szimbolikus tettet hajt végre, nem egy emléket ad, hanem itt maradt velünk. Valóságosan adja magát, megtöri a kenyeret, hogy mindenkinek jusson, és odaadja a kelyhet, hogy mindenki igyon belőle – mondta homíliájában Palánki Ferenc megyéspüspök. – Ezen az estén, bár nem fizikailag, de mi is ott vagyunk az utolsó vacsora termében, részt veszünk Jézus áldozatában. Aki ebben jelen van, az a szövetség kegyelmében részesül, és Istennek lesz asztaltársa. Ő megvendégel bennünket.

Jézus új és örök szövetségről beszél, amelyben már csak egyetlen áldozat van, az Úr szenvedő szolgája, Jézus. Ő az, aki nekünk adja testét és vérét. Benne részesülve nekünk is részünk van az újszövetségi kegyelemből, Isten jelenlétéből, az ő szeretetéből. De ahhoz, hogy nekünk adhassa magát táplálékul, étellé kell tennie magát. Most, amikor nem tudjuk őt magunkhoz venni a szentáldozásban, talán megtanulunk vágyakozni utána, hogy milyen jó, hogy belőle élhetünk, hogy erőt ad nekünk, hiszen ő valóban az életünk kenyere, táplálja bennünk az isteni életet – hangsúlyozta a főpásztor.

Bővebb beszámoló ITT olvasható.

*

Győri Egyházmegye

Veres András megyéspüspök nagycsütörtök este a győri Nagyboldogasszony-székesegyházban mutatott be szentmisét az utolsó vacsora emlékére.

Milyen szerepet tölt be az Eucharisztia életünkben? – tette fel a kérdést szentbeszédében a megyéspüspök. – Az Eucharisztia a szeretet szentsége, hiszen megismerhetjük általa Isten, a kenyér színe alatt köztünk lévő Krisztus szeretetét. Az Eucharisztia ugyanakkor a szeretetre épülő közösség szentsége is: az Egyház az oltár körül, az Eucharisztia ünneplése során és által jön létre. Az Egyház tagjaiként a szentmise, és ezáltal az Eucharisztia részeseivé kell válnunk. Ha vágyódunk az élet és a szeretet teljessége után, Krisztust engedhetjük be az életünkbe, aki tanításával és valóságos jelenlétével is részévé válik mindennapjainknak. Ennek megtapasztalása segíthet minden hívőt, hogy az élet keserűségeit és fájdalmait maga mögött tudja hagyni.

Mint a szeretet teljessége, az Eucharisztia áll az Egyház életének középpontjában – emelte ki a főpásztor, s rámutatott annak fontosságára, hogy a szentmise ünneplésének a hívek és a papság egyéni, személyes életének is centrumává kell válnia. Hiszen a szentáldozás által nemcsak a mi életünknek válik részesévé Krisztus, hanem bennünket ő a saját életébe von be, amely mintegy az örökkévalóság elővételezését jelentheti számunkra.

Nagycsütörtök este annak lehetőségét rejti magában, hogy megvizsgáljuk, valóban életünk középpontjában áll-e az Oltáriszentség, és hogy találkozzunk az önmagát értünk feláldozó Krisztussal az Eucharisztia szentségében. Hogy számot vessünk arról, hogy vajon a szentmise jelenti-e számunkra létezésünk legfontosabb magját. Adja Isten, hogy az utolsó vacsora emlékezete késztessen bennünket őszinte elköteleződésre és igazi vágyakozásra az eucharisztikus Krisztus után! – zárta szentbeszédét Veres András megyéspüspök.

Bővebb beszámoló ITT olvasható.

*

Esztergom-Budapesti Főegyházmegye

Erdő Péter bíboros, prímás a budapesti Szent István-bazilika Szent Jobb-kápolnájában egyedül – asszisztencia és koncelebrálók nélkül – mutatott be nagycsütörtök este szentmisét az utolsó vacsora emlékére.

A mai estén az Eucharisztia alapítását ünnepeljük. Micsoda húsvéti vacsora volt az! Micsoda széder! – fogalmazott a főpásztor. – A kenyérről mondja Jézus, hogy a teste, és a borról, hogy a vére. És értünk adja a testét. A bor pedig a szövetség vére, az Újszövetségé. És maga Jézus az áldozat. A kereszten, majd pénteken! De már jelen időben, jelenvalóként ott van az emeleti teremben a másnapi áldozat. És jelenvalóként van itt azóta is mindig a szentmisében, a történelmi jelenben a hajdani esemény, amely örök. Az esemény, amely térben-időben zajlott, de szét is feszíti a tér és idő határait. Az esemény, amely nem vagy konkrét pillanatban lejátszódott, reális történet, vagy örök megvalósulás, hanem egyszerre mind a kettő, mert Isten más dimenzióban létezik, mint az anyagvilág. De itt van most is, működik a világban, és közben mérhetetlenül túl is van mindenen, amit érzékelünk, vagy akár gondolhatunk. Minden szentmise a világmindenségen túli, isteni valóság különleges megjelenése köztünk. Más, mint Isten általános jelenléte mindenütt a világban. Több annál. Sajátosan krisztusi, olyan isteni jelenlét, amely egy konkrét emberrel lényegi egységben van. Benne tehát gyökeresen másképp és mérhetetlenül inkább jelen van az Isten, mint bárhol egyebütt a világban. És ez a Krisztusban való isteni jelenlét újul meg és marad közöttünk az Eucharisztiában. Az Oltáriszentségben Krisztus mindent nekünk ajándékozott. Már amikor embertestet öltött, kiüresítette önmagát (Fil 2,7). Úgy látszott, mintha megszűnt volna Isten lenni. Amikor pedig meghalt a kereszten, de az Oltáriszentségben köztünk maradt, úgy tűnt, mintha megszűnt volna embernek lenni is (Alexovics Basilius, Vasárnapi prédikátziók. Nyári rész, 2Posonyban 1807, 29.). Ezért mondja Aranyszájú Szent János, hogy az Oltáriszentség szinte a megtestesülés kiterjesztése (Uo.).

Erdő Péter szentbeszéde teljes terjedelmében ITT olvasható.

*

Hajdúdorogi Főegyházmegye

Nagycsütörtökön a Görögkatolikus Egyház vecsernyével egybekötött Nagy Szent Bazil Liturgián emlékezik meg a titkos vacsoráról, az Eucharisztia és a papság megalapításáról. A járványügyi helyzet miatt „csonka szertartás” volt idén: a hívek és a papság részvétele nélkül, szűk asszisztenciával vezette a liturgiát Kocsis Fülöp érsek-metropolita a debreceni főszékesegyházban.

Kocsis Fülöp rámutatott: Az Eucharisztiában a megtestesülés folytatódik. Jézus úgy ment el mennybemenetelkor, hogy végérvényesen itt maradt velünk a kenyérben és borban. Ez nem csupán egy „remek isteni ötlet”, hogy így velünk marad a világ végezetéig. Valójában ezáltal áll helyre a rend, a paradicsomi állapot, amikor mindent nekünk adott táplálékul az Isten. A paradicsomban még olyan harmonikus kapcsolatban állt az ember az Istennel, hogy mindent az Isten ajándékául fogadott, minden táplálék Eucharisztia volt. Ezt rontotta meg a bűn, attól kezdve, hogy az ember elveszítette bizalmát Teremtőjében elfelejtette, hogy a világ Isten szeretetének a jele és a világ is szembe fordult vele – magyarázta a metropolita és hozzátette, hogy a táplálkozás a mai napig őriz valamit a paradicsomi állapotból, amikor közösen étkezünk. Ünnepeink lakomák nélkül nehezen képzelhetők el. A baj csak az, hogy ezek sokszor dorbézolásba, önzésbe fordulnak át, mert igazából nem az Istent köszöntjük, nem hálát adunk vele.

A legszörnyűbb dolog, amit tehetünk, ha úgy vesszük magunkhoz az Eucharisztiát, hogy közben távol maradunk tőle – mutatott rá Kocsis Fülöp. Most, amikor idén nagyon különleges módon éljük át a húsvétot, nagyon sokan nem részesülhetnek az Eucharisztiában sem, de nem a fizikai, hanem a lelki távolság a fájó. „Júdás hiába áldozott és vette magához távol maradt az Istentől, mert mást akart” – emelte ki a főpásztor. Beszédét azzal zárta, hogy igaz, most sokunknak távol kell maradnia a templomtól, az Eucharisztiától, de lélekben közel leszünk, hiszen ezt az ajándékot egyszer s mindenkorra ideadta az Isten, szeretetének legnagyobb jelét. Ha most visszafogottabban is kell ünnepelni, Krisztus akkor is köztünk van, és most megtanuljuk, hogy a külsőségek nélkül is nekünk adja magát az Isten. Figyeljünk rá, fogadjuk szívünkbe és az idén is velünk fog feltámadni!

A szertartás különleges pillanata volt az antimenzion, vagyis az ereklyekendő megszentelése. Ez tulajdonképpen egy terítő, amelyen Krisztus sírba tételének ábrázolása látható. Az antimenzion belsejébe egy szent ereklyéjét szokták belevarrni, ami azt jelképezi, hogy az Egyház a mártírok vérére és Isten szent embereinek életére épül. E szokás korai egyházi gyakorlatból ered, amikor a keresztények azok sírjánál gyűltek össze és ünnepelték az Eucharisztiát, akik keresztény hitükért éltek és haltak meg.

Bővebb beszámoló ITT olvasható.

*

Szombathelyi Egyházmegye

Székely János megyéspüspök a szombathelyi Sarlós Boldogasszony-székesegyházban mutatott be szentmisét nagycsütörtök este.

*

Váci Egyházmegye

Nagycsütörtök este az utolsó vacsora emlékére mutatott be szentmisét Marton Zsolt megyéspüspök a váci székesegyházban, amelybe a hívek online kapcsolódhattak be.

Imádságos lélekkel vagyunk együtt és belépünk a szent három nap titkába, amely Urunk szenvedésének és kereszthalála utáni feltámadásának szent titkát tárja elénk – mondta a szentmise elején a püspök.

A főpásztor szentbeszédében feltette a kérdést: Miért pont a kenyeret és a bort választotta Jézus szeretetének eszközéül? Nem túl hétköznapi ételek ezek? Nem méltatlan Krisztushoz? A választ pont a kenyér hétköznapiságában és mindennapi fontosságában találjuk, amely nélkülözhetetlen táplálékunk – ugyanilyen fontos akar számunkra lenni Jézus Krisztus. A mindennapi lelki és szellemi életünk tápláléka szeretne lenni.

Mindezt nem erőszakkal teszi, hanem tapintattal. Krisztus ereje a látszólagos gyengeségében van: kiszolgáltatja magát nekünk egy darab kenyérben és ez hitünk szent titka. Látszatra a kenyeret esszük, de a lényege már nem kenyér. Az átváltozás láthatatlan módon megy végbe. Nekünk adja megszentelt testét és vérét kenyér és bor alakjában. Amit az utolsó vacsorán és a keresztfán cselekedett, amikor föláldozta magát értünk, az most a szentmisében válik jelenvalóvá.

Minden szentmisében az utolsó vacsora termébe lépünk és a Golgotára zarándokolunk. Amilyen egyszerű a kenyér, olyan nemes a bor. Jézus így akar egyszerre nemes és egyszerű lenni számunkra. Ő nemesen egyszerű. Azt szeretné, hogy mi is azok legyünk, merjünk áldozatot vállalni, keresztet hordozni. Ő viszi a legnagyobb keresztet, de ebből a keresztből származik az igazi győzelem – emlékeztetett a főpásztor.

Jézus Krisztus elindult az Olajfák hegyére, elkezdődött a kálváriája – ennek átélésére hívta a híveket a megyéspüspök „Induljunk el mi is vele lélekben, virrasszunk vele most otthonainkban! Induljunk el ővele a szenvedés útján, amely a győzelembe visz.”

Bővebb beszámoló ITT olvasható.

*

Veszprémi Főegyházmegye

Udvardy György veszprémi érsek nagycsütörtök este a Szent Mihály-főszékesegyházban mutatott be szentmisét utolsó vacsora emlékezetére. Koncelebrált Takáts István érseki helynök, Nagy Károly címzetes apát, kanonok, főszékesegyházi plébános, Felker Zsolt káplán és Darnai János, a Padányi Katolikus Iskola lelkiigazgatója.

Az érsek prédikációja elején kiemelte: Jézusra akarunk emlékezni, az ő személyére, cselekedeteire, tanítására. Ezt éljük át a szent három nap liturgiájában, ebben vezetnek bennünket a szentírási szövegek, a liturgia gyönyörű megfogalmazásai, és azok a csendek is, amelyek körülölelik és értelmezik az elhangzó szavakat. Jézus kérte, hogy ugyanúgy cselekedjünk, mint ő. A főpásztor hangsúlyozta: Amikor emlékezni akarunk Jézus nagyságára szeretetére, áldozatára, akkor megtörjük meg a kenyerét. És amikor lehajolunk és megmossuk krisztusi lelkülettel testvéreink lábát, vagyis szolgáljuk őket úgy, hogy az a javukat, üdvösségüket eredményezze, akkor az ugyancsak az önmagát megtörő krisztusi gesztus.

Az Eucharisztia számunkra az élet teljességében való részesedés. Szeretnénk boldogok lenni. Féltjük életünk, különösen, amikor közel a veszély. Jézus azonban azt mondja bízzatok a gondviselésben. Szeretnénk örökké élni, de ezt semmi és senki nem adhatja meg, csak Jézus, aki azt mondja: „Én vagyok a Feltámadás és az Élet… Aki eszi az én testemet, és issza az én véremet, annak örök élete van…” Ezen az estén emlékezünk és hisszük, hogy részesülünk az élet teljességéből, amikor a megtört kenyérnek vagyunk részesei.

Habár most a hívek nem lehetnek részesei a megtörés gesztusának, de emlékezhetnek rá, felidézhetik azt. Az emlékezés és a lelki áldozás által is megkapjuk azt a kegyelmet, amit biztosít az Eucharisztia. Az érsek bátorította a szülőket és nagyszülőket, hogy törjék meg ők is Krisztus módjára a gyermekeiknek a kenyeret, adják oda a táplálékot. Krisztus megtörte, odaadta az életét. A szülő ugyanezt teszi: odaadja az életét, hogy a gyermekének élete legyen, és bőségben legyen.

Bővebb beszámoló ITT olvasható.

A nagycsütörtöki, krizmaszentelési szentmisékről szóló összefoglalónkat ITT olvashatják.

Forrás és fotó: Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye; Győri Egyházmegye; Esztergom-Budapesti Főegyházmegye; Hajdúdorogi Főegyházmegye; Szombathelyi Egyházmegye; Váci Egyházmegye; Veszprémi Főegyházmegye

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria