Befalazott kincsek nyomában – Zágon József filmbe illő története és a Mindszenty-titok

Kultúra – 2020. augusztus 12., szerda | 15:58

Csaknem három évtizedig rejtegette a győri püspökség kanonokja az egyházmegye 46 felbecsülhetetlen értékű kincsét, és csak nem sokkal a halála után derült ki, hogy a drágakövekkel, igazgyöngyökkel díszített kegytárgyak Győr egyik legismertebb épületében lapulnak. A hetvenes években megkerült kincsek regényes történetéről az Egyház és a hatalom is hallgatott.

A főszereplőről pedig végképp nem lehetett tudni, pedig a kincs elrejtője jelen volt Apor Vilmos püspök mártírhalálánál, és ő közvetített Mindszenty József bíboros és a pápa között. A Válasz Online eddig részleteiben nem ismertetett dokumentumok segítségével mutatja be Zágon József és a püspöki kincsek történetét.

Ha este feltűnik a nagy, püspöki autó a bezenyei úton, az embercsempész hajoljon le, mintha a cipőjét kötné. Ez lesz a jel, erről fogja a sofőr megismerni, hogy ő segít az utasának átszökni Ausztriába. Schmatovich János, a kovácsmester tudta, ez lesz a legkockázatosabb menet a háború vége óta, mióta embereknek segít átlépni a határon.

A püspök azért helyezte el a Hegyeshalom melletti faluból Kiss Géza káplánt, aki a menekülő egyházi személyeket küldte a kovácshoz, mert az államvédelem már kezdett gyanút fogni. 1949-et írtak, legalább húsz üldözött pap volt már ekkor is a győri egyházmegyében az új hatalom által őrizetbe véve, megverve vagy meggyilkolva. Kiss Géza elmondta a kovácsnak, hogy nem kell tartania az utódjától, és az új káplánt, Medgyesi Ottót is kioktatta: megbízhat az emberében.

Első találkozásuk mégis keményre sikerült: a kovács a falu szélén lakott, és megfogta a kisfejszét, amikor a neki még ismeretlen Medgyesi belépett a portájára. Azután persze meghallgatta az üzenetet: fontos ember jön, nagy autóval. Induljon el Bezenye felé, és amikor a püspöki autó megjelenik Magyaróvár felől az úton, hajoljon le. Az új káplán megmondta a dátumot: 1949. január 6., vízkereszt napja.

Zágon József volt a fontos ember, az azóta boldoggá avatott Apor Vilmos püspök irodaigazgatója. Egymás mellett álltak, amikor a főpap 1945 márciusában az odamenekülő gyermekeket és a nőket védelmezte a pincében, és az oroszok agyonlőtték. 1948-ban kanonokként szolgált, és őt is szorongatta a politikai rendőrség. Amikor 1948 karácsonyán az államrendőrség kémkedés és a köztársaság megdöntésére irányuló szervezkedés gyanújával őrizetbe vette Mindszenty József esztergomi érseket, bíborost, Zágon elhatározta, hogy elhagyja az országot. Papp Kálmán győri püspöktől betegszabadságot kért, hogy ne tűnjön fel rögtön a távozása, de az a tény, hogy a püspöki autóval érkezett a határ mellé ,azt jelezte, hogy Papp Kálmán is tudhatott a tervéről. A kovács meglátta az autó fényeit, megigazította a cipőjét, de nem volt nyugodt, nem tudhatta biztosan, barát vagy ellenség közeledik-e hozzá.

Barát volt. Csizmadia György vezette a püspöki autót, amelyben a negyvenéves, magas, elegáns megjelenésű kanonok ült. Nem buktak le, Zágon sikeresen átjutott a határon, majd Bécsbe, később Rómába ment azzal a szándékkal, hogy Amerikába távozzon, de a Vatikánnak más terve volt vele: kinevezték a külföldi magyar papok apostoli vizitátorává.

A győri karmelita templom 1958-ban. Fotó: Fortepan/Lencse Zoltán

Zágon azonban távozása előtt tett valami fontosat: elrejtette a győri püspökség kincseit, vagy legalábbis azok nagy részét. Vagy 1949 elején, esetleg korábban, még az oroszok zabrálása idején.

Németh László Imre, Zágon életrajzírójának közlése szerint ez nem magánakció volt: a rend vezetőinek tudtával cselekedett, csak a szerzetesek előtt maradt rejtve tette. Amikor a karmeliták zsolozsmázni gyűltek, a kanonok lement a Püspökvár melletti rendház kriptájába. Magával vitt két nagy fémládát, amelyben a felbecsülhetetlen értékű gótikus, reneszánsz és barokk kelyheket, egy igazgyöngyök százaival kivarrt püspöki süveget, díszes pásztorbotot, főpapi gyűrűket, közel 50 tárgyat rejtett el, mivel attól tartott, hogy beolvasztják, netán az új kommunista hatalom világi gyűjteménybe erőltetik a kegytárgyakat, amelyek közül a legrégebbi félezer évnél is idősebb volt. A fémdobozokat cinnel légmentesen lezárta, hogy a kincsek semmiképpen se károsuljanak.

Arra hivatkozva lépett a kriptába, hogy imádkozni szeretne a mártír Apor püspök sírjánál. A szovjetek által agyonlőtt főpapot nem engedték a székesegyházba temetni, ideiglenesen a karmelita templom kriptájában helyezték el testét. (Az ideiglenesség negyven évig tartott, jelenleg a bazilika Héderváry-kápolnájában nyugszik.) Zágon tehát a nagyprépost és az őrkanonok tudtával lecipelte a két ládát a kriptába. Segítője is volt, legalább egy, hiszen a fémdobozokat nemcsak elrejtették a kripta sírüregeibe, hanem be is falazták őket, mégpedig úgy, hogy egy koporsó elférjen előttük a falban levő nyílásban. Vélhetően Szabó Gábor, szerzetesi nevén Pál atya segíthetett Zágon Józsefnek. Pál atya 48 éves volt akkor, Győrzámolyon született, és 1926 óta szolgált a Rába-parti városban. Zágon tudta, hogyan vélekedik Mindszenty sorsáról, megbízott benne. Senki nem zavarta meg őket.

A rejtekhely tökéletesnek bizonyult, talán túlságosan is az volt, éppen ez okozta később a gondokat. Zágon József megeskette a szerzetest, hogy egészen addig nem fedi fel a titkot, ameddig ő fel nem hatalmazza erre. Pál atya megesküdött az Úr nevére, vagy valami másra, és tartotta is a szavát.

Zágon József és VI. Pál pápa találkozása, feltehetően a szinódust megnyitó 1971. szeptember 30-i szentmise után

Zágon megérkezett Rómába, és ottani tevékenységével csaknem minden magyar katolikus kapcsolatba került; sok templomban a mai napig ott vannak azok a Hozsannák, daloskönyvek, amiket ő juttatott el Magyarországra. Megszervezte, hogy a nagycsütörtöki szertartáshoz a papság olajat és balzsamot kapjon. Könyvkiadót, lapot alapított, remek szervezőnek bizonyult.

Ám alig érkezett meg Rómába, amikor a kincsmentés majdnem balul sült el: a karmelita rendet a Rákosi-rezsim feloszlatta, a szerzeteseket szétkergették, csak a plébánia maradhatott meg. Szerencsére Pál atya a templomban szolgálhatott világi papként, a kincs biztonságban maradt, mivel a holtakat nem szórták ki a kriptából, az épületből pedig nem lett istálló, raktár vagy gyermekotthon. Életrajzírója a Válasz Online-nak azt mondta: Zágon József 1956-ban kezdeményezte a kincsek kivételét, de a káptalan akkori vezetősége nem tartotta ezt időszerűnek. Igazuk volt...

Az írás teljes terjedelmében IDE klikkelve érhető el.

Forrás: Válasz Online

Fotó: Szent István Társulat kiadványa

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria