Bemutatjuk Biró István négygyerekes makói parókust

„Régi kedves ismerősöm mondta, hogy már az általános iskola legelején kijelentettem, hogy pap leszek. Nem kötődik a döntésem egy konkrét eseményhez, számomra teljesen természetes volt, hogy ez az egyetlen út, amin járni akarok. Ősi görögkatolikus családból származom. Nagyon jó templomi közösséghez tartoztam, a legmélyebb barátságaim is innen eredeznek” – sorolta hivatása gyökereit Biró atya, aki a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Kisvárdán született.

Életre való gyerekként emlékszik vissza magára, aki sok időt töltött a falun élő nagymamájánál. A kétkerekű járművek iránti érdeklődése már korán megmutatkozott; öccsével rengeteget bicikliztek, a 20 kilométerre lévő Tiszához rendszeresen eltekertek, és ott fürödtek, úsztak. A sportos életmód mellett leginkább a reál tantárgyak keltették még fel a figyelmét, ezért is volt meglepő sokak számára a teológia választása.

„A közgazdasági érettségi után jelentkeztem a püspöknél, hogy szeretnék pap lenni. Utána Vácott voltam egy hivatástisztázó esztendőre, majd Nyíregyházára kerültem, ahol a görögkatolikusok általános szemináriuma és főiskolája működik. 2006-ban diplomáztam, és ebben az évben kötöttem házasságot is. Ezt követően kértem a pappá szentelésemet, mert abban az életállapotban kell élnünk halálunkig, amelyben Isten szolgáivá váltunk” – avatott be a keleti katolikus egyház szabályaiba a parókus atya.

Fiatal házasként ezután első szolgálati helyeként egy apró zempléni településre helyezték. Komlóskához nagyon szép emlékei kötődnek, az ott töltött nyolc esztendő alatt született meg első három gyermeke.

„Marcsi, a feleségem debreceni, és az államigazgatási főiskolán végzett. Egy pár évet dolgozott csak a szakmájában, mert 2008-ban megszületett a legnagyobb lányunk, azóta gyesen van. 2010-ben, majd rá három évre, és most idén januárban is bővült a családunk, így három lányunk és egy fiunk van” – mesél lelkesen a családjáról István atya, aki a komlóskai éveknek köszönheti becenevét is, a Pancsót. Az ott élő ruszin közösség a papot hívja így, aminek jelentése, a „mi atyácskánk”, így valójában egy tiszteletreméltó megnevezés vált kedves megszólítássá.

A Biró család egyébként rendkívül mozgalmas életet él, de arra mindig szakítanak időt, hogy együtt lehessenek. Próbálnak tartalmas programokat szervezni és közös otthoni tevékenységeket szervezni. Ez nem csak a közös főzéseket, társasjátékozást jelenti, de akár a motor takarítását is.

„Először a praktikum miatt robogóztam, később egyre nagyobb járgányokra szereztem jogosítványt. Jelenleg egy 800 köbcentis motorom van, amivel a görögkatolikusok és a pálosok csoportjaival túrázom. Általános vallásos tartalmú úticéljaink vannak, többször jártunk már Rómában, Czestochowában, Medjugorjében, Csíksomlyón, Máriazellben. Sajnos nincs annyi időm motorozni és utazni, mint szeretnék – mondta az atya, aki rendkívül elfoglalt.

Két esztendeje, mióta Makón van, aktívan szervezi az egyházközsége életét, és számos terv megvalósításán dolgozik.

„Nagy szükségünk lenne egy olyan közösségi teremre, amit a sajátunknak érezhetünk. Ezenkívül felújításra szorulnak a templomi freskóink is, amelyre keresünk pályázati forrásokat” – sorolta az elképzeléseit Biró István parókus, aki végül kevésbé ismert információkat is elárult magáról.

Kiderült, hogy kedvencei a húsos ételek és a csokinak is nehezen tud ellenállni. De igazán annak örül, ha esti mesét olvashat a gyerekeinek és játszhat velük. Nem tudja, meddig maradhat Makón, de azt érzi, hogy befogadták őt és a családját a helyiek, szeretik, segítik őket, és ez nagyon sokat jelent nekik.

„Már ide tartozunk, és teljesen lokálpatriótának valljuk magunkat” – mondta.

Forrás és fotó: Makó Híradó

Magyar Kurír