Befejezéséhez közeledik a székesfehérvári Szent Imre Általános Iskola felújítása

A munkálatok 2019 áprilisában kezdődtek meg Székesfehérváron. A beruházás immár a befejezéshez közeledik. A tizenkét osztálytermes általános iskola további négy teremmel, valamint a szükséges szaktantermek és kistermek kialakításával bővül. Multifunkcionális aulát hoznak létre, és az iskola éttermét és melegítőkonyháját is felújítják. Az energetikai fejlesztés keretében kicserélték a nyílászárókat és az utólagos hőszigetelés mellett napelemes rendszert is telepítettek. Mintegy két esztendő telt el az 1,85 milliárd forintos beruházás bejelentése óta. Hamarosan valóra válik a Szent Imré-sek álma az új tantermekről, a multifunkciós közösségi terekről, az iskola teljes körű modernizálásáról. Minderről Ugrits Tamás pápai káplánt, püspöki iskolabiztost és Csák Lajos iskolaigazgatót kérdezte Berta Kata.

– Hosszú utat jár be egy gyermek ebben az intézményben a nyolc tanév alatt, de hosszú utat járt be az iskola is az elmúlt néhány esztendőben, mind fizikai, mind lelki értelemben.

U. T.: Igen, azt gondolom, hogy az iskolánk talán a legnehezebb két éven van túl, de azt is mondhatnám, hogy a legszebb és legtartalmasabb két éven. Amikor elindultunk, akkor éreztük és tudtuk, hogy nagyon nehéz lesz egyszerre építkezni és a megfelelő színvonalon tanítani, nevelni. De én bíztam abban, hogy olyan iskolánk van, ahol a tanárok, a gyerekek és a szülők megértik, hogy fontos a bővítés, a felújítás. Szeretnék most nekik is köszönetet mondani a munkáért, azért a mellénk állásért, amit megmutattak. Lassan elkészül épületünk. Külön-külön egyikünknek sem sikerült volna ezt sikeresen befejezni. Sem az iskola tanárainak, sem a gyerekeknek, sem az építkezőknek. És mindeközben mindenki formálódott belül. Nem csak arról van szó, hogy látványosan megújult az épület, hanem, azt gondolom, hogy lelkünkben-szívünkben is volt egy építkezés.

Ezekben a falakban sok-sok imádság van, sok becsületes munka, nagyon sok értünk való kiállás, sok tanulás és tanítás.

Azt is szerettem volna – és ezzel kezdtük az építkezést –, hogy lelkünkben is hordozzuk és építsük ezt az iskolát. Nem mindegy, hogy hogyan készül el egy iskola, mert lehet kívülről szép és vonzó, de a belső tartalomnak, a léleknek is ott kell lennie, hiszen egy katolikus iskolát építettünk. Ezt szeretném mindenkinek megköszönni, aki ebben bármilyen részt vállalt – akár csak mellettünk állt, kitartott –, hogy sikerült az iskolát felépíteni. Azt gondolom, ez volt talán a legfontosabb, hogy egy közösség épüljön, amely magáénak érzi az intézményt. Így tudták tenni a dolgukat, akik benne voltak ebben a nagyon nehéz helyzetben, a sok egyeztetésben, az alkalmazkodásban, hiszen egyik napról a másikra kellett koordinálni, egyeztetni a feladatokat. Nem volt az épületnek egyetlen olyan osztálya, ahol ne járt volna munkás. De egyetlen napra sem szűnt meg emiatt az oktatás, egyetlen napra sem kellett bezárni azért, mert építkezünk. Hála van a szívemben már a mostani állapotért is, és köszönet mindenki felé, aki a sajátjának tekintette ezt az intézményt. Nehéz volt, küzdelmes volt, de azt gondolom és remélem, hogy sokak szívében a végső szó az, hogy megérte.

– Hogyan szolgálja majd ez az építkezés, az iskolakorszerűsítés azt az oktató-nevelő munkát, azt a lelkületet, amit a gyerekek itt megkaphatnak?

U. T.: Az oktatás-nevelés természetesen függ a külső körülményektől, az intézmény kinézetétől, állapotától, felszereltségétől. Nagyon praktikus épületet kaptunk. A tervezőnek köszönhetően nagyon jól megközelíthető minden, egységet alkot az óvoda, az általános iskola, a leendő gimnázium. Közben nem veszítettünk hasznos területet. Nem veszett el például az udvarunk. Nagyon nehéz a belvárosban építkezni. A gyerekek is izgatottan várják az átadást. A lelki-szellemi nevelés alapja, amire a külső adottságok tekintetében is tudunk építkezni, ebben az iskolában megvan. Most már mondhatom, a város talán legkorszerűbb iskolájában taníthatjuk és nevelhetjük a gyerekeket.

Minden, amit a külső-belső építkezésben sikerült elérnünk, az elsősorban Istennek köszönhető: lelki-szellemi erőnket a nehézségek leküzdéséhez a keresztény hit és a közös imádság adta.

– Az elmúlt két évben erre lehetett építeni nemcsak a beruházás nehézségeit, hanem a Covid-járvánnyal járó további próbatételeket. Hogyan tudott teljesíteni az iskola közössége, a diákok ebben a kettős megpróbáltatásban?

U. T.: Értékes két év van mögöttünk. Van a járványhelyzetnek sok negatív és tragikus oldala is, amelyek hatása mindennap érezhető. A gyerekek láthatták, hogy az élet küzdelem is, amiben helyt kell állni. Az életben ott vannak a megpróbáltatások, a kihívások, az építkezés. A járvány miatt ide kell menni, ezt kell felvenni, erre kell vigyázni, de

az élet  ilyen, nem mindig könnyű. Vannak benne megpróbáltatások, kereszthordozások. A hit szemével nézve mindez inkább építhet minket igaz emberré, mint a kényelem, a megszokottság.

Nevelési szempontból ez fontos volt. Talán annak örülök a legjobban, hogy a gyermekek és a szülők egyaránt együttműködők voltak. Nem volt pánik, nem volt kétségbeesés. Hogy őszinte legyek, a helybeli viszonyok miatt nem kellett volna megszüntetni az oktatást, a fertőzöttség alig érintett bennünket. Ugyanakkor szembe kellett nézni a problémákkal. Összefogva, együtt tettünk meg mindent. Ez a helytállás értékként ott marad a gyerekek szívében is, és ha nem is tudatosan, de azért büszkék lesznek erre az elmúlt 2 évre.

– Az iskola egész közössége várja, hogy a kettős próbának vége legyen, és a gyerekek is biztosan szeretnék már birtokba venni a megújult épületrészeket, a csodálatos udvart. Mikorra fejeződnek be a munkálatok, mikor lesz az átadóünnepség?

U. T.: Őszintén remélem, hogy májusban sikerül valóban hivatalosan is befejezetté nyilvánítani az építkezést. Ez azért még függ néhány dologtól. Reméljük, hogy amikor visszajönnek a gyerekek májusban, már többet láthatnak az iskolából. Talán néhány részt már használni tudunk, de maga a látvány már most is lélekemelő és bátorító. Terveink szerint szeptemberben egy szép ünnepség keretében, püspöki áldással fogjuk átadni a megújult épületet hivatalosan is.

– Igazgató úr, nagyon régóta várja azt a pillanatot, hogy bejelenthesse a gyerekeknek: az iskola bővítése, korszerűsítése befejeződött. Birtokba vehetik minden új elemét az iskolának.

Cs. L.: Így van, nagyon régóta várjuk. Van egy kis csúszás, nem egészen egy hónap. De a fáradtság jelei mellett most már a várakozás reményteli pillanatai is megjelennek. Két év nagyon sok idő, bele is tud fáradni az ember, de már látjuk, hogy érdemes volt várni.

– Mit álmodtak meg ebbe az iskolába, amikor elkezdték a tervezést, és mi valósult meg belőle?

Cs. L.: Az alapkövetelmény az volt, hogy legyenek új termeink, mert nem fértünk el, illetve legyen új tanári. Ezek megvalósultak. Ezen túlmenően az udvaron felépült a kalandpark, korosztályra szabott elemekkel, így olyan nevelési teret, szabadidő-eltöltési lehetőséget kaptunk, ami az óvodások fejlesztésének új lehetőségeit nyitja meg. Az étkező összeköttetésbe került az iskola főépületével, így szép aulán keresztül juthatunk oda, nem az udvaron keresztül A tanárok szakmai munkáját új, korszerű tantermek segítik a jövőben. Az esztétikus, szép környezet nagyban segíti az élményszerű és örömteli együtt tanulás lehetőségét.

– Tehát beérett a gyümölcse mind a szakmai, mind a nevelői munkának?

Cs. L.: Én úgy érzem, hogy eddigi törekvéseink gyümölcsei beértek. Az iskolban – összhangban a fenntartói szándékkal, a tantestület és a szülők szándékával – új képzés indul: hamarosan gimnáziumi osztályokkal bővülünk.

Forrás és fotó: Székesfehérvári Egyházmegye

Magyar Kurír