Szentbeszédének eléjén a főpásztor a szentelendőkhöz fordulva hangsúlyozta: az első diakónus, Szent István vértanú példája kell hogy lelkesedést és erőt adjon a szent szolgálatban. Ő volt az ősminta, aki Lukács evangélista szerint „hittel és Szentlélekkel eltelt férfiú volt”. A szent szerző nem a szolgálatot emeli ki, hanem annak alapfeltételét: a hitet és a Szentlelket – hangsúlyozta Bábel Balázs érsek.
A szentelés előtt álló papnövendékek figyelmébe ajánlotta a nap szentje, Szent György példáját, aki 303-ban hitéért halt vértanúhalált. Katona volt, majd Krisztus szolgálatába szegődött. Sokan választják védőszentjükként: nem csak egyes emberek, hanem országok is – emlékeztett a főpásztor. Tudjuk, hogy Szent István király egyik lobogóján megjelent alakja Szent Márton mellett. Szent Gellért az első templomot magyar földön Szent Györgynek szentelte; Károly Róbert király pedig lovagrendet alapított tiszteletére.
A kereszténység lényege: hirdetni a feltámadt Krisztust. Ez a kiemelt feladata a szolgálati papság tagjainak is, akkor is, ha ezért üldözést kell elszenvedni – mondta a kalocsa-kecskeméti érsek. Kiemelte: a keresztények számára a hit egyszerre a legszemélyesebb és a legközösségibb erény.
Jézus feltette a kérdést az apostoloknak, hogy ők is el akarnak-e menni. Nekünk is felteszi e kérdést. A hit válasza a kitartó szeretet és szolgálat a Mester mellett. Sokan elhagyták őt az elmúlt évtizedekben, ezért még inkább kimagasló a mai papok és hívek hitvallása az Úr mellett. Tudnunk kell, hogy nincs hová menni, az örök élet igéi egyedül Jézusnál vannak. A világ sokfelé csábít a hűtlenség és a tagadás útjára, de nekünk Krisztusnál kell megtalálnunk életünk értelmét.
A feltámadt Urat megvalló hitünknek személyesnek, őszintének és hűségesnek kell lennie.
A hit ad megújuló erőforrást a jó cselekedetekhez, melyek hit nélkül kifáradnak és megszürkülnek – fogalmazott az érsek.
Bábel Balázs megemlékezett Ferenc pápa névnapjáról, lévén az ő védőszentje is Szent György. Minden résztvevőt meghívott a Szentatyáért szóló imádságra Jézus utolsó vacsorán elmondott szavaival: „Imádkoztam érted, hogy megerősítsd testvéreidet.”
A jelöltek ígérettétele után az Egyház ősi hagyománya szerint kérték minden szent pártfogását a szentelendők életére és szolgálatára, majd a főpásztor az apostolok hagyománya szerint kézrátétellel és felszentelő imájával a diakónusok – vagyis szerpapok – sorába emelte őket.
Az új szerpapok magukra öltötték diakónusi szolgálatuk szent öltözékét, a dalmatikát, majd az evangéliumoskönyv átadásával különleges küldetést kaptak a szentmisében Isten igéjének hirdetésére.
A frissen szentelteket, akik most még visszatértek a papnevelő intézetbe, hamarosan a lelkipásztori gyakorlatban várja Isten népének szolgálata.
Forrás: Kalocsa-Kecskeméti Főegyházmegye
Fotó: Koprivanacz Kristóf
Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria