Az új direktórium kiemeli a szép jelentőségét, a szépre való rányílást a megtérés útján és annak folyamatában. Ez azért fontos, mert amikor a széppel találkozik az ember, akkor felfedezi, hogy Isten tanítása nemcsak igaz, helyes és jó, hanem szép is, és önkéntelenül válaszol erre, önkéntelenül akarja a jót.
Számunkra tehát a szép felfedezése az evangélium hirdetésének része.
A katekézis direktóriuma kiemeli a katekézis feladatait is. Itt látunk egy különbséget az előző direktóriumhoz képest, ugyanis az ezt megelőző direktóriumban hat pontban foglalták össze a katekézis feladatait, az újban viszont öt pontban – ugyanabban a gondolati körben. Ezek a feladatok: a hit megismertetése, a misztérium ünneplésébe való bevonás, a krisztusi életben való formálódás szándéka, az imádságra való tanítás, a közösségi életbe való bevezetés és tanítás.
A direktóriumban a katekéták képzéséről is szó esik. Ennek kapcsán három nagy területről beszélhetünk: 1. A létezés. A katekéta az, aki tudatában van létezésének, és ezzel a méltósággal éli az életét, emberi keresztény érettségben, misszionáriusi tudatban. 2. A tudás. A direktórium megkívánja a bibliai-teológiai képzést, a személy ismeretét és a komplex társadalmi környezet alapvető ismeretét. 3. A módszertan. A katekétának tudnia kell, hogyan hirdesse az evangéliumot; legfőképpen saját személyében tud ehhez alkalmas eszközzé válni.
A dokumentum megemlíti a katekézis forrásait, amelyek közül hármat kell kiemelnünk: 1. a liturgia ismerete – különösen a szentek, vértanúk liturgiában való megünneplése: az előttünk élő hittanúk áldozata istendicséretté válik, és tanít bennünket; 2. a keresztény kultúra megléte és ismerete – nagy jelentősége van, hogy katekézisünk során ezt a keresztény kultúrát mint értelmezési közeget tudjuk bemutatni a növendékeink számára; 3. a szépség, amely megérint és formál bennünket.
A direktórium nagy figyelmet fordít a katekézis nyelvezetére, hiszen a társadalmi változások miatt a katekézis nyelvezete is változik. Ezért nagyon fontos a módszertani képzés, de mindig törekednünk kell az emberi tapasztalatokra, és nagy hangsúlyt kell helyeznünk az emberi memóriára, amikor megjegyezzük, felidézzük Isten tetteit. Hangsúlyozza a dokumentum a narratív nyelvezetet is, amikor úgy tudunk beszélni az evangélium egy-egy pontjáról, tanításáról, hogy az már a miénk. Egyre inkább
szükség van arra is, hogy a művészeti alkotások nyelvezetén keresztül ismertessük meg az evangélium gyökerét.
Nagy szükség van a digitális eszközök és a nyelv kapcsolatának tisztázására, mint ahogy a csoportban végzett katekézisre is, ugyanis a csoport maga értelmezési közeget ad egy-egy hittartalom kifejtéséhez. Ugyanígy fontosnak tartja a direktórium a nyelvezettel kapcsolatban a tér megjelenítését. Milyen térben történik a katekézis? Létezhet olyan tér, közeg, amely nem alkalmas arra, hogy az evangéliumi megszólítást érdemben tudjuk képviselni.
Forrás: MKPK Hitoktatási Bizottság
Fotó: Wikipédia (Falakon kívüli Szent Pál-bazilika apszismozaikja, Tanító Krisztus)
Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria